Cegléd, a hősi múlt városa

Lukáts János, szo, 09/19/2015 - 00:08

 

 

 

A Pest-Szolnok vasútvonal már 1847-ben megépült, másodikként az országban (a pest-váci vonal után). A ceglédi állomás a vonalnak talán a legszebb épülete, a három osztatú, csúcsos pályaudvar impozáns vasúttörténeti műremek. Az állomás oldalánál terebélyesedik Magyarország tíz legnagyobb platánfájának egyike, meghökkentő törzskerülettel és hatalmas lombkoronával. Emléktábla tanúsítja továbbá, hogy a ceglédi állomás épületében született Tömörkény István, a XIX. századvég kiváló novellistája, a tiszai és a pusztai népek avatott tollú ismerője. Édesapja abban az időben az állomás vendéglőjét bérelte.

A város neve talán az ősi cegle (cigle) szót őrzi, ami a fűzfa egyik régi neve. Vagy talán a szeglet név rejtőzik benne, amely dombok és síkságok találkozására, utak kereszteződésére utal? A Római Birodalom nem terjedt ki idáig, Cegléd környékét jazigok, szarmaták lakták a középkor első évszázadaiban, rájuk egy ezer évig földben rejtőzött aranyszarvas szobor emlékeztet. A ceglédiek Az Alföld kapujának is szokta nevezni városukat. A főváros közelsége és a Tisza elérhetősége (vasúton, a közeli Szolnoknál) létfontosságú volt a város fejlődésében. A történelem gyakran keresztülgördült Cegléd fölött, néha megállt egy-egy pillanatra. A ceglédiek számon tartják ezeket a pillanatokat.

1514 tavaszán a pápa (és Bakócz érsek) keresztes háborút hirdet, Dózsa György azonban Ceglédi Kiáltványában parasztfelkelésre szólítja fel a rábízott kereszteseket. Magyarország 1514-ben vészterhes napokat él át, már fölrémlik Mohács és a török veszedelem árnyéka. A török időkben az összes környező település elpusztult, de maga Cegléd szultáni birtok lett (mint több is az alföldi városok közül), túlélte a százötven nehéz esztendőt és a tűzvészeket (árvíz helyett Ceglédet inkább a szárazság sanyargatta). A XVIII. századra Cegléden volt a legnagyobb a jobbágytelkek mérete Magyarországon. 1848 őszén ez a város volt Kossuth Lajos toborzó körútjának kiinduló pontja.

Az állomásról árnyas fasor vezet a városközpont felé, a nyári hőségben jól esik az árnyék, a kőrisfa hűs lombja afféle sötétzöld alagutat képez. Rákóczi nevét viseli a városba vezető, széles út, a Pro Patria feliratos aranytáblát a 300. évfordulóra állították. A fasor közepén a Gubody-kert fogad, kő, víz és százados fák szép együttese. A kert egyik fókuszában székely kapu, a másikban szökőkút - nimfák, kagylók és csigák bronzfiguráival. Gubody Ferenc az előző századfordulón volt a város polgármestere, a modern Cegléd megálmodója és erőskezű vezetője. A kalapos szobor markáns alföldi férfiarcot mutat. A székely kapun vésett felirat: Csak tiszta szándék vezesse utad! Körülötte Cegléd székely testvérvárosainak kopjafái.

A parkok szinte egymásba érnek, a Rákóczi út szemközti oldalán, kerek csobogókút körül három bronzoroszlán hever és prüszköli szét a vizet, fölöttük óriási fűzfa. Körben hangulatos, apró üzletek, mind hasonlóra formázva. Cegléd magát a fák és virágok városának is mondja, - egészítsük ki: meg a parkoké, meg a fűzfáké.

A nagy útkereszteződésben a két világháború ceglédi elesettjeinek az emlékműve. Homlokzatán mozgalmas dombormű, fölötte turulmadár tart kardot a karmai közt, a kőtömb oldalán nevek riasztó tömege: a tisztek rangfokozattal szerepelnek, a katonák közvitézek néven.

A városközpontban - három templom békés-szigorú szeme előtt – két hatalmas tér kapcsolódik egymáshoz: a Szabadság tér és a Kossuth tér. A Szabadság teret a református templom terebélyes tömbje uralja, Közép-Európa egyik legnagyobb protestáns temploma, ötezer személyt képes befogadni. A görögkereszt alaprajzú, klasszicista épület Hild József tervei alapján, a XIX. század második felében, évtizedek munkájával készült el. Kupolája eredetileg laposabb volt, de 1936-ban kigyulladt, a korábbi kupola helyett ekkor magasabbat emeltek, amely hamarosan Cegléd jelképe lett. A templom oldalfalán Szegedi Kiss István arcmása, a prédikátor három évig tanított a gyülekezetben (a relief Borsos Miklós műve).

A templom fiatal lelkésze szerény büszkeséggel vezet végig a templomkerten, ahol szinte tapintható közelségbe jön a történelem. Az oldalfalnál állították fel azt az erkélyt, amelyről Kossuth 1848-ban bemutatta a pozsonyi népnek az első felelős magyar kormány miniszterelnökét: Batthyányi Lajost, és ahonnan kihirdették a jobbágyfelszabadítást. A Kossuth-erkély valaha a pozsonyi Zöldfa vendéglőben állott, 1996-ban került mai helyére.

A kert bejáratánál találjuk Magyarország 1956-ot idéző első emlékművét: A Szabadság fáját. Megcsonkult fatörzset mintáz a szobor, amelynek belsejéből szépséges leányalak bontakozik ki: a Szabadság. Varga Gábor megrendítő kerámiaszobrát 1989. október 23-án avatták fel, 2000-ben pedig harangláb került a szobor fölé, a harangokról a magyar történelem emlékezetes évszámai tekintenek le ránk: 1526, 1848-49, 1956. Lélekharangok?

A tér rövidebbik oldalán az evangélikus templom emelkedik, némiképp ellentéte a reformátusnak: „merészen égbe nyúló és kecses”, mintegy a középkor emberét és eszmevilágát idézi. A hazai téglagótika szép példája. Tornya nyolcszögletű, egyetlen harangot hordoz, harangok között könnyűnek mondható a 600 kilós tömeg. A templombelsőt élénksárga színűre festették, a sarkokban két ólomkályha áll, bizonyosan a téli hideg ellen szolgál. Szép két iparművészeti munka, gazdagon díszített, pártázatos. Több korábbi, rövidéletű evangélikus templom után 1896-ban épült, hatszáz hívő befogadására alkalmas, de mostanában – így beszélik - ennél kevesebben látogatják. Kétségkívül a város legszebb egyházi építménye.

A tér közepén Kossuth Lajos szobra, a lendületes bronzalak jobbjával a református templom felé mutat. A szobor talapzatán zászlót emelő honvéd és idős alföldi parasztember szorít kezet. A szobrot Horvay János készítette Kossuth születésének centenáriumára (1902-ben), a szobor másolatát New Yorkban állították fel. A szobor közelében két fiatal platánfa bontogatja leveleit, mindkettőt 2003. március 15-én ültették, egyikük a Kossuth-fa nevet kapta, a másik az Európa-fa nevet viseli.

A templomkert szemközti sarkán helyezték el a Turini oszlopot, annak emlékére, hogy Ceglédről száz fős küldöttség utazott a száműzetésben élő kormányzóhoz. Hazatérésre akarták rábírni, és felkérték: legyen a város országgyűlési képviselője. A 75 éves Kossuth elhárította a felkérést, és maga helyett fiát ajánlotta a tisztségre, akit a ceglédiek meg is választottak. Az ion fejezetű pirogránit oszlopon körben a száz városi küldött neve olvasható, felül Kossuth arcképe és Cegléd város címere. A Turini Százak utódai máig aktív baráti és közéleti kört alkotnak, részük volt a Kossuth Múzeum létrehozatalában is.

A ceglédi Városháza impozáns épülete száz évnél régebben uralja a belvárost (1893 óta). Tetejét legömbölyített kupola teszi harmonikussá, tornyos sarokkiképzése két utcára néz. A galériás tanácskozó teremhez elegáns márványlépcsőház vezet, az épületet újabban díszkivilágítással tették még vonzóbbá. Az udvaron Ceglédi Panteon kialakítását tervezik, ennek első emléktáblája Gubody polgármester személyét idézi.

Az épület külső falán egy tábla Táncsics Mihály nevét őrizte meg. A börtönből szabadult, képviselőségéből kiesett népfi író a ceglédi piacon (amely akkoriban a Városháza helyén terült el), a kenyérárus mellett akarta kínálni a saját könyveit a ceglédi népnek.

A Városházával szemközt, a Szabadság tér és a Kossuth tér szegletén tábla emlékeztet „a város nagy napjára”. A tábla teljes szövege a következő: „Erről a helyről hangzott el 1848. szeptember 24-én Kossuth Lajos toborzó szózata: „Hozzád jövék el, derék magyar nép, elárvult hazám reménye, vára, oszlopa” S szavára itt, e téren kapva szárnyra zúgott fel, mint a vihar orgonája: „Kossuth Lajos azt üzente”.

A toborzó körút első állomása volt Cegléd, a városban aznapra már korábban népgyűlést hirdettek. Kossuth és kísérete délután négy órakor váratlanul érkezett meg Ceglédre, ahol mintegy két órát töltött. Az embertömegben a szónok alakja alig lett volna látható, ezért a Városházáról egy asztalt hoztak ki, Kossuth erről mondta el toborzó beszédét. A mintegy tízezer emberből a zsibongásban vajon hányan hallották valóban a szónoklatot? Mégis közel kétezren jelentkeztek azonnal katonának, őket állományba vették, Kossuth pedig még aznap este továbbutazott Nagykőrösre – kocsival, hiszen akkor oda még nem vezetett vasút. Ez a két óra, a szeptemberi estében történelmi jelentőséggel bírt a város életében. A beszéd szövege nem maradt fenn, a jelenlévő ceglédiek (és Kossuth kíséretéből Jókai, Vasvári) emlékezetből jegyezték le később. Itt olvasható a táblán…

Szép a tábla, szép a szöveg, az utolsó két sor bizonyosan versidézet, kár, hogy a szerző neve már nem fért a táblára. Ennek utána kellene járni, de ki mondja meg nekem Cegléden a költőt, ha a kőfaragó eltitkolta? Hát persze, a könyvtár, ott láttam a Városi Könyvtárat az evangélikus templom mellett. Jaj, éppen délidő van… A könyvtáros hölgy félreteszi zsemléjét, nekem keres ceglédi helytörténetben, verskatalógusban, egyelőre nincs költő. Pedig ez igazi vers, mögötte igazi költő rejtőzködhet. - Jöjjek vissza egy óra múlva, addigra találnak költőt! - nyomozásba fordult a kisvárosi barangolás.

A Kossuth tér közepén emelkedik a Szentkereszt katolikus plébánia templom. Sorsa hasonlóképpen viharvert, mint a többi templomé, mint a városé. Tornya zömök barokk építmény, körbefutó tűzfigyelő erkéllyel. 1944 őszén erről az erkélyről figyelték a német csapatok a közeledő szovjeteket, a tornyot egyesült erővel rommá lőtték. A harangokat mindkét háborúban „elrekvirálták”, a béke visszatértével évekig tartott a hívek között a „harangmozgalom”. A templomban hét szoborcsoport jelent becses értéket, Dunaiszky Lőrinc művei, a Fájdalmas Szűz Anya szobrát pedig Borsos Miklós készítette.

A templom mellett, az iskola falán emléktábla figyelmeztet, hogy 1813-14-ben ide járt „fő nemzeti iskolába” Toldy Ferenc, a magyar irodalomtörténet írás későbbi „atyja”, és Nagysándor József, a későbbi honvédtábornok, aradi vértanú is az iskola diákja volt. A szomszédos Eötvös téren szép szoborcsoportot alkot három nőalak, a mű címe: A városalapítók. A klarissza apáca a múltat idézi, a paraszt menyecske a dolgos középkort, a polgárasszony pedig a város jelenét hirdeti. Lantos Györgyi különböző női jellemekből formázta meg a szoborcsoportot.

A klarissza apácarend a város középkori kegyurait jelentette, akik szigorúan beszedték az adót a jámbor ceglédiektől. Amikor vonakodtak fizetni, az apácák a „nagybotú Lőrinc papot” küldték a város nyakára. Lőrinc azonban a ceglédieknek adott igazat, és a város sanyargatott adófizetőivel együtt Dózsa parasztfelkelői közé állt. A ceglédi utókor aztán mégis „lefizette adóját a múltnak”: az iskolát Mészáros Lőrinc iskolának hívják, a klarissza apáca a városalapítók egyike lett, Dózsa pedig…

Dózsa nevezetes Ceglédi Kiáltványában hirdette meg a parasztfelkelést, beszédet azonban – állítják a legújabb kori történészek – nem mondott a városban. Dózsa barázdált homlokú, erőteljes szobra sokáig állt Cegléden, 1958-ban azonban elajándékozták a közeli Kiskunfélegyházának. Cegléden pedig a parasztháborút talán valóban történelmi hűséggel megjelenítő kétalakos szobrot állítottak fel. Vaskoronát visel egyikük (mint Dózsa a tüzes trónon), nyűtt kalapot a másik (mint egy szőlőműves), egyik kezükben kaszát és vasvillát szorítanak, másik kezükkel egymást támogatják. Szikár, kissé szürrealista alakok, tiszteletet és félelmet egyaránt keltenek. A katolikus templom mögött állnak és hátat fordítanak Isten házának, mint a történelmi valóságban.

A napi kávét, mellyel a városjáró turista megajándékozza magát, a Szindbád kávéházban fogyasztom, a kormányzó és a parasztvezér szigorú tekintetétől követve, szemközt a Városházával, az árnyékos kőrislombok alatt. A falakon szépen faragott kredencek, kényelmes bőrkarszékek, márványlapos nehéz asztalok. Ahol egy forró napon jól esik leülni…

A Kossuth Múzeum 1917-ben alakult (a Turini Százak kezdeményezésére), a Kossuth hagyományok mellett a város és környéke emlékeit fontosnak érezték összegyűjteni és megőrizni a világháború viharában. „Tükör valék…” címen Kossuth kormányzói működésének és száműzetése tárgyainak bőséges gyűjteményét láthatjuk. Becses tárgy-együttes eredeti bútoraival, festményeivel és íróasztalával a Turini szoba, végezetül pedig itt helyezték el Kossuth halotti maszkját. A világháborúban az emléktárgyak mintegy 70%-a elpusztult. Nyoma veszett ama városházi asztalnak is, amelyről Kossuth beszélt, és amelyet évtizedeken át megkülönböztetett becsben tartottak.

A Múzeum igazgatóasszonya felvilágosít, hogy Bárd Miklóstól származik a versidézet, amelyet a kor megbecsült költője 1931-ben írt, a táblaállítás alkalmára. (Bárd mintha az elmúlt évtizedekben kiesett volna a versolvasók emlékezetéből.) Azért visszamegyek a Könyvtárba, ahogy ígértem, a könyvtáros hölggyel egyszerre mondjuk egymásnak a megtalált nevet. Jó, hogy vannak a múltnak búvárlói a ceglédi könyvtárban és a múzeumban, és vannak nyughatatlan érdeklődők az elfelejtett verssorok iránt.

 

Lukáts János

2014. június

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap 

Hozzászólás ehhez


Belépés

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap