Énekek éneke – az elemekről (Négykezes, 35 év után) S. E. művésznővel

Turcsány Péter, k, 10/29/2013 - 00:04

 

 

 

 

Tűz és fény, agyagból,
anyagból gyúrt lélekkel lehelt...

Most is, természetesen, az vagy,
akinek megismertelek.

Kiáltok Égnek, roskadozom Földnek.

Égnek vetsz lobot. Földnek magot.
Magadat szórod. Magaddal óvod.
 
Isten... ember, adj magot!
Mit égnek, földnek szétoszthatok.

Kezedből-kezembe...

Érintések az éteren át –
evezések az égi tavon.
Szemünk, a távoli, mélybe bukik,
mint a halászó hattyúké.

Kincsük a tiéd. Kincsük enyém.

Közös lét...szikrázó szirt...
habot emel, fénycsillagot.
 
Oly fényeset, oly fényeset,
hogy szemed lehunyhatod,

lehunyhatod.

„Áldalak két kezemmel…”
Szívemmel, lelkemmel…

ringatlak, hallgatlak…
Csend… Csend… Most

Isten dalol.

(1978-2013)

 
 

Magyar Irodalmi Lap 

 

Hozzászólás ehhez


Belépés

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap