David Edgar: Az asztal formája

Arató János, szo, 12/24/2011 - 01:44

 

 

 

 

 

Színdarab

 

 

Szereplők:

Pavel PRUS író, negyven év körüli

Monica FREIE, adminisztrátor, huszonéves

Petr VLADISLAV, közlekedésügyi miniszter, közel a negyvenhez

Josef LUTZ, a Kommunista Párt főtitkára, hatvan év körüli

Michael KAPLAN, miniszterelnök, közel a hatvanhoz

Jan MILEV, szakszervezetek titkára, negyvenöt éves

Vera ROUSOVA, koalíciós pártküldött, ötvenöt éves

Jan MATKOVIC, katolikus értelmiségi, középkorú

Andrei ZIETEK, diákvezér, húsz év körüli

Victoria BRODSKAYA, ellenzéki titkár, huszonegy éves

Victor SPASSOV, volt pártfőtitkár, a szovjet invázió után leváltották, hatvan év körüli.

 

 

Második felvonás, második jelenet

Az asztalokon lévő dolgokat és az egyik asztalt is elviszik, és ezért amikor ismét felgyulladnak a lámpák, L alakú elrendezést láthatunk. Pillanatnyilag azonban sötét van, csak egy elemlámpa világít. Egy hét telt el. Még mindig ott a tüntető tömeg. Prus hangja hallatszik a sötétben.

 

PRUS

Nos, ismeri a szabályt. Amíg az utcán vannak, sor a nevük. Amikor benyomulnak a térre, csőcseléknek számítanak.

SPASSOV

(Megfordul és mosolyog.)

PRUS

(Az ablakhoz megy, kinéz) Aha. (Rövid szünet.) Ó, és nyilvánvalóan a Kreml telefonált.

SPASSOV

Igen? És miért?

PRUS

Azt akarják, hogy támadjunk.

SPASSOV

(Tudomásul veszi. Aztán) És mi újság?

PRUS

Nem találják az ügyeletes villanyszerelőt.

SPASSOV

Na igen. Az utasításos gazdaságok korlátai.

PRUS

Egy gyertya sincs. Vagy egy elemlámpa.

SPASSOV

Persze, dettó.

PRUS

Amikor már csak egy dolog megoldása van hátra. És az öreg mehet, és lehet bevezetni az újat. (Rövid szünet.) Azt hiszem, Kaplan igencsak örömmel várja. Továbbra is a zászlóval foglalkozik, a karja alatt.

 

Szünet. Spassov kinéz az ablakon.

 

SPASSOV

Tulajdonképpen nem voltak jó marxista érvek a központosított gazdaság kiiktatása ellen. Valóban azzal érveltünk, hogy korszerű technológiai társadalomban a szakszervezetek, az önirányítás satöbbi tényleg megfelelőbb formák a szocialista termelő vállalatok számára.

PRUS

Érveltetek.

SPASSOV

Az osztályharcot megnyertük. Most az volt a sürgető feladat, hogy fejlesszük a gazdaságot. A szakemberekre világos és életbevágó szerep várt.

PRUS

Természetesen.

SPASSOV

Még ellenzéki párt alakítását is javasoltuk. Úgy tűnt, semmiféle tudományos ok nem szól az ellen, hogy egy pluralista szocialista társadalomban egymás mellett létezzen két párt. És nem is érveltek ellene komolyan.

PRUS

Nem?

SPASSOV

És az egy demokratikusan és egyetemesen megválasztott Elnökről szóló elképzelés ellen sem. (Szünet.)

PRUS

Victor, senki sem vitatja…

SPASSOV

És persze adódtak hibák és ellentmondások. Isten látja, akadtak kalandorok és opportunisták a sorainkban. De mégis úgy gondolom, hogy ami most történik, az nem annak ellenére kezdődött, amire akkor került sor. (Szünet.)

PRUS

Victor, én tökéletesen egyetértek. És nem ismerek senkit, aki ne értene egyet.

SPASSOV

És természetesen ma élveztek bizonyos geopolitikai előnyöket.

PRUS

Amint azt mindenki elismeri.

SPASSOV

Például nem tartózkodik a szövetségesünk 100 000 katonája az utcáitokon.

PRUS

Persze.

SPASSOV

Ezért bántó, ha az embernek azt mondják neki, hogy nem több Sztálin vigyoránál. (Szünet.)

PRUS

Victor, ezek az emberek börtönben voltak. Azért, mert írtak dolgokat és mondtak dolgokat, meglehetősen gyakran olyan dolgokat, amik igen tisztességesen az Új Reggel jelentőségének elismerésével kezdődtek. És Isten látja, ha az embert börtönbe csukják, nem szavatolja az erényét, sőt, pont az ellenkezőjét váltja ki. De ők keresztülmentek rajta, te pedig nem. És amilyen az emberi természet, az befolyásolja, hogy ők hogyan gondolkodnak – hogy mi hogyan gondolkodunk – ezekről a dolgokról most, amikor kijöttünk a börtönből és készülünk belépni a kormányba.

SPASSOV

Nem vagyok biztos benne, hogy ők tudják, min mentünk mi keresztül.

PRUS

Nehéz tudni az emberről, hogy min megy keresztül. Lutz és Kaplan nem egy koncentrációs táborban találkoztak először? (Rövid szünet.)

SPASSOV

Ami azt illeti…

PRUS

Ez pontosan az a tény, amit sohasem közöltél.

SPASSOV

Nem kérdeztek mindig.

PRUS

Ó, éppen eleget kérdeztek.

SPASSOV

És mindig úgy tűnt, hogy popzenekarok.

PRUS

És mi baj van a popzenekarokkal?

SPASSOV

És elismerem, hogy lényegében e kulturális és művészeti kérdéseket mindig másodlagosnak tekintettem…

PRUS

Igen. Másodlagosnak tekintetted. Mi viszont feltétlenül elsődlegesnek tekintettük őket. Mi nem programtervezetekben, akciótervekben vagy akár kiáltványokban láttuk a kiutat. Hanem abban, hogy az emberek úgy éljék az életüket mintha szabad emberek lennének. Abból a módfelett utópikus feltételezésből kiindulva, hogy ha ezt elég soká tesszük, a realitás behozhatja a lemaradást. Mint ahogy be is hozta november 18-án, amikor azok a kölykök virágokat tűztek a rendőrök pajzsai mögé, Beatles- és Bob Dylan-dalokat énekeltek, és mindezt az út kellős közepéén.

SPASSOV

Nézd, senki sem tagadja…

PRUS

És aztán egy hete, amikor egy Platform-plenárison – egy plenárison – voltam, és megfogalmaztuk, felülvizsgáltuk vagy módosítottuk – ahogy az már lenni szokott, gondolom ,,élesítettük’’ – egyik-másik témával kapcsolatos határozatot, hirtelen az ajtók kitárultak, és egy csapat kölyök berontott Ifjú Úttörőknek öltözve. Kék ingek és vörös nyakkendők. Rövid nadrágok. Az egész. És bejelentették, hogy ők a Központi Miniszteri Bizottság Speciális Operációs Egysége az Önteltség Megsemmisítésére, és senki nem mozdult. És odaadták nekünk ezeket a kis kerek műanyagtükröket, amelyekben felszólítottak minket, figyeljünk azon árulkodó jelekre, hogy Mi Ők leszünk.

SPASSOV

Ez bájos.

PRUS

Nos ezek igencsak a hatvanas éveket idézték. A nyugati újságírók kellőképpen meg voltak döbbenve.

SPASSOV

Az én hatvanas éveim nem egészen ilyenek voltak.

PRUS

Nem voltak ilyenek. És mégis képes vagy ilyeneket mondani, hogy ,,sürgető feladatok’’ meg ,,ellentmondás’’ és ,,kalandor’’, s a tetejébe többé-kevésbé meg is tudod őrizni a komolyságod.

SPASSOV

Meg tudom? Valóban meg tudom?

PRUS

Sőt még olyat is mondasz, hogy ,,pluralisztikus szocialista társadalom’’. (Rövid szünet.) És természetesen legyen demokratikusan választott Elnök meg Parlament hozzá független pártokkal, akár hárommal vagy néggyel is. De mint tudod, pillanatnyilag az a javaslat, hogy ezek a jó dolgok nem mehetnek végbe egyszerre, és az Elnököt pillanatnyilag a Nemzetgyűlésnek kellene kineveznie. És Isten minket úgy segéljen, hogy ez én legyek. (Rövid szünet.) Engem úgy tekintenek mint a múlttal való gyökeres szakítás jelképét.

SPASSOV

Mint aki szemben állt a nemzet megalázásával.

PRUS

Nem, nem úgy gondoltam.

SPASSOV

Tudod, nem vezetheted ezt az országot olyan emberek nélkül, akik vezető káderek voltak a pártban.

PRUS

Akad több olyan volt vezető káder, aki teljes mértékben támogat.

SPASSOV

Nem állíthatsz mindenkit bíróság elé, aki nem tartozik ezek közé.

PRUS

Aligha állítunk bárkit is bíróság elé, aki lojális. De azokat, akiket bíróság elé állítunk, azokat bíróság elé is kell állítanunk. Köztük azt az embert, aki kizárt téged a pártból, és aki csaknem 20 éven át vizet prédikált és bort ivott.

SPASSOV

És aki, miként kiemelted, tízes éveinek végét Buchenwaldban töltötte.

 

Szünet. Prus más irányba viszi a beszélgetést.

 

PRUS

Van egy tündérmese, mondhatni egy genre. Ismered jól. Van egy család, egy paraszt meg a felesége, akik nagy szegénységben és szégyenben élnek. És jön egy boszorkány vagy egy tündér, és felajánlja, hogy teljesíti három kívánságukat. De mivel nem gondolják meg jól, az első kívánságukat valami jelentéktelenre tékozolják, a másodikkal valami őrült és elfogadhatatlan dolgot csinálnak, s a harmadikat arra kell fölhasználniuk, hogy helyükre tegyék a dolgokat. És mint ahogy az ember mindig gondolná, ha valóban okosak lettek volna, elsőre azt kívánták volna, az összes többi kívánságuk váljék valóra. De persze a kívánságok sohasem így működnek. Mindnek vannak akaratlan bökkenőik. És ez a lényege a történetnek. (Rövid szünet.) Az eredő ugyanaz a mítosz, mint a géniusz a palackban, a könyv a tiltott teremben, a Pandora Szelencéje vagy a kígyó almája. A szellem a korlátlan hatalomról szóló ígéreteivel, amelyről ha egyszer kiszabadul, kiderül, hogy démon. (Szünet.)

SPASSOV

És mit szabadítottál ki?

PRUS

Ó, valami nagyon régi dolgot.

SPASSOV

Igen?

PRUS

A vágyat, hogy egyszer ismét Európában legyünk.

SPASSOV

Egy kapitalista vagy egy szocialista Európában?

PRUS

Ugyan! A vonzó Svéd Modellben. Voltál ott valaha?

SPASSOV

Néhány éve nem. De amikor ott voltam, vonzóbbnak találtam New Yorknál vagy Chicagónál. És most közlik velem, hogy Nyugat-Európában a munkanélküliek száma azonos a mi lakosságunkéval, és minden nagyváros tele van az utcán kartonlemezek alatt alvókkal.

PRUS

Igen, az a baj, hogy az éjszaka az utcákon alvó emberek alternatívája, hogy mindenki átalussza a napot otthon. Mint egy gyár vezetője megjegyezte, a szocialista köztársaságban nem volt munkanélküliség, és így ehelyett mindannyian az ő autógyárában voltak.

SPASSOV

(Kicsit elmosolyodik.) Az állam azt adja meg az embereknek, amire szükségük van. Nem azt, amit akarnak.

SPASSOV

És mi az amit akarnak?

PRUS

(vállrándítással) Szabadságot.

SPASSOV

Nak vagy tól?

PRUS

Nos, nem a kólától vagy a Burger Kingtől.

SPASSOV

De talán a félelemtől.

PRUS

Ó, szóval azt gondolod, félelem volt…

SPASSOV

És bizonytalanság.

PRUS

Nos, még egyszer…

SPASSOV

Attól az érzéstől, hogy ha nem vagy egy fiatal és törtető fajta legény, ha valójában öreg, beteg vagy törékeny vagy, akkor magadra maradsz egy barátságtalan közömbös világtól körülvéve. És ha a sorod rosszra fordul, senki sem törődik veled.

PRUS

Úgy gondolod, ahogy most törődnek?

SPASSOV

Mert…

 

Hirtelen rúd alakú zseblámpa sugároz át a kis kapun. Monica Freie jön be a terembe. Megpillantja a telefont. Odamegy és tárcsáz. Nem látja Prust és Spassovot.

 

FREIE

Szevasz. Most figyelj, nincs sok időm. Akadály keletkezett az ülésen. Kihunytak a fények. Nem, nem áramszünet. Szemmel láthatólag az épületben van a hiba. Te már a huszadik vagy, aki ezt mondja. Most, figyelj – nem, drágám, most már vannak közvetlen vonalaink. Siemens urak üdvözletével Nyugat-Németországból. Most, hallgass ide! Nézd, ez aligha a lehető legfontosabb, de történetesen ez a Parlamenti Eljárásokban illetékes új Bizottság munkapartija, amelyre jegyzeteket készítek, és körbeadom a folyékony aszfaltot. És igen, ez sok tekintetben igencsak ugyanolyan, de hála Istennek legalább valamivel kisebb teher nehezedik a világ hős munkásaira, és ezért jóval kevesebb szó esik arról, hogy sürgősen újra és újra meg kell kettőzni a 14. Kongresszus által kitűzött feladatok teljesítésére irányuló erőfeszítéseket. (Mulatva) Vagy üdvözlök egy levelet a Dicsőséges Október Elektroncső- és Villanykörtegyár száz munkásától, akik tiltakoznak az amerikai imperializmus lakájainak azon legutóbbi durva kísérlete ellen, hogy gyermeteg téveszméket gerjesszenek kispolgári elemek körében. (Válaszolva) Vagy valóban kudarcba fulladt kísérleteik az antifasiszta éberség gyöngítésére. (Válaszolva) Vagy nézze a szörnyűségeket, amiket a négerekkel művelnek. Pedig az egyedüli kapcsolatok, amik ebben a történelmi egybeesésben érdekelnek azok, amiket veled kovácsolok. Most emlékeztetlek, hogy azt mondtam neked, kéthetes késésben vagyok – (A fények kigyúlnak.) Á. Fény. Mindegy, akárhogy is… (A telefon megnémul.) A francba! Halló. Halló?

PRUS

Halló.

FREIE

(megfordul és meglátja Prust és Spassovot)

PRUS

Kérem, folytassa!

FREIE

Hát, jelenleg… A helyzet az, hogy a vonal…. Hát nem.

 

Leteszi a telefont. Gyorsan kimegy. Prus mosolyog.

 

SPASSOV

Egyszer aláírtam egy levelet. Az ötvenes évek elején. Egyike voltam a Friedrich Engels Antifasiszta Rohambrigád tizenhét fiatal káderének. A levélben az állt, hogy követeljük az ötödik hadoszlopba tartozók és az úgynevezett titóisták kizárását a pártból. És aztán engem is kizártak, Lutz újra kinyomtatta a Starban, hogy kimutassa opportunizmusomat a maga teljes mélységében. Miután természetesen én magam is egy úgynevezett titóista voltam.

KAPLAN

(Bejön a kis ajtón.) Á, itt vagytok. Végül találtunk gyertyákat. Valósággal szétkapkodták őket az utóbbi napokban. Remélik azonban, hogy ez nem lesz így tovább.

PRUS

Nos, igen, biztosan nem.

KAPLAN

Talán újra kellene kezdenünk, amint lehet. Igen kevés megoldanivaló maradt hátra. (Elkapja Spassov egy pillantását. Menni készül; hátat fordít.) Szemmel láthatóan egy incidens. Egy fiatal vietnami. Vendégmunkás, aki a hálóterme felé tart. És meglehetősen csúnyán összeveri rövid hajú fiatalok bandája. (Rövid szünet.)

KAPLAN

Nos, amennyiben kész vannak – uraim. (Kimegy.)

SPASSOV

A helyzet az, hogy nem voltak ugyanabban a táborban. Lutz politikai volt, és Buchenwaldba küldték. De ha 13 éves voltál és zsidó 1943-ban, akkor egyenesen Birkenauba küldtek. Csoda, hogy túlélte. (Az ablakhoz megy, és kinéz.) Hangok susognak egyszerú emberek fülében. Az emberek, akik azelőtt biztonságban érezték magukat. A démonok, amiket kiengedtünk. És valóban Európa, amelyhez ismét csatlakozunk. (Szembefordul Prusszal.) Kérem, közölje a Bizottsággal, hogy támogatom – melegen támogatom – az Elnöknek a Nemzetgyűlés tagjai általi azonnali megválasztását. (Kimegy a főkapun.)

 

Arató János fordítása

 

A darabot a Berlini Fal lebontásának egyéves évfordulóján mutatták be a brit Nemzeti Színházban. A mű nyomon követi az egyik keleti tömbbeli kormány bukását 1989 végén. Nem nevezi meg az országot, de a cselekmény sejtetni engedi, hogy Csehszlovákiáról van szó, és Spassovot például Dubcekről, Prust pedig Havelről mintázta az író.
    David Edgar 1948-ban született Birmingham-ben. Számos színdarab szerzője.

 

 

 

Megjelent: Napút, 2001. ápr.

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap 

Hozzászólás ehhez


Belépés

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap