Ébredés (42. rész)

Kutasi, h, 05/23/2016 - 00:12

(folytatás)

 

Utószó

 

Többen kérdezték tőlem e könyv írása közben, hogy miért élek a múltban? Miért csak a régi, szép dolgokról írok? Miért nem említem meg a régi idők árulóit?

Megtehettem volna. Csakhogy régen,- ellenben a jelenleg elfogadottá vált gyakorlattal- létezett felelősségre vonás. Ha máshogy nem, akkor szemet szemért, fogat fogért alapon. Ma szabadon, következmények nélkül megtehetnek bármit, anélkül, hogy kérdőre vonnák őket.

 A második, amit megemlítenék, hogy mindenki élete a múltban gyökerezik. Már pedig dicső múlttal rendelkezünk! Abból kellene kiindulnunk, amit régen elkövettünk. Nem a tegnapból, vagy az öt évvel ezelőtti dolgokból.

Mindenki,- egyénenként is- tehetne azért, hogy jobbá tegye saját és ez által mások életét is! Kis összefogással elérhető lenne bármi.

 

***

 

Nem sok embert tudnék felsorolni, akit mélyen tisztelek. Személyéért, munkásságáért.

Egy közülük Pohl Mihály, a LORD zenekar egyik oszlopos tagja.

 

Egy kellemes koncert után, volt alkalmam pár szót váltani vele e könyv témájáról.

Többféle érzelmet fedeztem fel hangjában. Első sorban dühöt, mikor arról beszélt, hogy a mai fiatalok nagy része (tisztelet a kivételnek) egy fajta divatot akar követni a "magyarkodással" csordaszellem nevében, holott történelmünkről egy fikarcnyit sem tudnak és nem is érdekli őket! Ez egyben elszomorító is, hisz így csak balhékkal, szitkozódásokkal, rendzavarással bírják követni a "divatot".

Éreztem egy másik hangot is a beszélgetés közben. BÜSZKESÉGET! A zenekar 1986-ban írta meg és kezdte játszani az Itthon vagy otthon című dalukat, amikor ez még nem volt szokás. Sőt! Főben járó bűnnek számított! Egyenesen tiltott és veszélyes volt ilyen hangvételű és mondandójú szerzeményeket közönség előtt előadni!

Igen!

Ez jelenti, igazi magyarnak lenni! Nem az, hogy felveszek egy pólót, amin van egy felirat, vagy ábra. Most, mikor szabad.

 

Éreznünk kell a magyar létet, tudnunk kell történelmünket, hinnünk kell erős egységünket és észre kell vennünk mások és saját hibáinkból fakadó hanyatlásunkat! Vegyük észre, hogy kik vagyunk!

Nyissuk ki szemünket és ébredjünk fel!

 

 

Megjegyzések

 

1. Mikor leírtam az amerikai elnök Magyarországra érkezéséről szóló fejezetet, még működött Kapuvár városában a húsüzem, ami a térség egyik legtöbb embert foglalkoztató gyára volt. Mikor kiadóba került a kéziratom, már lakat lógott a bejáraton. Tudatosan hagytam így azt a részt. Utólag engem igazol a tény, hogy még egy gyárat bezártak és kétszáznál több ember munkahelyét vették el; köztük volt kisfiam keresztanyja is.

 

2. Lehet, hogy írtam közhelynek számító dolgokat, sztereotípiákat más népekről, melyek nem minden esetben valósak. Természetesen köztük is sok jó ember van, köztünk is van gyarló! Amit viszont külön megemlítenék: útlevélkezelő határrendészként Sopronban teljesítettem szolgálatot a vasúti pályaudvaron. Valóban megtörtént velem, egy alkalommal, hogy egy osztrák állampolgár könyvtárbérlet-szerű papírdarabbal próbált meg beutazni Magyarországra, mivel hamarabb ki tudta bányászni a zsebéből, mint útlevelét, vagy személyi igazolványát.

 

3. Többen megkérdezték, hiszek-e a maja-jóslatban és a világ végében. Azt válaszoltam, abban hiszek, amit leírtam. Abban, hogy december 21-én megünnepelhetjük a kerecsensólyom újjászületését. Csak össze kell fognunk!

Rákérdeztek arra is, hogy ismerem-e a kitalált középkorról szóló elméletet, mely Heribert Illig nevéhez fűződik. 296 év, amely csak úgy lett. Mert ez alapján még van annyi év a világ pusztulásáig. Igen, ismerem az elméletet. És azzal is tisztában vagyok, hogy nem pusztulása lesz a világunknak, hanem egy új korszak fog kezdődni, ha a maja-naptár fordulópontjához érünk. Idén, vagy 296 év múlva. De miért ne kezdődhetne egy új korszak, világvége nélkül? Békésen, csendes összefogással?

 

4. Tudatosan írtam mindenhol Atillát, úgy, ahogy megilleti a Nagykirályt és ahogy ő maga is rótta nevét. A ma helytelenül írt Attilát nem fogadom el, mert ez etimológiailag, a „gótok atyácskáját” jelenti, ami helytelen és lealacsonyító a valaha élt legnagyobb uralkodóval szemben.

 

Köszönetnyilvánítás

 

Köszönetemet szeretném kifejezni:

 

 

- Horváth Noéminek, aki megajándékozott születésnapomon egy Botond nevű kisfiúval,

- szüleimnek, rokonaimnak, Botond keresztszüleinek a bíztató szavakért,

- Pohl Mihálynak, aki megosztotta velem érzéseit és gondolatait, valamint beleegyezését adta, hogy idézhetem dalszövegeit,

- Nyerges Attilának, az Ismerős Arcok zenekar énekesének és dalszövegírójának a rövidke, de tartalmas beszélgetést és beleegyezését, hogy idézhessem sorait,

- munkatársaimnak, barátaimnak, akik tanácsaikkal, észrevételeikkel segítettek,

- mindenkinek, aki időt áldozott rohanó életéből e könyv elolvasására!

 

Felhasznált idézetek:

 

"Piros vérünk, fehér havon,

Zöld fű növi majd, tavaszon."

/Erdély, Nyerges Attila- Ismerős Arcok Zenekar/

 

„Átíratták számtalanszor történelmedet.

Magad kárán megtanultad, amit nem lehet.

Százszor is feláldoztak, fáj ez énnekem.

Hűséggel szól most rólad szomorú énekem.”

/Hazám, Pohl Mihály- LORD Zenekar/

 

Nézz ránk, légy bátor!

Tudd, hogy nem vagy magad!

Más lesz, meglátod!

Ha bátorság kézen ragad!”

/Itthon vagy otthon, Pohl Mihály- LORD Zenekar/

 

 

Még egyszer köszönöm!

Nagykutasi Tibor

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap