Dr. Bokor Imre ezredes: Szöktetés a Poszt-Gulagról 1/2 (Rovat: Irodalom -2 rész egyben!)

Prof. Dr. Bokor Imre, sze, 03/13/2019 - 00:18

 

 

 

 

 

 

 

 

RENDHAGYÓ ELBESZÉLÉS TÁVIRATI STÍLUSBAN.

MINDEN EGYES MONDAT TÜKRÖZI KÖZELMÚLTUNK TÖRTÉNELMÉNEK JELLEMZŐ VONÁSAIT,

MINDEN ADAT HITELES ÉS IGAZOLHATÓ.

 

 

BEVEZETŐ I.

Ez az eseménysorozat 1945-ben kezdődött Tiszavasváriban, ahol a hazánkat "felszabadító" Vörös Hadsereg harcosai, valamint az NKVD (1943-után NKGB, 1946- után MGB, 1954-után MVD, végül KGB) "LOGÓT" viselő brigantik,- egy kisebb kocsmai torzsalkodást követően, öt magyar fiatalembert Debrecenbe hurcoltak. A szovjet ad hoc Katonai Bíróság egy személyt agyonlövetett, négyet pedig a GULAG szigetvilágra irányítottak ingyenes munkavégzésre. Köztük volt Nagy Károly, aki nyolc év elteltével szabadult GULAG-ról, de mivel nemzetiségét nem tudta igazolni, hontalannak minősítették, és Fasztyiv (Fastiv, Fostiv) városkát jelölték ki új tartózkodási helyéül, ahol további három évig - a GULAG-hoz hasonlóan -, "szabadon" építgethette egy szovhozban a szocializmust. Itt már némi (szerény) munkabér is "ütötte a markát", amely szűkösen "futotta" élelemre és egyéb szükséges apróságokra, szálláshoz pedig úgy jutott, hogy egy ukrán nő befogadta a lakásába. A várost nem hagyhatta el, egy olyan sajátos sárga színű igazolványt kapott, amellyel ismeretlen állampolgárságú személyeket látták el. Sztalin halála után bekövetkezett (átmeneti) közéleti enyhülés eredményeként 1954-ben levelet küldhetett hazánkba, és értesítette édesanyját, hogy életben van, valamint milyen okmányokra lenne szüksége és mi az ottani levélpostai címe. Talán kevesen tudják, hogy egy levél útja Magyarországra (és onnan vissza a Szovjetunióba) átlag két-három hónap átfutási időt emésztett fel, bár (nagyritkán) előfordult az egy vagy másfél hónapos időtartam is. Ez a megállapítás azonban nem vonatkozott a "sárgacédulásokra", amelyeknél az illetékesek fokozott éberséget tanúsítottak és több időt igénylő, szigorúbb ellenőrzést hajtottak végre.

 

 

BEVEZETŐ II.

Édesanyám Bűd-Szent-Mihályon született (amely később kapta a Tiszavasvári nevet), és férjhezmeneteléig ott élt, de továbbra is szoros kapcsolatban volt rokonaival és ismerőseivel. Édesapám tiszaszőlősi lakos volt, a csendőrség tiszafüredi állományában szolgált, majd súlyos betegség miatt meg kellett válnia a testülettől,-Budapestre költözött, és kisebb beosztásokban mintegy negyven évig a BSZKRT-nél - dolgozott.

 

 

BEVEZETŐ III.

Szüleim Kispesten béreltek egy komfort nélküli lakást, és szerény körülmények között két fiúgyermek felnevelését vállalták. Én a katonaság felé orientálódtam, másfél évvel fiatalabb testvérem (Sándor) viszont vízvezeték-szerelőként, majd vésnökként dolgozott a KISTEXT gyárban, a munka mellett pedig amatőr ökölvívóként kétszeres országos Bástya-bajnokságot, majd Budapest bajnokságot nyert (harmatsúlyban). Papp Lászlóval volt egy csapatban, jelölt volt a melbournei olimpiára is, de közbejött betegsége miatt nem vehetett részt ezen a rangos versenyen.

 

 

BEVEZETŐ IV.

Választott szakterületemet híradó leventeként kedveltem meg, híradó katona voltam, majd a Honvéd Kossuth Akadémia híradó tagozatát abszolváltam és alhadnagyi rendfokozat birtokában, egy híradó zászlóalj szakaszparancsnokként kezdtem a csapatszolgálatot. Eredményes munkám elismeréseként ún. speciális előkészítő tanfolyamra vezényeltek, amely sikeres elvégzését követően beiskoláztak a leningrádi Katonai Híradó Mérnöki Akadémiára. Közvetlen a vonat indulása előtti búcsúztatás óráiban konstatálták, hogy nem vagyok az MDP tagja, ezért (sebtében) felvettek tagjelöltnek (nehogy a szovjet elvtársak e miatt megsértődjenek), amelyet később azon a címen töröltek, hogy nem fizettem tagdíjat és nem végeztem pártmunkát, tehát a párt szabályai szerint nem lehettem sem párttag sem tagjelölt.

 

 

EGY AGGÓDÓ ÉDESANYA KÉRÉSE.

Tiszavasvári nagyközségi, majd kisvárosi jellegéből fakadóan, az emberek többsége (közvetve vagy közvetlenül) jól ismerte egymást, mobil telefon vagy internet nélkül is megfelelő gyorsasággal és pontossággal terjedtek a hírek vagy az információk. Az sem képezte titok tárgyát, hogy egy földijük katonatiszt fia a Szovjetunióban tanul és talán még Sztalinhoz vagy Hruscsovhoz is bejáratos... Nagy Károly édesanyja felvette a kapcsolatot édesanyámmal és könnyezve kérte tőle, hogy segítsem haza a fiát, megadva annak lakcímét, elbeszélve az elhurcolásának körülményeit. 1954 nyarán, a tanulmányi szabadságot itthon töltöttem, és Nagy Károly megsegítése ügyében is megkezdtem az előkészületeket. Szemem előtt lebegett, hogy ezt az ártatlanul meghurcolt honfitársamat hazasegítsem, és letöröljem hozzátartozóinak szemeiről a könnyeket.

 

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap