Dicső Ferenc találkozása a Mesterrel (Fábri Zoltán után szabadon)

Anonymous, v, 05/06/2012 - 00:12

 

 

 

 

Történt, hogy majdnem áprilisi tréfaként, egy márciusharmincegyedikei napon, megszületett, egy kiváló barátunk, a Mester. Azután, gyorsan elrepült hatvanegy esztendő és ma azért jövünk össze, hogy ezt csendes dorbézolással és hallé vacsorával nyomatékosítsuk. Az ünnepelt kifejezett óhaja, hogy ne beszállingózzunk, mint Svédországba a mozlimok, hanem összegyűlve, esetünkben a metró Városkapu megállójában, győztes magyar hadként foglaljuk el helyünket az újpesti végeken, akár elődeink, mikor még rettegett nyilainktól Európa. Hah! Azok voltak a szép idők.

Piszkosul cudar a szél éppen itt, a Tilinkó köz tájékán, ezért én bizony lebotorkálok a mélybe, le a megállóba. Üres a peron, de még itt is pöffeszkedik néha a zimankó szele. Jönnek a szerelvények egymás után, de a csapat csak nem érkezik meg. Ebben az ocsmány időben talán csak Nansen érezné otthon magát. Ember se le se fel, szerelvény el. Nemcsak a kuplungom, de a szemem sem a régi már. Meresztgetem a megtizedelt világító alkalmatosságok rőt fényénél.

A félhomályban settenkedő veszedelmet eleinte alig veszem észre. Kószálgat, talán a másik oldalról lépcsőzött le, mert a hatalom szívtelen őre volt oly dőre és kiebrudalta fészkéből. És most itt kószál és csak a bajt keresi. Hagyta volna ott az a fafej a kartonpapír alatt és akkor nyugodtan várhatnék az én Bandi barátomra. Csoszog felém, mint aki azonnal eldől. Kezében kopott Auchanos szatyor, benne….Mi lehet benne? Micsoda kincseket rejthet, a kopott szatyor? Frissen kukázott lejárt szavatosságú joghurt, száraz kiflivég és fél üveg kannás bor? Szépen tele van, úgyhogy itt kell néhány pulóvernek is lennie, esetleg két döglött egér….

Megáll, körbenéz. Ketten vagyunk a peronon. Én félrehúzódom, ne is lásson meg. Talán nem is vett észre. Hunyorog a szemével, ami alig látszik ki torzonborz üstökéből, amit még kuszábbá tesz hosszú bozontos ősz szakálla, Odin a Walkürben, egy nyápic amatőr statiszta ehhez a fazonhoz képest. Csak oldalog felém a bitangja. Legalább dohányoznék, akkor megúsznám két cigivel. Kotorászok a zsebemben, csak ötezresem van, hát ennek rossz vége lesz. Miért nem lehet központilag elrendezni ezt a hajléktalan ügyet, bezzeg az átkosban nem voltak tele az aluljárók, meg a vasúti restik hasonló alakokkal. Jaj, Istenem! Felém jön. Elkerülhetetlen a találkozás. Én életemben nem verekedtem még soha és most hatvanéves fejjel kell megküzdenem, akár az életemért is, ezzel a hatalmas szuszogó óriással? Ezt írták meg nekem odafönt? Ilyen ocsmány halált?

Dear sir! Ezt mondja nekem. Menj anyádba! Annyira nem nézek jól ki, hogy külföldinek látszódjam, ja, a kis malaclopós kabátomban, golfsapkában. Nem, nem sír, de mindjárt fog. Ha ez hozzám ér én tényleg görcsöt kapok………. és átölel és mondja jó uram, úgy örülök, hogy eljöttél. Mester! A drága jó édesanyád szomorúszemű úristenit! Idézem szabadon a Sinkovits tizedest. Hát Te vagy az Mester, az ünnepelt Adorján András személyesen? Már csak azt mondd meg, mit cipelsz abban a lepusztult szatyorban. Mondja szerényen: néhány írásomat hoztam el nektek.

Hát igen a Parnassusra vezető út néha nagyon rögös tud lenni, nem tehetünk mást, mint összeszorított fogakkal csetlünk, botlunk rajta mi is a Mesterrel, mint tapasztalhatják nap, mint nap nyájas olvasóink.

 

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap