Elvtársak, máma kulákot akasztunk! 1/2.

Szerkesztő A, h, 02/25/2019 - 00:18

 

 

 

 
 

 

A köröstarcsai parasztembert, bolsevik megfogalmazás szerint kulákot az ötvenes évek elején ávósok koholt vádak alapján bíróság elé citálták, ahol halálra ítélték, majd felakasztották. Molnár Sándort igaztalanul azzal gyanúsították meg, hogy füzesgyarmati földjén szándékosan okozott tüzet, amivel veszélyeztette a nemzetgazdaság vagyonát. Molnár Sándor leszármazottai rendszerváltáskor kértek és kaptak rokonuk számára rehabilitációt, akit annak idején nyilvános tárgyaláson szégyenítettek meg, perét a rádió közvetítette. A tanácselnöknő azt telefonálta a pártközpontba: „Elvtársak, máma kulákot akasztunk!” A békéscsabai városházán 2002-ben a polgári oldalon politizálók kezdeményezésére kapott emléktáblát Molnár Sándor. Legutóbb pedig Schmitt Pál, Faludi Sándor, Jakab István, Erdős Norbert jelenlétében állítottak kopjafát a kommunisták által kivégzett parasztembernek a köröstarcsai református templom tövében. De mi történt tulajdonképpen Molnár Sándorral? Esete ma is figyelmeztető lehet mindnyájunk számára.

A vallomás

– Korán reggel két lovas kocsival indultam Tarcsáról Gyarmatra, velem jött a kisfiú is – kezdte mondandóját az ávós kihallgatók előtt Molnár Sándor. – Előttük mentem el, az anyja kérte, hogy vigyem el a gyereket, mert már régóta készülődik hozzám. A ruháját már összecsomagolta Sanyinak, szalonnát meg majd vágok neki. Jól van, felfér a kölyök, aki már szaladt is elébem a kövesúton. Én azért csak behajtottam az udvarra, mert egy kis gyíkínyt akartam vágatni, hogy abba kössem az árpát. A gyerek ment a vízbe, én meg az anyjával raktam az úttestre a növényt. Mire lett egy kéve, bekötöttem s a szekérre tettem. Közben kértem az asszonytól törött paprikát, mondtam neki, ha visszajövünk, megadom. A asszony megjegyezte, hogy majd máskor ő is eljön egyszer, mert szeretne ott széjjelnézni. Erre azt feleltem neki, hogy engem meg már a hideg lel, ha csak az odamenetelre gondolok. A gyerekkel felültünk a szekérre, s indultunk. Gyékény, szekérkötő kötél, vendégoldal, gúzs, vasvilla, kenyér és szalonna, vizes kanna, veder krumpli, tördelt tészta, fokhagyma, vereshagyma, üllő, kalapács, fejsze, pokróc, öregpaplan, üres zsák, s viharlámpa volt a poggyász.
– Én azért mentem Gyarmatra, hogy a kataszteri hold búzámat és a négy és fél kishold árpámat learassam. Arra számítottam, hogy három nap alatt végzek a munkával, aztán visszatérek Köröstarcsára. Úgy kalkuláltam, ha esik, akkor előbb az árpát vágom, a búzát pedig szárazon. Sanyival a lóról beszélgettem menet közben, meg arról, hogy én aratok, ő pedig gyűjti a gabonát. Körösladány főterén megálltam itatni, de az nem tartott tovább negyed óránál. A szeghalmi vasútállomásnál itattam megint, a pusztai malomnál vettünk a kulacsba vizet. Délután kettő körül érkeztünk a sógorom, Gy. K. tanyájára. Hosszú, lomha kaszát kértem tőle, mert azzal kényelmesebb dolgozni. Sógorom K. L.-el állt a lógereblye mellett, T. L. tanyás volt még ott, T. I.-né a konyhában tartózkodott. K. heccelt a lovakkal, hogy micsoda állatok ezek, négy ilyet összetöretne két bivajjal. Csak nevetett a dolgon, mire én úgy zártam le a vitát, hogy lehet még neked is ilyen lovad. A sógor nem szívesen adta a kaszát, mert mindenki használja, sűrűn kibánnak az élivel. Ki vitte el? Mondtam, hogy U. komád fia biztosan beleverte a rögbe. Az másnál is előfordulhat. No, menjünk, mert ma még aratni szeretnék! Tűzről szót sem ejtettünk.
– Sanyi gyerek arról faggatott, hogy mettől-meddig az én földem. Ez a kis búza és árpa, meg lejjebb van még búza, de az nem látszik ide. Közben befutottunk a kunyhó elé. Kezdtem a lovakat kifogni, közben kértem a fiút, hogy amit tud, hányja lefelé a kocsiról. Megszárad a kenyér, tegye be a kunyhóba. Kivezettem a lovakat a zabföldre, kinyűgöztem, béklyót tettem a lábukra, összekötöttem. Leszedtem a kaszát és ponyvát a szekérről, a köteleket pedig az ülésdeszka alá dugtam, hogy ne süsse a nap. Dúrtam rá egy kis szénát, aztán a hámot és a kantárfejet levettem a rúdról. Aztán mondtam Sanyinak, hogy vegyed kifelé a tarisznyát, oszt ebédeljünk. Szedd ki a hagymát is a krumplis zsákból! Hozzákezdtem enni a szalonnát, meg a fokhagymát kenyérrel. Kérdeztem a gyereket, hogy ő nem eszik? Azt válaszolta, hogy kicsit éhes. Evett azt, amit én. Furdalta a fiú oldalát a kíváncsiság, hogy milyen az a búza. Majd meglátod, ha odamegyünk! Meggyőz-e engem, fel tudja-e utánam szedni? Fel, még heverhetsz is! Bevégeztük az evést, elindultam a kaszával, ő a villát hozta a vállán. Sanyi érdeklődött közben, hogy az a kiserdő is idevaló? Az is kicsi, igen. Szép kis erdő! Hozzákezdtem kaszálni, s közben odaszóltam a gyereknek, hogy lefekhet, ha akar, ettől ráér. A fiú a kissé távolabb lévő árokba ment. Vágtam a búzát, a tábla másik oldalán jöttem vissza. Láttam, hogy alszik Sanyi a kabáton. Húztam tovább, megint kerültem egyet, akkor felébredt a fiú. Egyből azt kérdezte: gyűjthetem már? Igen. Megmutattam neki, hogy a petrencéket hogy csinálja. Jó lesz? Jó, csak kezdjed már! Kaszáltam tovább. Meggyőzött az öcskös, sűrűn leülhetett, mert ritka, foltos volt a búzatábla. Nem kell sietni, úgy is elhaladhat utánam, én nem tudok annyit kaszálni. Naplementéig húztuk az igát, a gyerek mindent összegyűjtött, amit levágtam. Ballagtunk a kunyhó felé, kicsit távolabb egymástól, hogy a kasza ne legyen veszélyes. Korgott a gyomor, mit főzzünk? Majd főzünk valamit! Pucoltuk a krumplit, de a fiú hamar abbahagyta, mert a fonnyadt szem kiesett a kezéből. Elővettem a bográcsot, kitöröltem napraforgószárral. Tettem a katlanba a gyújtóst, amit Sanyi gyűjtött a környéken. Gyújtóval meggyújtottam a tüzet, főztem, hozzátettem a tésztát. Mikor elkészült az étel, ettünk.
A vederben lévő vízzel oltottam el a tüzet, a bográcsot a kunyhó oldalára akasztottam. A lovakat a kúthoz vezettem itatni, aztán a szekérnél tettem elibük szénát.
A kunyhó előtt aludtam el a zsákon, a fiú pedig odabent.

Tűz van!

– Hajnali háromkor keltem, hat keresztre való kötelet készítettem búzából. Mikor végeztem a kötélcsinálással, odajött hozzám N. S. községi bikás. Mondta, megnéz már, milyen lesz az a kötél. Azt nézheti, válaszoltam neki. Elkezdte, hogy lemegy már a bikákhoz, mert összekeverednek a tehenekkel. Én megint megitattam, aztán a zabföldre vezettem a lovakat. Letettem a kabátot, a kútból húzott vödör vízben megmosakodtam. Felébredt a gyerek is. Rögtön avval kezdte, hogy csináltam sok kötelet? Csináltam eleget, nem is kell mind annak a gaznak. A fiú is megmosakodott, a megmaradt vizet a kocsi kerekére öntöttem. Ettünk, utána elővettem az üllőt és a kalapácsot, megkalapáltam a kaszát. Húztam vizet a vederbe a kútról, beletettem a vizes kannát, hogy hűljön benne az ártézi víz. Kaszálni kezdtem, Sanyi gyűjtött, aki munka közben utolért. Erősen felmelegedett a levegő, forgószél támadt, de nem pihentünk. Csak akkor fújtam kicsit, mikor K. L. dűlőbiztos érkezett. Köszönt, kezet fogtunk. A biztos megjegyezte, hogy elég gyenge a termés, nem adja meg a vetőmagot, s akkor még hol van a motorozás ára. K. a csordakútnál akart inni, de én megkínáltam a miénkből. A kévénél tartottam a kannát, két fedő friss vizet töltött belőle magának K. Beszélgettünk a földeladásról, én megpedzettem, hogy nem kínlódok tovább ezzel a rissz-rossz földdel, eladom. Ő erre azt felelte, hogy nyilván le lehetne adni, mert most már kijár a falubeli marha idáig. Nem kifizetődő, ha a gazda 36 kilométerről jár ide, termés meg sosincs a földön. Ha én leadnám, több holdat is csatolhatnának hozzá.
– Krumplit vettem elő az ebédhez, mert tésztalevest gondoltam főzni. Kivittem a katlanhoz a tálat, hogy ott öntök rá vizet. A bográcsot rátettem a katlanra. Nyolc téglából rakták ezt a katlant hosszúkás alakban, a szájával szemben háromujjnyi rés, ahol a füst jár ki, de a szikra is kijöhet gátlás nélkül. A gyerek hozott oda jó félkévényi napraforgót és csutkaszárat, amit a másik oldalra tett le. Meggyújtottam a tüzet, a fiú tüzelt. Rakosgatta Sanyi a tüzet, én meg a kútostoron lévő vederrel meregettem a piszkot a kútból. Egyszer csak azt láttam, hogy kigyulladt a száraz fű, s kezdett gyorsan terjedni. Belekapott a szénába, ami különben állatok etetésére alkalmas lett volna. A gyerek kiáltott nekem, hogy nézze már, Sanyi bátyám, ég a fű! Vigyed a vedret, s locsold. A fiú az égő fűre pacskolta a vizet a kezével, ám a szél a vetett zabtábla felé vitte a tüzet. Sanyi jött-ment a vederrel, én pedig öntöttem bele a kész vizet. Megijedhetett a kölyök, mert elszaladt, s közben azt kiabálta, hogy megy haza Tarcsára, mondjam, merre vezet az út. Én akartam, hogy főzzünk, engem vernek meg majd a rendőrök. Kiabáltam, hogy segítség, tűz van, amire felfigyelt a szomszédban arató ember. Mire odaért, én már hat-hét vödör vizet kihordtam a földnek arra a felére, ahol az árpám nőtt, meg K. L. 80 holdas kulák zabja. Aztán az arató húzta a vizet, én pedig locsoltam.
A 15 holdas Máté János is futott, lekapta a zsákot a szekérről s leterítette a gyepre. Lelocsoltam a zsákot, ő meg végighúzta a tűzsávon, így próbált oltani. Átmentünk a másik oldalra, ahol a zabom állt. De a tűz még az erdőbe is belekapott, amely pedig kilométerre található a tűzfészektől. A lángok az árkot is megtalálták. Egyre többen jöttek oltani, köztük három rendőr. Az igyekezet sikerrel járt, de engem a rendőrök még átvittek a téeszcsé erdejébe. Mire a tűzoltók befutottak, már nem égett a tűz, ők csak a pernyét locsolták. A sztalinyecek két árkot húztak a biztonság kedvéért. Láttam, hogy megégett a fű, a kunyhó, az erdő fáinak kérge, s a zab olyan három méternyi szélességben. A kár tudomásom szerint 520 forint.

Az ávós kérdez

– Osztályhelyzeténél fogva hová sorolja magát? – hangzott az ávéhás százados kérdése Molnár Sándorhoz.
– Én magamat a középparasztsághoz sorolom, de most, hogy ki tetszett mondani, kik a kulákok, már tudom, hogy én is az vagyok. A kulákok ellenségei a demokráciának, tehát én is ellensége vagyok a demokráciának. Mégpedig azért is, mert 39 és fél hold földem van, ráadásul apám a MÉP mellett foglalt állást, s 1930-ig én is tagja voltam a Független Ifjúsági Szövetségnek. Az FKGP-be önként léptem be, szavazatomat is rájuk adtam. Akkor is kitartottam mellettük, amikor pedig már tudtam, hogy Nagy Ferenc kiszökött. Ezek a tények azt támasztják alá, hogy én is ellensége vagyok a demokráciának.
– Bűnösnek érzi magát?
– Hát, igen. Tudtam, hogy szabad helyen vagyok, mégis olyan területen gyújtottam tüzet, ahol száraz volt a fű. Sejtettem, hogy a forgószél elősegítheti a tűz továbbterjedését, s a közelben elterülő gabonatáblák gyúlékonyak. Ha ráöntöttem volna a veder vizet, elalszik a tűz, ezzel szemben hagytam, hogy 10 éves gyerek vigye a terhet. Láttam, hogy Sanyi pacskolja a kezivel a vizet. Ezt addig csinálta, amíg féligformán ki nem pacskolta, s aztán öntötte rá a maradékot. Ez a művelet kb. három percig tartott, én pedig olyan 20 másodperc alatt húztam fel a kútostoron lévő vederrel a kútból a vizet. Tehát a kiöntés és vízfelhúzás között lehetett vagy 2 perc 40 másodperc. Bűnösnek érzem magam, mert tisztában voltam vele, hogy gyúlékony a búza. Veszélyeztettem a vetésünket, gondolhattam volna, hogy nagy kárt okozhatok. Nem jól csináltam, rongáltam a vagyont, ezért vállalom a büntetést. Már akkor fújt a szél, amikor a déli órákban a főzésről beszélgettünk. Arra felkészültem, hogy egy veder víz legyen kéznél, de az nem bizonyult elegendőnek. Ahogy kipattant a tűz, a szél azonnal vitte tovább a padkánál, a katlantól srégen ment az erdőnek és a zabnak, a közepe kimaradt. Én az árpám felé kezdtem locsolni.
– Mivel foglalkozik az apja?
– Apám velem együtt gazdálkodik 44 holdon. Ebből 15 hold füzesgyarmati, 9 hold köröstarcsai szántó, a többi legelő.
– Értelmes ember az apja, tud másokkal beszélgetni?
– Igen, értelmes ember az apám, el tud beszélgetni bárkivel. Bár a sógorom, aki ezelőtt 10 évvel osztotta szét a 60 hold földjét, azt szokta rá mondani, hogy komolytalan, mert nevetve beszél. Érdekes, mások mégis hallgatnak a szavára! Ez a sógorom már régóta nem jár apám társaságába, mivel reumás.
– Együtt lakott-e állandóan az apjával?
– 1931-től kezdődően laktam külön háztartásban az apámtól, mivel akkor nősültem meg. De sokáig egy faluban éltünk, s általában kéthetente találkoztunk, ezért ismerem apám dolgait. 1942-ben költöztem Füzesgyarmatra, onnantól fogva ritkábban, úgy félévente jöttünk össze.
– Emlékszik a múltbéli választásokra, s arra, hogy mi a MÉP (Magyar Élet Pártja)? Kik tevékenykedtek a MÉP érdekében Köröstarcsán?
– Igen, emlékszem. A MÉP egy szervezet, amely politikával foglalkozik. T. I. bíró és D. I. törvénybíró agitált a MÉP érdekében. Utóbbi szedte a pénzt, de úgy emlékszem, pár évig csendőrködött is őrmesteri rendfokozattal. Továbbá B. I. esküdt és könyvtáros, V. I. elöljáró egyszerű tagként, Sz. K. és Gy. B. gazda látogatta a kört. Mások mellett P. L. elnök is beszédeket tartott, szervezett, agitált, de például Sz. J. községi írnok szintén rokonszenvezett a MÉP-pel. Apám nem viselt ott tisztséget, csak tagként beszélgetett a társakkal.
– Mit tart fontosnak a saját életéből?
– Köröstarcsán születtem, öt évig jártam iskolába, utána disznókat és lovakat őriztem felesben. Már 16 éves koromban kaszálgattam az apám testvérével, de más gazdasági munka sem fogott ki rajtam. Később cséplőgéphez mentem fűtőnek, majd megnősültem. A feleségem 36 holdat hozott a házasságba, apámtól két lovat, kocsit, tehenet kaptam, s külön mentem. Megszületett a lányom és a fiam, aztán beléptem az FKP-ba . Tisztséget nem vállaltam, csak fizettem a tagdíjat, biliárdozgattam, fröccsözgettem. Negyvenhétben a kisgazdákra szavaztam. Nemrégiben ment férjhez a lányom, Jolán.
– Kik voltak a nyilasok Köröstarcsán?
– A 8 holdas Sz. I. egyszerű tagként, Dr. B. I. községvezető, jelenleg is orvos, M. G. újonnan földhöz juttatott, és P. J. törpebirtokos. P. F. aktívan szervezte a pártot, de Gy. K. rizstelepi munkás is kiállt a nyilas párt mellett, szónokolt és tagokat gyűjtött. Sz. I. tszcs-tag, kisnyilas szervezett, de oda tartozott M. S. napszámos, felesbérlő, és M. S. 10 holdas földtulajdonos is. G. M. 60 holdas gazda engem is be akart szervezni, de nem lett belőle semmi. F. Gy. felesége és P. P. I. neve jut még eszembe, a többieké nem.
– Kik voltak csendőrök?
– B. L. tiszthelyettes őrsparancsnokoskodott itt, de a tevékenységét nem ismerem közelebbről.
– Ki tart fenn a pappal baráti kapcsolatot?
– F. L. a papbért szokta szedni, neki 5 hold földje van. P. I. az egyházbér inkasszálója, ő 8 hold földön gazdálkodik. Különben a pap MDP-gyűlésre is eljár.
– A klérus részéről máshonnan ki jár Köröstarcsára?
– A mezőberényi pap misét tartani biciglivel, motorral, busszal. Legtöbbször P. M. volt intéző földjén gazdálkodik. K. A. és K. R. látták vendégül a papot, de őket már két éve áthelyezték Mezőberénybe tanítónak.
– Ki tart fenn nyugattal vagy Jugoszláviával levelezést?
– V. A. szőlőmunkás, aki Ausztriából szokott leveleket kapni. Hogy mit írtak neki, s ő mit válaszol, arról fogalmam sincs. Csomagot nem küldenek neki. Mást nem tudok mondani.

 

Forrás:Polísz, 2006. 88. szám

 

Folytatjuk...

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap