Filozófia, töpörtyűs pogácsa és fehér füst

Balogh Bertalan, szo, 08/30/2014 - 00:04

 

 

 

"Filozófus leszek" - mondtam apámnak.

"Aztán, miért éppen filozófus és nem tűzoltó, vagy huszár, mint más tisztességes kisfiú?" - kérdezte színlelt meglepődöttséggel.

"Az veszélyes. A filozófus viszont állandóan biztonságban van: akármit állít, mind igaz. És az ellenkezője is igaz. Nagyon kényelmes foglalkozás" - mondtam.

Azt hiszem, körülbelül nyolcéves lehettem ekkor.

Időbe tellett, míg igazán rájöttem, hogy éppen azért nem érdemes filozófusnak lenni, mert minden és mindennek az ellenkezője is egyaránt bizonyítható, ha komolykodó, tudományos nyelvezettel mondjuk. Így aztán, nem tesznek bennünket a bölcsek sem okosabbá, sem jobb emberré.

Ámbár, tűzoltó sem lettem, mert az tényleg veszélyes.

 

A szerbek kukoricalisztből csinálnak valamit, ami a téglához hasonlatos súlyban és tömörségben: kukoricatésztát gyúrnak össze egy csomó sajttal, és megsütik. Prójának nevezik.

Ettem jobbat is.

A finnek meg halhúst gyúrnak a kenyértésztába, és megsütik. Kalakukkunak hívják.

Förtelmes.

Csöngetnek, kinyitom az ajtót, legújabb anyósom áll ott egy hímzett kendővel letakart tállal. Hamiskásan fölemeli a kendő sarkát: TÖPÖRTYŰS POGÁCSA! Kis tornyocskák, tetejük világosbarnán fényes és kockás, a törzsük réteges, leveles, foszlós, és kissé meg vannak billenve, mint akik hódolatteljes meghajlás közben úgy maradtak...

Mennyei illat gőzölög a tálból.

Ha van asszony és felsőbbrendű asszony, anyósom nem akárki.

El is vettem a lányát. 

*

 

A kardinálisok nem földönfutó senkik, nem megvesztegethető lumpenproletárok, nem tudatlanok, nem közönyösek, hanem egy hatalmas eszmei világszervezet szellemi krémjét képezik, és a pápaválasztást valóban a világ és az egyház legszentebb aktusának tekintik.

És szavaznak. Nagyon titkosan. És nagyon demokratikusan.

Aztán meg is jelenik a fehér füst a kéményből: Megvan az új pápa! Ujjong a jámbor világ az Északi-sarktól a Déli-sarkig.

Véletlenül megint egy olasz lett a pápa. Aztán megint és megint... és mindig véletlenül és mindig olasz. (A kivételes nem-olasz csak a szabályt erősíti). Aztán, olyan is volt, hogy olasz volt ugyan egynémely pápa, de voltaképpen zsidó volt. Meg volt egyszer egy olasz pápa, aki nem is férfi volt, hanem nő!

Valaki azt mondta, hogy demokratikus, titkos szavazásokkal a világon bármit ki lehet csinálni. Miért csodálkozunk akkor, hogy az országok élén jóformán csak középszerű és ideiglenes bohócokat látunk, amikor a szavazók még csak nem is kardinálisok!...

Magyar Irodalmi Lap 

Hozzászólás ehhez


Belépés

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap