Ezerkilencszázkilencvenkilenc, te napkelte!

Turcsány Péter, cs, 03/24/2011 - 11:55

 

 

 

Emelve a tét!
Új esztendő!
Illyési magassággal mérettetik.

Most a mén, a visszatekintő,
hazaértében fölnyerít.

Mit hoz a telt szekér?
Van-e még csűr és van-e még lélek,
mibe a rakott fuvar belefér?

Szavak – kishitűen sekélyek?
vagy a mélybe bátran hatolók?

Kutatván rokont, társat ott is,
hol kolduson segít csak kódis.

Csilláros teremben tart-e szünetet a mámor,
ha balsors sodorta családokkal számol?

Bíztat-e szem, összeért váll és kéz
egymásra és céljainkra nézvést?

A Szeret-menti, a bánsági,
a feltiszai, a marosháti,

a menasági, a csíki
s az Őrségben ritkuló benti-kinti

magyar fohászaiba vegyül-e hála?
Vagy csak a fennmaradás szorongása

és a káromkodás, ami
ajkán a szót egymással váltja?

S miként az esztendő napja
hág naponta magasabbra,

az előttünk már-már bezárult Lét
ajtaja – nyílva várja-e jövőnk jöttét?

Ezerkilencszázkilencvenkilenc,
a téli mélypont mínusza kileng,

betegség, alkoholtűz, fagyhalál –
csillapodj szegénység, segíts meg január.

De nemzet-éjünk évtizedei ismét
áhítják életfényünk napkeltéjét:

légy bátor, te nép-mostohák árvája:
álmodott holnapunk – holnapok álma –

Isten feléd nyújtott szalmaszála!
 

 

 

Magyar Irodalmi Lap 

 

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap