A dorai révész

Steinné Gruber ..., v, 03/20/2011 - 21:02

 

 

 

 

Az idő tájt, amikor falunkban még naponta csak kétszer volt buszjárat, reggel és délután, hajóval mentek az emberek Pestre, a munkahelyükre. Az ökrös és lovas szekerek komppal jöttek át. Ez ma is így működik Vácnál. A hajó érkezése minden nap egy izgalmas program volt. A falu apraja-nagyja összegyűlt a hajóállomás környékén, a Pánczél vendéglőben, a Fancsek-féle csónakház sörözőjénél vagy a strand cukorkás bódéjánál. Mindenki mindenkit ismert, érdeklődtek egymás hogyléte felől. A hajó szertartásos kikötése, indulása, füttye, a kis harang hangja, ami az érkezését jelezte. A látvány megunhatatlan volt. A nagy hajókerekek lapátjainak dübörgése, majd ahogy felkavarják az iszapot, a homokot, a hullámok látványa..., ahogy végigfutottak a parton, majd lecsendesedve, csak egy kicsivel odébb, egy kis zátonyt építve, amit a vadkacsák gyorsan birtokba vettek.

Egy ilyen szép nyári napon a legények is ott ólálkodtak az állomásnál egy kis kereset reményében, hiszen mindig akadt olyan utas, akinek sok csomagja volt, és jól jött, ha valaki elcipelte pár fillérért. Szabó bácsi az erdő szélén lakott a hegyen, ő is lejött bámészkodni. Természetesen az egyik legény rögtön mellé állt és szóba elegyedett vele. Érdeklődött, hogy nem unalmas-e ott fönn az erdő szélen? Aztán ráterelte a szót a vízi forgalom nagyságára, meg, hogy ezen a kis Dunán mennyire sok a hajó, a csónak, a komp, meg a sok evezős. Egy szó, mint száz, komoly helyről úgy hallotta, hogy össze akar­ják egy csatornával kötni Szentlászlót és Leányfalut. A Dóra patakot kiszélesítik és belevezetik a Duna vizét. Az első kikötő a katolikus templomnál lesz, a második ott, ahol Szabó bácsi lakik, fönn az erdő szélén. Csak egy nagy akadálya van az egész tervnek, mert egy olyan megbízható ember kéne, aki nagyon ismeri a környéket, régóta. Mert ha megindul a rév, akkor tudni kell, mikor van a gomba sze­zon, mikor érik az erdei szeder, mert ezeket be kell szállítani Pestre. Tavasszal meg ott a sok csokornyi ibolya, kankalin, orgona, sőt, a vadnyúltenyésztést is fel akarják fejleszteni, mert a húsvéti nyulakat innen fogják szállítani egész Európába. Szentlászlóról is erre fogják szállítani a hecsedlilekvárt, a bodza­szörpöt és a vadkörte pálinkát is. A lyukas mogyoró üzemet is el kell látni majd mogyoróval, már hegyezik a fúrókat! Pilisszentkeresztről hajóval fogják szállítani a faszenet. Akkora forgalma lesz a révésznek, hogy meg fog gazdagodni. Azt is hallotta, hogy a macskatelepnél is lesz egy stég, ami bent lesz az erdőben, hogy ne zavarjon senkit, mert ott fogják megtanítani nyávogni a vasmacskákat. Kerítés nem kell, mert egy mágnesoszlop lesz a telep közepébe ásva, és ettől nem tudnak majd elkóborolni a vasmacskák. Ezt a macskatelepet is a révésznek kell gondoznia. Egy lakat árát rögtön zsebre is teheti, mert ha nincs kerítés és kapu, akkor lakat sem kell. Meg azt is hallotta, hogy egyenruhát is kap az a szerencsés ember, aki a dórái révész lesz. Hű, de irigyli azt a valakit! Meg még azt is hallotta, hogy télen, amikor befagy a Dóra patak, sípályát fognak ott csinálni. Úgy is lejt lefelé az egész, így aztán a síelők fizetnének azért, hogy lecsúszhassanak, és nem kéne Svájcba utazniuk. Télen igen könnyű dolga lenne a révésznek, mert csak homokkal kéne fölszórni a jeget, hogy ne csússzon olyan gyorsan a síléc meg a szánkó, nehogy összetörjék magukat az emberek.

Szabó bácsi csak hallgatta, hallgatta Zsigát, a mesélőt, aztán töprengve elment. Másnap a hajónál össze­gyűltek újból a várakozók, meg a kíváncsiak, meg persze a legények is. Egyszer csak ment ám feléjük Szabó bácsi, szó nélkül melléjük állt, egy párat köhintett, krákogott, egyet köpött is, végül csak megszólalt.

- No, fiam Zsiga. Hát, hogy is mondjam, na, izé... hát, no, én vállalnám azt a dorai révészséget. Mert
hát, hogy még egyenruha is, meg sapka. Az is járt volna.

- Bizony! Én említettem is nekik Szabó bácsit, mert hát magát jól ismerem, csakhogy baj van, mert a
mérnök urak meggondolták a dolgot, és úgy döntöttek, hogy inkább a korinthoszi csatornát építik
meg. Ez sürgősebb, mert érik a sok görögdinnye és gyorsan el kell szállítani. De vigaszképpen küldtek
Szabó bácsinak egy igazi matrózsapkát, oda is adom, tessék!

És Zsiga, a nagy lókötő, tényleg adott egy gyűrött matrózsapkát az öregnek. Szabó bácsi talán még abban is aludt, haláláig hordta. Falunkban több Szabó nevezetű család élt, de dorai révész csak egy. 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap 

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap