Emlékezzünk V. I. Leninre!

Prof. Dr. Bokor Imre, v, 04/22/2012 - 00:06

 

 

 

 

 

TISZTELT OLVASÓK!

1870-ben (a bolondok havában), április 22-én született Vlagyimir Iljics Uljánov, a proletáriátus feledhetetlen nagy vezére, aki Marx-Engels emlőiből szívta magába és fejlesztette tovább a kommunizmus hazug tételeit, majd “sikeresen” transzformálta a gyakorlati életbe.

Elismerten ügyes hordószónok volt, redundáns szövegével azokat is “lehengerelte”, akik semmit sem értettek belőle. A betűvetést is nagyon kedvelte, de írásainak az értelmezése sem volt könnyebb feladat, mint repedt-fazék hangú (recsegő) beszédéből kihámozni a mondanivalót.

Hazugságban messze megelőzte kortársait, még Gyurcsány is csak kezdő kisinas lehetett volna mellette. Nehezen találni olyan nyilatkozatát (jóslatát), amely bekövetkezett volna a közeli vagy a távoli jövőben. Ha mégis volt ilyen, akkor az csak a “vak-tyúk is talál szemet” közmondást igazolja.

Mérhetetlenül szeretett utazgatni, a cár atyuskára külföldről öltögette a nyelvét és elbódított híveit ösztönözte a cári diktatúra megdöntésére. Két kézzel szórta a muzsikok és a proletárok által összekuporgatott kopejkákat szállodákra, gépkocsira, utazgatásokra, nőkre és tanai terjesztésére. A februári - Kerenszkij vezette polgári demokratikus forradalom győzelme után - hazatért, vele érkezett felesége (Krupszkaja) és szeretője (Inessa),de hamarosan Finnországba távozott és kivárta, hogy Trockij és társai előkészítsék (megszervezzék) a kormány elleni puccsot.

A sikeres puccsot követően eszelte ki a Nagy Októberi Szocialista Forradalom meséjét, amely ma már bizonyítottan nem volt nagy, nem októberben zajlott le, nem volt sem szocialista, sem forradalom. A Téli Palota ostroma is messze állt egy ostrom valóságától, hiszen senki sem védte a palotát, az “ostromló” katonák összesen két halottat vesztettek a dulakodás, rohangálás és fosztogatás közbeni, véletlen fegyverhasználat miatt. A városban semmi sem érződött az “ostromból”, az operaházban Saljapin énekelt, a villamosok akadálytalanul közlekedtek és a járókelők mozgása is a megszokott képet mutatta.

Lenin viszont kézbe vette az ügyintézést, bevezette a proletár diktatúrát és a régi rendszer vélt vagy valós híveinek fizikai megsemmisítését. Elhelyezkedett a Kreml-ben, bár a leírások szerint szerény körülmények között élt, két szoba állt a rendelkezésére, pontosabban három, de a harmadik az Krupszkaja kívánsága volt, mert ragaszkodott egy külön hálószobához.

Lenin és Inessa közti vonzalom eltérhetett a plátói minősítéstől, mert Inessa szült egy fiú gyermeket, aki az anyakönyvi bejegyzésben a Vlagyimir nevet kapta. Inessa Moszkvában hunyt el 1920-ban, a kis Vlagyimir pedig tüdőbajban lelte halálát. A halálok okai megkérdőjelezhetők, mint minden Lenin és Sztalin uralkodása alatti haláleset ismert és/vagy nem kívánatos személyek esetében.

Lenin nevéhez fűződik a GULAG szigetvilág alapjainak lerakása (a Szoloveckij szigeteken), a parasztság kisemmizése, a megalakított Szovjet-Oroszországból kilépni akaró államok elleni brutális katonai fellépés végrehajtása (Finnország, Ukrajna, Csecsen-föld, Ingus-föld, Örményország, Kazahsztán, Grúzia, Lettország, Észtország, Litvánia, stb.), bár a “NOSZF” győzelme után maga Lenin Lenin deklarálta az egyes államok vagy nemzetiségek szabad választási jogát az önállóságra való törekvésük vagy a szovjet államhoz történő csatlakozásuk kérdésében.

Lenin nevéhez fűzhető még (többek között) a papság és a kulákság elleni fellépés, a templomok kifosztása és a mezőgazdaság tönkretételének beindítása, valamint a büntetőtörvénykönyv egyes paragrafusainak esztelen mértékű szigorítása.

Összességében megállapítható, hogy Lenin az emberiség egyik kiemelkedő despotája volt, ezrek és milliók halála vagy szenvedése terheli a lelkét (ha volt neki). Talán nagyságrendileg csak Sztalin múlta felül, akit Lenin indított “útjára”, és aki várakozáson felül teljesítette Lenin halálakor elmondott esküjében elhangzottakat, miszerint hűen fogják követni a (szifiliszes, szószátyár, demagóg, hazug és népirtó) elődjének megkezdett munkáját.

Lenin 1924-ben távozott Marxhoz és Engelshez. Bőrét konzerválták és közszemlére kitett múmiaként mutogatják. Egy ideig Sztalin is osztozkodott a mauzóleum légkondicionált helyiségében Lenin balján heverészve, majd Hruscsov kipateroltatta onnan, mert egy öreg bolsevik azt álmodta, hogy Leninnel beszélgetett és egykori vezére nagyon elégedetlen volt a társbérlő miatt, aki annyi szenvedést és bajt zúdított a birodalomra. Meglehet, hogy a beszélgetés csak a Sztolicsnaja vodka hatására jött létre, mert Lenin még múmiaként sem kritizálhatja Sztalint, aki a legjobb tanítványának számított.

Lenin tehát megszületett, “élt él és élni fog” egyesek szerint, csupán a kivégzett, a megkínzott és az ártatlanul meghurcolt százezrek vagy milliók nevében nevében mondjuk ki, hogy az emberiség egyik legnagyobb tragédiája volt, hogy megszületett!

(Prof. Dr. Bokor Imre) 

 

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap