Egy iráni kereskedő Magyarországon és a Bizánc elleni magyar-besenyő hadjárat 934-ben 1/2

Horváth Lajos, h, 09/15/2014 - 00:09

 

  

 

Al-Maszúdi alapvető forrásművei a magyarokra nézve már évtizedek óta a rendelkezésünkre állnak magyar fordításban is. Meglepő azonban, hogy mennyire nem aknázta ki a magyarországi történetírás. A 933-ra tehető magyar-besenyő konfliktus egy iráni kereskedőt ért sérelem miatt és a 934. évi magyar-besenyő hadjárat Konstantinápoly ellen, szinte teljesen elmaradt, illetve torz képet kapott a történeti munkákban.
Megkíséreljük újragondolni és bemutatni az eseményeket elsősorban Al-Maszúdi Aranymezők című művének felhasználásával.

 

Bevezetés

A magyarok 934. évi bolgár-bizáncellenes hadjáratának jelentős történeti irodalma létezik. Vázlatos áttekintésére vállalkozhatunk csak. Az 1935-ben megjelent Hóman-Szekfű alapműben olvashatjuk: "Bolgáriát a magyarok 895. évi vereségük után közel négy évtizeden át következetesen elkerülték és elkerülték a bizánci birodalmat is. 934 óta azonban négy-ötévenként rendszeresen felkeresték magyar csapatok Péter cárnak /927-969/ Simeon halála óta hatalomban nagyon megfogyatkozott Bolgáriáját. 934-ben besenyő szövetségben..." Tehát eszerint 895-934 között magyar csapatok nem jártak a Balkánon.1
Kristó Gyula 1980-ban azon az állásponton volt: "A riadei csatavesztés nem okozott törést a 933-ban újraindult kalandozó hadjáratok folyamatosságában."2 A mondat némileg ellentmondásban szenved, ha ugyanis folyamatos valami, akkor nem kell újraindítani. Az ellentmondás mélyén felsejlik az a vélekedés, hogy 933-ban a Merseburgnál /Riade/ elszenvedett különösen nagy vereség után fordultak csak a magyarok a balkáni országok ellen, hogy a nyugaton kiesett zsákmányt és pénzjáradékot délen pótolják.
Az 1981-ben megjelent Magyarország történeti kronológiája úgy tudta: "934 április. A besenyőkkel szövetkezett magyarok a bizánci birodalom területére törnek. Az ellenük küldött bizánci sereggel azonban nem ütköznek meg, hanem váltságdíj ellenében visszaadják a foglyokat, s évi adó fejében kilenc évre békét kötnek a bizánciakkal."3 Vagyis nincs csata!
Petar Mijatev, bolgár történész 1981-ben azt írta az eseményről: "Péter cár uralkodása idején a kalandozó magyarok Bizánc ellen vonulva 934-ben keresztül haladtak Bulgárián. A gyenge Péter cár nem volt képes szembeszállni velük."4 Azaz 934-ben a magyarok a Balkánon nem kerültek szembe bulgár katonasággal, békésen átvonultak Bulgárián, amelyik éppen akkor szövetségben volt Bizánccal.
A Székely György által szerkesztett Magyarország története első kötetében 1984-ben rögzítették: "Simeon cár halála /927/ után fia, Péter, házassággal megpecsételt szövetségre lépett Romanosz Lekapenosz császárral s ez tisztázta a frontokat: Bizánc és Bulgária csak együtt támadható, ez viszont a besenyők bevonása nélkül nem képzelhető el. S valóban, a 934. évi nagy hadjárat a besenyőkkel szövetségben indult el."5 Azután részletesen leírja a csatát, amelyik "egy lándor, azaz bolgár város falai alatt zajlott." Vagyis volt csata, mégpedig egy "lándor"-nak nevezett bolgár város környékén.
Kristó Gyula 1986-ban leszögezte: "Valószínű, hogy a honfoglalás után, 934-et megelőzően is vezettek a magyarok portyázó akciókat a Balkán-félszigetre - így pl. a 917. évire vagy talán egy 924 körüli mozgolódásra írott források utalnak -, de a bizánci birodalom, illetve annak székvárosa elleni első komoly támadásukat 934-ben indították."6 Feltételezhetően tehát nem a 934-es hadjáratuk volt a legelső a bizánci birodalom ellen.
Az Erdély története első kötetében 1986-ban a Gyulák külön hatalmáról ezt olvashatjuk: "Hatalmi megerősödésüket jelzi, hogy tőlük indultak az első magyar hadjáratok a megállításukra egyre kevésbé képes Bulgárián át Bizánc ellen, bizánci krónikák szerint "először" 934-ben, ... Eddig a Gyulák a magyar törzsszövetség központi politikai irányítását követték, mely a 933. évi merseburgi vereségért bizánci zsákmánnyal igyekezett kárpótolni harcosait."7 Tudomásunk szerint ez az első eset, hogy a Gyulákhoz köti a szakirodalom a 934-es balkáni hadjáratot.
Az Erdély rövid történetében, amelyik 1993-ban jött ki a nyomdából, ezt találjuk:" A 933. évi merseburgi vereség és a német adó elmaradása új célok felé fordította a kincsszomjas magyar vezetőket. 934 áprilisában a magyarok a besenyőkkel szövetkezve a Dunán át először valóban a bolgárokra támadtak, majd váratlanul - a bizánci források kivétel nélkül hangsúlyozzák, hogy először - megtámadták a birodalmat is."8 Tehát a magyar-besenyő had csatát vívott a bolgárokkal is, majd megjelent Konstantinápoly falainál.
Az előre bocsátott szakirodalmi szemle, mely koránt sem teljes, szerint volt csata vagy nem volt, bolgárokkal, bizánciakkal vagy mindkettővel? A 934. évi balkáni hadjárat a magyar állam központjának, avagy a némileg különálló erdélyi Gyuláknak az akciója volt. Kiváltó oka volt-e a 933. évi magyar merseburgi vereség, melynek következtében megcsappant a német területekről beszedhető zsákmány és váltságpénz? Ha nem ez váltotta ki a 934. évi balkáni hadmenetet, vagy nem csak ez a tény, akkor még milyen okok vehetők számba?

1. Egy iráni kereskedő és a személye körüli magyar-besenyő konfliktus
Al-Maszúdi X. századi muszlim történeti és földrajzi író tollából ismerjük a 933-934-es események legrészletesebb leírását.9 Mivel a Bizánc elleni hadjárat 934 áprilisában már elindult, logikus ha a kiváltó okot, melyet részletezünk, egy évvel korábbra, azaz 933-ra tesszük.
Al-Maszúdi elmondása szerint Ardabil városából, ma is létező település Iránban, kereskedő érkezett a turkokhoz, akik a szöveg összefüggés szerint magyarok és besenyők. Nem mondja meg világosan, hogy az iráni kereskedő a két nép közül melyiknek a területén telepedett meg. De az egyik nép fiai részéről valami sérelem érte és a másik nép fiai pedig a kereskedő pártjára álltak. Úgy annyira, hogy fegyveres összecsapásra is sor került közöttük. Sőt, halálesetek is bekövetkeztek mindkét félen, hiszen később elengedték egymásnak a vérdíjat, ami a konfliktus súlyosságára vet némi fényt.
A magyar-besenyő harc idején W.l.n.d.r városának bizánci lakói, miközben a városhoz közeli turkok távol voltak, rátörtek azok szállásaira, sok gyermeket fogságba kényszerítettek, az állatokat elhajtották stb.

2. Események a magyar-besenyő-bolgár hármashatáron
Ha lokalizálni kívánjuk a vázolt eseményeket, akkor tágabb értelemben magyai-besenyő-bolgár hármashatárra kell gondolnunk, szűkebb értelemben pedig W.l.n.d.r város adhatja kezünkbe a kérdés kulcsát.
A magyar-besenyő-bolgár hatalom hármas érdekszférája a Duna Vaskapu nevű áttörésénél jött létre a X. században. Itt érintkeztek egymással a magyar Keve és Karassó vidéke a besenyő Zsil és Olt folyók tájával és mindkettő határos volt a Bizánci Császársággal.
Amennyiben tovább szűkítjük a kört, akkor W.l.n.d.r városnevéhez kell folyamodnunk. A W.l.n.d.r és N.n.d.r alakok a muszlim forrásokban egyként az onogundur népnévre mennek vissza, amely népnév akkoriban a dunai bolgárokra vonatkozott. Városnév esetében pedig Nándorfehérvárt, Lándorfehérvárt /Belgrádot/ jelölte. Belgrád a 820-as években került a bolgár hatalom birtokába az avar hatalom lehanyatlása idején. De azután is vita tárgyát képezte hovatartozása Bizánc, Bulgária és Magyarország között.
A római pápa egyik 878-ban kelt levele említi a belgrádi bulgár püspökséget.10 Al-Maszúdi meghatározása is tükrözi a felemás helyzetet: "A bizánciaknak országuk határán, abban az irányban, ahol az imént említett két /négy/ nép lakik, egy nagy görög városuk van, amelynek neve W.l.n.d.r."11 Vagyis a vizsgált város a bizánci birodalom határán fekszik a turkok felé, görög lakossága van és Lándor, Nándor a neve, ami mégiscsak a bulgárokkal, az onogundurokkal kapcsolatos. Al-Maszúdi jelentőségét is megadja: "Lakossága védelmül szolgált azon népek ellen, akikről az imént szóltunk, úgyhogy a turkoknak nem volt útjuk Bizánc felé a védelem miatt amelyet a hegyek, a tenger és ennek a városnak a lakói nyújtottak velük szemben."
Nándorfehérvár, Belgrád szereplése az eseményekben további következtetésekre ad lehetőséget. A város szomszédságában, nem túlzottan messze, őrizetlenül hagyták a turkok szállásaikat, mert éppen a besenyők földjén hadakoztak a már említett ardabili iráni kereskedőt ért sérelem miatt. A magyarok tehát elhagyták szállásaikat a Dunától északra, hogy kellő elégtételt vegyenek az iráni kereskedőt ért kár tekintetében. Ebből a tényből az következik, hogy bár Al-Maszúdi ki nem mondja, de az iráni kereskedő a magyarok védelme alatt állt, Magyarországon telepedett le előzőleg.
Nem volt egyedül ez az iráni kereskedő hazánkban, sem besenyő földön. Al-Maszúdinál olvashatjuk, hogy a magyar és besenyő "király", amikor értesült, hogy Nándorfehérvár bizánci alattvalói megtámadták a magyarok védtelenül hagyott szállásait, akkor "összegyűjtötték a mohamedán kereskedőket, akik messze földről, a kazároktól, A1-Babból, az alánoktól és máshonnan érkeztek hozzájuk és náluk tartózkodtak..." Al-Bab a mai Derbent arab neve, mely a Kaspi-tenger mellett nagyon fontos "kapu", átjáró a Kaukázuson. A kazár birodalom a tájékán érintkezett Iránnal, az iszlám világgal. A kaukázusi Erdélyről írt dolgozatomban már feltételeztem, hogy a X. század közepén adatolt magyar állami követküldések nem voltak egyoldalúak, a Kaukázus tartományaiból is érkeztek követek, kereskedők stb. a Kárpát-medencei Magyarországra. Íme bizonyítékul szolgálnak erre Al-Maszúdi mondatai.

 

 

Folytatjuk

 

Magyar Irodalmi Lap

     

 

Egy iráni kereskedő Magyarországon ...

Jegyzetek
1. Hóman Bálint és Szekfű Gyula: Magyar történet I. Bp., 1935. 147.
2. Kristó Gyula: Levedi törzsszövetségétől Szent István államáig. Bp., 1980. 268-271.
3. Magyarország történeti kronológiája I. Főszerk.: Benda Kálmán. Bp., 1981. 72.
4. Petar Mijatev: Bolgár-magyar kapcsolatok a századokon át. In Tanulmányok a bolgár-magyar kapcsolatok köréből. Bp., 1981. 136.
5. Magyarország története I/1. Főszerk.: Székely György. Bp., 1984. 671.
6. Kristó Gyula: Az Árpád-kor háborúi. Bp., 1986. 36.
7. Erdély története I. Főszerk.: Köpeczi Béla. Bp., 1986. 277.
8. Erdély rövid története. Főszerk.: Köpeczi Béla. Bp., 1993. 110. - Itt már nincs szó arról, hogy az erdélyi Gyulák akciója lett volna a 934. évi Bizánc ellenes hadjárat!
9. A honfoglalás korának írott forrásai. Szerk.: Kristó Gyula. Szeged, 1995. 53-54. Továbbiakban HKIF.
10. Korai magyar történeti lexikon /9-14. század/. Főszerk.: Kristó Gyula. Bp., 1994. 93.
11. HKIF 54-56. - Al-Maszúdit tovább már nem jegyzeteltük.
12. Hölbling Tamás: A 10. századi Kárpát-medence gazdasági háttere. Kovács László: A Máramaros megyei kincs és a tiszacsomai 3. sir. Mindkettő Turán 2010. 3. 62-63. és 82.
13. Moravcsik Gyula: Az Árpád-kori magyar történelem bizánci forrásai. Bp., 1984. 61, 64, 68.
14. HKIF 112-113, 125.      

Hozzászólás ehhez


Belépés

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap