A fodrásznő sámán

Turcsány Péter, k, 11/26/2013 - 00:03

 

 

 

 

 

Hatan voltak testvérek. Apja a rendőrségen dolgozott Mosonmagyaróvárott. „Néha az apám elment kártyázni, berúgott és mi ezen nem gondolkoztunk”. Kertes házunk volt a Károlyi ligetben. Körülfolyta a Lajta. Egész nyáron fürödtek – emlékszik vissza elégedettséggel a gyerekkorra. Szülei mind a hetüket kitaníttatták. Fodrász szakmája lett. Ezzel be akarta járni a világot. 45 után, az első gyerek megszületéséig nehezen kereste meg a pénzt Pesten. Nyomorogtak, férje sokat nőzött, sokat ivott, ezért költözött le Ajkára, itt nyitott üzletet. Férje utána költözött. Fölnevelték a gyerekeket együtt. Néhány éve váltak el. /Férje sorsa furcsa kanyart vett: férjének szülei svábok, kitelepítették őket; ha részeg volt, férje nemigen tartotta a száját, szidta a politikát, ezért börtönben is ült; most pedig gazdag, elvált párttitkárnőt vett feleségül/.

Milyen ember? Mindig tudtam, hogy hova köll lépni. Akármilyen könnyelmű volt a férjem, azért és mindig azt csináltam, ami jó volt. Nem akartam, hogy a gyerekek nyomorban legyenek. Eljöttem Pestről, hogy ne nyomorogjanak” Két éve van hátra a nyugdíjkorhatárig: „úgy érzem, elmegyek Tüskevárra, kitanulom a kerámiafestést”. – ilyen ember.

Felnevelte a két gyerekét. Nincs megelégedve: „Mindegyik továbbtanulhatott volna”. „Még a gyerekek sem tisztelik úgy az anyát, ha elvált”. Az apjuk jobb fej, talpraesettebb, ebben rám hasonlítanak”. Különös okkal magyarázza a nem elég meghitt viszonyt: „Van bennük bizonyos fokú nyersesség, ezt az ember nem nagyon tudja elviselni. Az apjuk is olyan volt. Mindig dirigált és csak másokkal dolgoztatott /felvonószerelő szakmában/, de ők ezt nem vették át, maguknak sem tudnak semmit elintézni”. A két fia közül egyiknek már két gyereke is van. Sajnos a menye nem jött hozzá kitanulni a fodrász szakmát, nem mondta ki, de ez fáj neki, mert sok tanulója volt, akiket szinte lányaként szeretett; hogy önállósodtak, azóta is visszajárnak.

A két fia sportol: egyik az Ajka csapatának középcsatára, másik megyei sakkbajnok.

Polgári családban született, apja főtörzsőrmester volt a rendőrségnél. Életformája változatlan polgári, élményekre nyitott, saját autója van. A mosonmagyaróvári szülői házból is jutott neki rész örökségül. /Kiadta egy rendőrnek 1000 Ft-ért, de megrongálta és úgy költözött ki/.

Leleményes asszony. Például csinált hajápoló szert, amelyet, hogy egy kopasz fejen a haj kinőjön, kell kenegetni egy évig. Bánta, hogy kitalált egy műanyag esővédő sapkát az asszonyoknak, de nem akadt egy mesteremberre, aki megcsinálná neki; pedig már a szabadalmi levele is megvan a találmányra.

Nagyon ismeri a haj tulajdonságát, „az asszonyokon még azt is észreveszi a hajukon, ha a havi vérzéssel problémáik vannak, a hajat ápolni kell, mint a földet, ha kiszárad és trágyázni kell megfelelő szerekkel”.

Erős asszony, ápoltak a vonásai, de nem megy túl a természetes külső megjelenés határán.

Műhelyét elvették, ezért a saját lakásán van az üzlet. Sok ember megfordul nála, de barátjának, v agy barátnőjének nem nevez meg senkit. Saját erejére támaszkodva él. Szüntelen csinál valamit.

Nemrég szerette meg a tányérfestést; igen szép, dús fantáziájú, dús színezésű tányért festett.

Néha szünetet tart az üzletben és leutazik a Balatonra, vagy fölmegy Óvárra kezeltetni a reumáját és hónapokra elmúlik a fájás.

Vendégei közt szeret dolgozni, csak sok időt elvesz, csak fárasztó is. „A vendégeimnek nélkülözhetetlen vagyok. Van, aki azt mondja: be kellene a kezem aranyozni, és van, aki ezt: szaranyozni”. Mégis, a nyugdíj után is kíván naponta négy órát dolgozni, hiszen vannak állandó vendégei és egyébként is: „Mikor kedvem van dolgozni és kedvem van alkotni, akkor minden munka öröm”.

A hozzáértése tette nélkülözhetetlenné a vendégei körében. Ilyen ember számára a munka több, mint hivatás: egész életen át tartó izgalom, hogy milyen az emberi szervezet? Milyenek a fej, a haj tulajdonságai?!

Vendégeinek egyenkénti ismerete, folyamatos kapcsolata nem annyira a divat szerinti fodrászat, hanem már-már egészségügyi ápoltság szolgáltatását jelenti. Nélkülözhetetlen funkció volna ez az állami Ktsz-ek korában is, csak egyre kevesebben vállalkoznak rá, az önállósodás apró megkötései miatt, hiszen az idősödő asszony is saját két szobája közül az egyiket áldozta fel az üzlet számára és még csak ingyenes gyógykezelése sincs.

A házasélet és a válás nehéz volt. Már a második gyereket várva jött el férjétől első ízben, az utána jött. Ő dolgozott a családra, „a család igása voltam”, de az urának nem engedte meg, hogy a nyakán éljen, annak is dolgoznia kellett: „Elváltam, mert meguntam az életet, amit vele éltem. Betelt a pohár. Ő egy könnyelmű, bohém ember, szeretett a maga módján bennünket, őt szerették a nők, szerette a nőket, az italt… és közben mégsem akart elmenni”.

Erős asszony, pusztíthatatlan életkedvű, „mindig úgy gondoltam, hogy addig nem halok meg, amíg valami érdemeset nem csináltam, de most valószínű úgy halok meg, hogy nem csinálok ilyent. Lehet, hogy elmegyek Tüskevárra és kitanulom a kerámiát”. Mesebeli kívánsága is pusztíthatatlan életszeretetből fakad: „Egy olyan szemet találnának ki, hogy a vak újra lásson”.

 

 

Magyar Irodalmi Lap  

 


 

Hozzászólás ehhez


Belépés

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap