Csuprik Etella: Liszttel szárnyalni kell

Fedák Anita, sze, 10/21/2015 - 00:16

Az Ukrajnában élő magyar és más nemzetiségű zenerajongók évente megemlékeznek a zeneirodalom nagy romantikusára, Liszt Ferencre. Ungváron, Munkácson és Beregszászban koncertsorozattal. De Kijev mellett számtalan más nagyvárosban is tartanak emlékkoncerteket. Lembergben például december 9-ig minden hétvégén különböző helyszíneken hangversenyekkel, konferenciákkal és fesztiválokkal emlékeznek a világhírű zeneművészre. Mindezt a fellépők egyikétől, Csuprik Etellától, a Kárpátaljai Megyei Filharmónia szólistája, Ukrajna érdemes művészétől, a Liszt Ferenc emlékére szervezett nemzetközi zongoraverseny (Budapest, 1991) egyik győztesétől tudtam meg.

  Csuprik Etella nem csak Kárpátalja büszkesége, hírnevet szerzett már a tengeren túlon is. A zongoraművész ma a Bayreuthi Richard Wagner Egyesület ösztöndíjasa, az Ukrajnai Zongoristák Egyesületének elnöke.

 

Néhány évvel ezelőtt Budapesten, a Liszt Nemzetközi Zongoraversenyen harmadik helyezést ért. Milyen érzéssel vette át a díjat, illetve mit adott önnek az ottani fellépés?

– Liszt Ferenc az én zenei pályámon ugyanazt jelenti, mint a hegedűművészeknek Paganini. Egy zongoraművésznek Liszt műveit úgy kell játszani, hogy szinte szárnyalni kell a hangszerrel. Mert akik a darabjait játszhatják, azok mindig boldogok. A romantikus zeneszerző virtuóza volt a hangszerének. Darabjai előadásakor nem lehet csak úgy kalimpálni vagy improvizálni. A zenetörténet egyik legnagyobb egyénisége úgy használta a zongorát, mint univerzális zenei médiumot. Ebből adódóan óriási elismerés díjat nyerni egy ilyen nagyszabású nemzetközi zongoraversenyen. Sok minden kavargott akkor a fejemben, nem is tudnám visszaidézni azokat az érzéseket. De egyre pontosan emlékszem. A büszkeségre. Hogy magyarként, egy magyar zeneszerző művével Magyarországon lettem dobogós. Kinyílt előttem a világ, annak minden romantikája és gyönyöre, ahogy George Sand megírta egyik Lisztnek szóló levelében.

Úgy tartják, hogy a zongoramuzsikában a szerelem érzését Liszt adta át a legjobban. Ön egyetért ezzel a megállapítással?

– Feltétlenül, hiszen nála mindig is nagy szerepet játszottak a nők. Szenvedélyes, folyton szerelmes férfinak írják le a művelődéstör¬ténészek és ezzel nem is túloztak. Ékes példája ennek a Szerelmi álmok c. műve. Egy másik kevésbé ismert oldaláról, az Istenhez, a valláshoz való viszonyáról is érdemes szólni. Szerintem a zeneszerzők közül nála jobban szinte senki sem írta meg a hit, az emberi lélek vívódásait. A Mephisto-keringő, a Krisztus-oratórium, a H-moll szonáta vagy a legnagyobb liturgikus kompozíciója – az Esztergomi mise – mindezt pontosan visszaadja. Egyébként ő kis dolgokat nem is tudott alkotni. Számtalan zenei forma megalkotásával gazdagította a zeneirodalmat.

Tanítványai révén, ismét jelen van a Liszt Nemzetközi Zongoraversenyen. Mit tapasztalt, a zongoravirtuóz muzsikája iránt mennyire befogadó a mai fiatalság?

– Tizennégy országból hetven jelentkező nevezett be a vetélkedőre, közülük én is meghallgattam jó pár előadást. Sajnos azt kell mondanom, hogy egy sem értette meg, mit jelent a zongorazseni muzsikájának az átadása. Lisztet nemcsak játszani kell, rajongani kell érte, lángolni, vele álmodni, hogy a zsigereidben is érezd azt a robbanó erőt, amit ő a zene erejével akart érzékeltetni. Hogy ihletet kapjon az előadó és szárnyaljon a játék közben. Mindez talán egyedül a brit Alexander Ullmannak sikerült, aki végül megnyerte a versenyt.

Ön több CD-t is készített a Liszt-emlékév kapcsán. Milyen koncepció alapján válogatta ki a darabokat?

– A mai napig azon töröm a fejem, ki lenne az az ember, aki a többi 360 fundamentális Liszt-darabot felvenné velem a stúdióban. A CD-ket a Liszt-hangversenyen való szereplésem után kezdtem felírni Budapesten. Az ottani Alfa-line stúdió menedzsere 12 lemezre írta alá velem a szerződést. Ebből öt Beethoven-szonáta volt. De még rengeteg olyan zongoradarab van, amit szeretnék megörökíteni az utókor számára.

Van még valamilyen titkos vágya?

– Szeretnék minden olyan emlékhelyre eljutni – városba, kastélyba, koncertterembe stb. –, ahol Liszt megfordult, és játszani az ottani közönségnek. Ha ez sikerülne, az lenne a legnagyobb boldogság egy olyan Liszt-rajongó és előadóművész számára, mint amilyen én vagyok.

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap