Diktatúráról a túlélő szemével

Kondra Katalin, szo, 03/16/2019 - 00:15

A mostanában elharapódzó indulatok, az irigységből eredő rosszindulatú rágalmak késztettek arra, hogy az alábbi sorokat megírjam. Ha valaki veszi a fáradságot és végigolvassa, talán megérti, hogy egy esetleges diktatúra idején sem lehetetlenség gerinces, becsületes embernek maradni. Ezért is olyan elkeserítő számomra, ami most ebben az országban zajlik.

 

A Ceasescu rezsim idején Romániában nekünk, magyaroknak tilos volt anyanyelvünkön beszélni, tanulni. Tilos volt a vallás gyakorlása, az egyházi és nemzeti ünnepeink megtartása. Ezek ellenére mégis megőriztük magyarságunkat, magyarul beszéltünk, imádkoztunk, ünnepeltünk és szinte naponta jártunk templomba. Tanítóink és az állami intézmények dolgozói szintén jártak templomba, pedig ők ezzel állásukat kockáztatták, e mellett, arra is számíthattak, hogy ha kiderül a rendszerrel szembeni ellenszegülés, meghurcolják őket. Vigyáznunk kellett arra, hogy hol és mit beszélünk, mert nálunk is voltak Júdások, de a hatalom látta, az összefogást és tudta, hogy a tiltásokkal, fenyegetőzésekkel nem sokra megy, ezért románokat telepített közénk, hogy ezzel meggyengítsen.

 

Aztán mikor ez sem hozta meg az elvárt sikert, mert a románok megszerettek minket, jött az éheztetés és a jegyrendszer, ám a földművelő parasztokat ezzel nem sújtotta agyon, hiszen azok megtermelték a betevőjüket. Ekkor olyan adókat vetett ki ránk a diktátor, hogy amit megtermeltünk az sem volt a miénk, csak töredékét tarthattuk meg, a többi ment az államnak. Nem roppantunk össze mégsem, mert volt házunk, kertünk, de a hatalom nem tudta szó nélkül nézni, hogy nem pusztultunk vagy nem menekültünk el az országból. Ekkor előállt a falurombolási tervvel. Elakarta pusztítani falvainkat, és ha túléljük, lakhattunk volna barakkokban. Rabszolgaként művelhettük volna az állam földjeit, mert semmink nem maradt volna, ha nem tör ki a forradalom. Aztán megtörtént a rendszerváltozás, mégse volt maradásom, mert Romániában, ahogy a székelyek mondják, csak láncot cseréltek, de a kutya ugyanaz.  

 

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap