Család a piros házban

Turcsány Péter, cs, 12/12/2013 - 00:03

 

 

 

 

Szép, pirosra festett, új, 74-ben OTP-kölcsönre épített házban él a család. A férfi Pestre jár dolgozni, az asszony itthon van a háztartásban. A hat gyerekkel együtt nyolcan vannak. A férfi átlagkeresete 2600 Ft, a családi pótlék 2300 Ft. Körülbelül havi 5000 Ft-ból élnek.

A férfi Cigándon született 1944-ben. Másfél éves korától kilenc éves koráig Nevelő Intézetben volt. 1958-tól egyfolytában Komárom megyében, Budapesten, Sátoraljaújhelyen, majd ismét Budapesten dolgozott, többnyire kubikusként, néhányszor segédmunkásként. 1964-ben megnősült. 1965-ben lánya, majd 1967-ben, 1971-ben, 1973-ban fiúk születtek és 1978-ban ismét lánya született. Pár évet apósáéknál laktak, majd vettek egy kis házat, ahová nem tudták bevezetni a villanyt. Így vásárolták OTP-kölcsönre ezt a házat. Öt éve szívasztmája van, sok gyógyszert szed, de a munkából csak keveset marad ki, ott Pest környékén jobb a levegő.

„Nehéz volt az élet azelőtt, nem volt ilyen munkalehetőség. Ki voltunk nyomva a végtelenségig. Ételhez nem tudtunk egyáltalán kapni semmit. Akármerre ment az ember, mindenütt elől volt a C-betű.

Ma már nem vicc, hogy a putriból kikerüljön valaki egy egészséges lakásba, mármint aki bír dolgozni. Az árakhoz képest máma még mindig nehéz a megélés. Ha jól megszámolja az ember, még a kosztot sem bírja kiállítani.

Rendesen dolgoznak az emberek, becsületesen, akkor soha nem esik probléma az életen keresztül, mert ha nem dolgoznak, akkor mindig csak a káosz fogja kísérni őket, most már munka nélkül megélni nem lehet. Ne verjék el a pénzüket. Utazáskor ne legyenek udvariatlanok és ne igyanak, mert ebből van a probléma mindenkor, mert ha már isznak, akkor nem engedelmeskednek, nem hajlékonyak, nem tisztelik a másik embert.

Apa nélkül növekedtem föl. Apám meghalt 45-ben tüdőbetegségben, asztmás megbetegedés volt. Öten voltunk testvérek, ebből három nevelkedett fel gondozásban. Azt, amit megkaptam ottan, azt nem kaptam meg itthon. Négy évet iskoláztattak, étkeztettek. 1953-ban a nagybátyám elvette anyámat, a nagybátyám vett ki, ő többre nézett engem, mert maga is volt gondozásban! Hamarabb megcsókolt engemet, mikor hazajött, mint anyámat!

Az, az intézeti nevelés megviselt engemet, mert nem éheztem, csak az anyai gondozást nem cseréli fel semmilyen állami gondozás. Éreztem, hogy nem a saját anyám szól hozzám. Soha nem voltam az a jókedvű gyerek. Már nem voltam az a jó kedvű gyerek, aki mindig örömmel kel, örömmel fekszik. Én mindig egykedvű vagyok.

Jóformán nem volt örömöm. Csöbörből vödörbe estem. Aki árva-kenyéren növekszik fel, ott jóság nincs. Akit intézetben neveltek fel, az egy sem jámbor. Sokat bosszantottam én is az anyámat, mikor visszakerültem.

58-ban elmentem a bátyámmal Komárom megye Nagyigmándi Állami Gazdaságába dolgozni, ötszáz kilométerre innen, hogy a saját kenyeremet meg ruházatomat tudjam fedezni. Most már éreztem magamban annyi erőt. Könnyen találtam munkahelyet.

64-ben házasodtunk meg. Együtt voltunk gyerekek, már akkor megkedveltük egymást. Muszáj volt rávennem magamat, hogy megnősüljek, mert hiába volt anyám, de senki nem viselte gondomat. Amit megszereztem kis ruhát, már nem tudtam tisztán tartani, étkezés szempontjából sem volt jó. Feleségem azután viselte a gondomat. Gyerek nélkül nem jó, így jöttek a gyerekek és én nagyon szeretem őket. Jött az első, nagyon megszerettük a kislányt. Ahogy jött a többi család, úgy szerettük őket egyre jobban. Szebbet nem is tudok elképzelni, mint az ilyen nagyobb család. Az ember dolgozik, családot alapít, és mindig örömmel megy a család közé, mert nagyobb öröm nincs, mint mikor a gyereke meglátja, megszólítja, hogy: apukám!

Nehéz ruhára, élelemre előállítani mindent, négy jár iskolába, nőnek a gyerekek, még ha ilyen hitványabb ruhába járnak, akkor is muszáj nekik megvenni. Télen, ha megfáznak, ha valami baj van a gyerekkel, akkor térdig érő sárban kell vinni az éjjel is az orvoshoz. Ha a gyerekek éhesek, akkor tanulni sincsen kedvük, erről is kell gondoskodni. A nagylány közepesen tanul, nem is lehet erőltetni, mert rá sem tudok szólni és már sír! Volt agyhártyagyulladása és nagyon feledékeny lett. A második gyereknél hat hónapra vettük észre, hogy a jobb lábának dongalába van. A műtét, a gipszelés sikerült, de visszatört neki. Minden hónapban új cipőt kell vennünk, hogy ne kényelmesedjen bele a lába. A negyedik gyerek most másodikos korában színkitűnő! Senki sem foglalkozik vele és mindent magától megtanul. Nagyon rendes, tanulásban is, magatartásban is.

Iskolám nem volt. Tervem volt, csak iskola nélkül nem tudtam sehova mozdulni. Minden vágyam: géplakatosnak szerettem volna menni. Ha a nyolc osztályom meg lenne, már talán mérnök lennék, iskola nélkül mindent meg tudok csinálni a géppel. A Közútépítő Vállalatnál dolgoztam Sátoraljaújhelyen 71-től 77 szeptemberéig. Annyi jó volt benn, hogy a kezem alól ment ki jóformán az összes Bodrog-megyei út! Ami járható út itt van, azt jóformán azt mondom, hogy saját kezűleg készítettem! Mikor már a gyárban dolgoztunk hét évig, akkor kiraktak minket az útra. Nem volt vállalati személyszállító kocsi a mi részünkre. Kerékpároztunk naponta 40 km-t. Vihar, vagy négyszer elkapott és bementem a vezetőséghez, mondtam nekik, hogy ez nem megyen és inkább leszámolok. És ennél a vállalatnál kaptam a betegséget is a ciklonportól, amit kihord a gép. Éjfél után két órakor kezdtük duplaműszakot csinálni és csak este 7-kor fejeztük be. Mondtam, hogy átmennék a portára, de nem akartak munkát biztosítani. Én mondtam apósomnak, hogy ne menjen az egész brigád, és akkor adnak majd kocsit, de nem vállalták. Őt aztán be is vették éjjeliőrnek. Pedig mi csináltunk egy mocsár-telepből egy egészséges telepet! Sok hasznot!

Már öt éve asztmám van, szívasztma. Ha utazom, hétszer veszem észre, hogy változik a levegő Pest felől! Hiába van tejszínű köd, akkor még nem érzem, de ha tiszta is a levegő, akkor is jön egy hullám, s már fulladok is meg. Feleségemnek is asztmája van, de ő csak reggel szokott fulladni, aztán napközben jól bírja”.

 

 

Magyar Irodalmi Lap  

 

 


 

Hozzászólás ehhez


Belépés

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap