A cár, az Cézár?

Bilecz Ferenc, szo, 09/23/2017 - 00:11

Ha kíváncsi a halandó arra, hogy honnan vették a bolgárok és az oroszok az uralkodójuk nevét, hamar megtalálhatja a magyarázatot. Például A Pallas nagy lexikonában: „A cár kifejezés a király, szuverén uralkodó szláv megfelelője, melyet a Bizánci Birodalom szomszédságában élő bolgár kánok vettek fel először, majd példájukat követve egyes szerb uralkodóknak is rangja volt. Noha legtovább Bulgáriában maradt fenn, a legismertebb az orosz cárság (1547–1918)”. A szó etimológiájára az Online Etimológiai Szótárban ezt olvashatjuk: „Russian tsar, from Old Slavic tsesari, from Gothic kaisar, from Greek kaisar, from Latin Caesar. First adopted by Russian emperor Ivan IV, 1547”. Ami voltaképpen azt jelenti, hogy a szó a caesar latin szó rövidítése. Ezt, a Julius Caesarra való hivatkozást, találja meg az olvasó, szinte az összes fellelhető (jelen és múltbéli) szakirodalomban.

Azt, hogy én megkérdőjelezem ennek az állításnak az abszolút voltát, annak oka van! Az első – és legszembetűnőbb -- gondom azzal volt, hogy nem találtam meg a magyarázatát annak, hogy miért rövidült le a szlávoknál a cézár szó, amikor sem tőlük nyugatra, sem délre ez nem történt meg? A latin Julius Caesar név kiejtése: júliusz kaiszar, illetve júliusz cézár! Ennek megfelelően alakultak nyugaton a Kaiser, a császár, illetve a görögöknél a Καῖσαρ, a szlávban a цѣсарь. Feltűnő volt, hogy azokban a szláv nyelvekben történt meg ez a rövidülés, ahol az ország valamilyen formában függőségi viszonyba került a tatár-mongol birodalommal, illetve régebbi kötődése volt a türk nyelvekhez! (Oroszul: Cár & Carica; Bolgár: Cár & Carica; Belarusz: Cár & Carica; Horvát és szerb: Cár & Carica; Ukrán: Cár & Carica; de: Cseh: Císař & Císařovna; Lett: Keizars & Keizarienne; Lengyel: Cesarz & Cesarzowa; Szlovák: Cisár & Cisárovná; Szlovén: Cesar & Cesarica).

Korábbi vizsgálódásaim eredményeképp, számomra teljesen világossá vált, hogy az ősi szár/sár gyök szemantikailag egy szócsaládot alkot, amelynek jelentése széles spektrumban mozog. Jelenthet: fehéret, sárgát, világost, tüzest, fényeset, uralkodót, királyt, mindenhatót, hatalmat. A „sar” (ŠAR), „sarru” (ŠARRÛ), már az akkád nyelvben ismeretlen eredetű jövevényszónak számított és a jelentése „király” volt. Lásd még a hettita mitológiában Šarruma isten „hegyek királya” titulusát is. Az első akkád királyt Nagy Sarrukínt (i.e. 2270-2215) Šarru/Šarrum-kīn-nak, „igaz királynak” hívták. A védikus hindu vallásban Surya nap isten volt. (Rigvéda i.e 1200. ellőtt). Csak megjegyzem Oroszországban a Káma vízgyűjtő területén két Szuria (Сурья) nevű folyó is található. Ábrahám feleségének Sarai-nak a neve „hercegnő”, ami minden bizonnyal a király (sar) leánya, értelemmel bírt. Magyarban a szár király jelentését -- eltekintve a ragadványnevek, mint a kopasz elemzésétől -- talán Szár László nevében fedezhetjük fel, de erre utal Árpád házi Sarolta (régi írásokban SAR-AL-DU) nevének jelentése is! (királyi szülött). (Lásd: a Bel-Ár című könyvemben, Schubert Grafikai Stúdió, Szekszárd, 2013. 90-93. o.).

A türk-mongol nyelvekben (de a magyarban is, lásd: sárga és sárfehér!) a „szár/sár” legtöbbször „sárgát” jelent. Hogyan lett az oroszban a szár-ból, cár? Erre jó példa Volgográd régebbi nevének (Cáricin -- Царицын) névadó folyójának névváltozása. Türk (tatár) nyelven ezt a folyót úgy hívták a 4. században, hogy Szári-szu, vagy Szári-szin. (Сары-су, Сары-Тин) azaz Sárga víz, Sárga sziget. A mai neve: Cárica (река Царица). Tehát a szár>cár hangváltozás dokumentálható! Azonban a népetimológia sem zárható ki ennek a helynévnek a kialakulásából. A sár/szár/cár morfológiai hasonlatosság a türk- mongol-török nyelvterületen igen elterjedt, számtalan példát találhatunk rá. A legteljesebb hatalmat egyébként – ősidők óta – a gömb szimbolizálja, aminek az orosz nyelvben a megfelelője a SÁR (ШАР) szó!

Visszatérve a szlávokhoz, nézzük meg, hogy a Kijevi Rusz történetében, hogyan tűnik fel Julius Caesar neve?

Ismert dolog, hogy a középkori Kijevnek Bizánccal, voltak kapcsolatai. I. Vlagyimir 988-ban a bizánci rítusú kereszténységet terjesztette el a birodalmában. Konstantinápolyban a cézár cím ismert, és használatos volt. Itt a kaisar (Καῖσαρ, caesar) koronát kapott, kereszt nélkül, és rangban a konstantinápolyi pátriárka után következett, de sohasem volt az egyeduralkodó (pl. a deszpotész, Augustus, imperator) megnevezése. A 11-12. században megtiszteltetés volt az oroszoknál, ha egy uralkodónak a Caesar jelzőt adták. A krónikákban 9 esetben dokumentálható, hogy hat személy (Bölcs Jaroszláv, szent Borisz és Gleb, Nagy Msztyiszláv, II. Izjaszláv és I. Roman Rosztyiszlavics) rendelkezett ezzel a titulussal, de ez nem járt semmiféle hivatalos ranggal, inkább vallási, vagy a bizánci stílusú retorika elemeként szolgált. Konstantinápoly szláv neve Cárigrád ("Царьград") lett. (Ahol a Цѣсарь - cézár lakik). Megjelent az uralkodói cím (Цѣсарь - cézár) mellett egy új fogalom a царство (cársztvo – királyság). A kereszténység térnyerésével a bibliai fogalmak is elterjedtek. Kezdetben Jézus királyságára is a cézár szót használták. «Благословенъ грядый Цѣсарь Израилевъ.» („Boldog az, aki az Úr nevében jön, Izráel királya!” -- János 12, 13). Ma ez így hangzik: «Благословен грядущий во имя Господне, Царь Израилев!». Idővel a királyság (царство) fogalma elvesztette minden kapcsolatát Caesar nevével! Cárigrád az orosz emberek szemében a vallásuk szakrális központja lett. Hatása az egyházi rituáléban, az építészetben, az irodalomban, művészetben ma is érzékelhető. De, a mongol hódításig – ellentétben a bolgár cáréval – a Kijevi Rusz területén nem volt ismeretes a cári uralkodói cím!

Mi volt a helyzet a bolgároknál?

Menjünk vissza az időben a 7. századig. Kuvrát donmenti bolgár és onogur király halála után a népe szétszéledt, és a fiai vezetésével új hazát keresett. Az uralkodó címe ekkor még a Dulo klán tamgája, a baltavar volt. A harmadik testvér, Asparuch embereivel az Onglos (az Al-Duna vidéke) nevű területre vándorolt, és itt a mai bolgárok őse lett. Nyelvük ismeretlen, máig vitatott, de a türk elem mindenképpen meg volt benne. A 9. századra már teljesen elszlávosodtak. A szláv nyelv elterjedését a 9. században, nagyban segítette Cirill és Metód tevékenysége, akik megalkották a glagolita, majd a cirill írást, és engedélyeztették a pápánál a szlávnyelvű liturgiát is. Cirill, szaloniki bolgár ember volt, aki népe ősi írását felhasználhatta a görög betűsor kiegészítésére. Ennek bizonyítékai a madarai és pliszkai bolgár-török (Csudinov szerint protoszláv) rovásjelek elemzései. Fehér Géza azt írja, hogy: „a madarai szikla egy nehezen megközelíthető barlangjának a benyílása előtt a sziklában vannak rovásjelek, a bejárat falán pedig van egy felirat, amelyben a görög betűk között rovásjelek vannak, ugyanott van egy másik felirat is, egy rovásjellel s egy ismeretlen írás öt jegyével.” A körülötte lévő feliratok -- Fehér Géza megállapítása szerint – Krum kán (804-814) sírirata, és feltárja a három bolgár kán: Tervel, Krumeszisz és Omurtág hőstetteit. A feliratok jelentése Valerij Alekszejevics Csudinov professzor szerint: ВНИМАНИЕ! ЗОНА ВОЛГАРЕЙ és ВНИМАНИЕ! ЗОНА МАДЬЯР, azaz: FIGYELEM! VOLGÁR ZÓNA és FIGYELEM! MAGYAR ZÓNA! A félig török nyelvű bolgár király titulusa „kán” volt. A kán inkább első volt az egyenlők között, és nem számított abszolút uralkodónak. Fia, Omurtág már a Nagy Kán, «ΚΑΝΑΣΥΒΙΓΙ» címet viselte, ami arra utal, hogy több kisebb uralkodó felett volt hatalma. I. Borisz (852-889) knyáz (herceg) volt és utána ő lett az első (nem hivatalos) CÁR! Borisz, 864-ben (vagy 865-ben) a bizánci rítus szerint vette fel a keresztséget. Fia Vladimir a knyáz (herceg, fejedelem) címet viselte. Valójában pogány, a régi vallás híve volt, ezért Bulgária kánjának tekinthető. Az őt követő uralkodó I.Simeon 913-tól már hivatalosan is „cár” lett. Ezt a rangot ismerte el Nicholasz pátriárka 913-ban, amikor (kényszerből) megkoronázta a bolgár uralkodót. Ez azt szimbolizálta, hogy a császári hierarchián belül Simeon maga is a bizánci uralkodóhoz hasonló személy lett. De az adományozott titulus Cézár (Цѣсарь) volt, ami nem ért fel a teljhatalmú császári (emperor) címmel, csak hasonló volt hozzá! /"Цѣсарь Блъгарѡмъ". Zlatarski, Istorija na Pǎrvoto bǎlgarsko carstvo, p. 367./ Minden esetre a bolgár-bizánci rivalizálás eredménye lett, hogy a bolgárok megtartották a cár uralkodói rangot, mint a görög βασιλεύς, κύριος megfelelőjét. A цѣсарь > *цьсарь > цар rövidülésben, (és elterjedésében) viszont erősen közrejátszhatott a türk nyelvi örökség is, illetve a későbbi orosz hatás!

Hogy alakult az orosz „cézár” szó sorsa a mongol elnyomás alatt?

Azt már láttuk, hogy az oroszok a bizánci uralkodókat cézárnak hívták, tekintettel arra, hogy ott valóban voltak cézári ranggal felruházott „kiskirályok”. Azt viszont, hogy az új uraikat (a mongol tatárokat), illetve a kánjukat is megtisztelték ezzel a címmel – már kevesebben tudják. Pedig így van! Ha Bizáncban βασιλέως volt az uralkodó és így hívták a perzsa sahot is, akkor nem meglepő, hogy az oroszok cézárnak titulálták a bizánci császárt és a tatár kánt is. De nem mindegyiket! Az őket meghódító Batu kán például még nem lett cézár. Az Arany Horda nyugati részén uralkodó, magát kánnak kikiáltó Mamáj beglerbéget (aki mellesleg törvénytelen utódnak számított) sem tisztelték meg a cári titulussal. Viszont, a Moszkvát is elfoglaló (és kifosztó), Dzsocsi utód, Toktamis nagykánt (úr. 1380-1395)-- kinek az apja Tuj Hodzsa volt, az Arany Horda kánjának, Urusznak a rokona, így ő is Toga Temürtől, Batu kán öccsétől származott – még Dmitrij moszkvai nagyfejedelem is elismerte hűbérurának és cárnak nevezte. De ezzel vége is lett a nagy mongol tiszteletnek, illetve az oroszok „cár komplexusának”, mert a 15. század közepére az Arany Hordát szétfeszítették belső viszályai és sorra váltak ki belőle a Krími, Kazanyi, Asztrahanyi kánságok, amelyekkel a Moszkvai fejedelemség már más politikát folytathatott. III. Iván trónra léptekor (1462-től haláláig: minden oroszok nagyfejedelme címet viselte) az orosz államok már nem fizettek adót a tatároknak, azok hatalma ugyanis hanyatlófélben volt. Vasszián, rosztovi érseknek III. Iván moszkvai nagyfejedelemhez írt episztolája (Послание на Угру Вассиана Рыло) adja meg irodalmi, vallási formában a tatárok végleges „trónfosztását”! Ebben az egész 240 éves tatár uralmat illegitimnek nyilvánítja. 1487-ben III. Iván moszkvai nagyfejedelem legyőzi a Kazanyi kánságot, a Nagy Horda pedig 1502-ben végleg megsemmisült. Eljött az ideje, hogy hogy az orosz uralkodók átvegyék a legmagasabb uralkodói címet a cárét! Kezdetben a moszkvai nagyhercegekre alkalmazzák, míg azután 1547-ben IV. Ivánt hivatalosan is CÁRrá avatják.

A cár szó továbbélése.

A Rettegett Ivánnak is nevezett új cár, túl azon, hogy felülkerekedett a tatár kánokon, biztosítani akarta magának a nyugat-európai helyét is az uralkodók listájában. Ebben segítette a felesége Anasztaszija Romanovna Zaharina-Jurjeva is, aki porosz származású volt. (A Romanovok őse, állítólag Glanda Kambila, a 13. században orosz területre menekült porosz herceg fia volt). A cár a későbbiekben megalkotott egy – minden valóságot nélkülöző – elméletet, amely szerint dinasztiája közvetlenül Augustus római császártól származott, így akart ugyanis nagyobb mozgásteret szerezni a nemzetközi örökösödési vitákban. (Wikipédia, az Encyclopædia Britannicára hivatkozva). A Rurik.dinasztia utolsó uralkodójával (I. Fjodor) 1598-ban kihalt az az uralkodói család, akinek ősei még büszkék voltak származásukra, és nem igényeltek ideg titulust hatalmuk alátámasztására. A 18. században, III. Péter trónra lépésével aztán a német vonal megerősödött (bejött a Holstein–Gottorp-ház is). Ezzel a cárok caesari származása végleg teret hódított.

Azóta megkérdőjelezhetetlen a cár szó cézári etimológiája!  

 

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám


 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

Inter Japán Magazin

Turcsány Péter honlapja

Jankovics Marcell honlapja

Papp Lajos

Magyar Irodalmi Lap