Budai II. László Emléknap (Aranycsapat)

Szerkesztő A, sze, 07/18/2018 - 00:04

 

 

 

 

 

 

 

  Budai II. László (Púpos)

(Rákospalota 1928 – Budapest 1983)

 

Az Aranycsapat jobbszélsője 1928. július 19-én született Rákospalotán, még Bednarik László néven anyakönyvezve. Pályafutását a Rákospalotai TK-ban kezdte, majd a rákosfalvai BRSC csapata következett. Itt játszott 1942-től egészen 1947-ig, innen került a „növényolajosokhoz”, a Hutter Olaj SC csapatához. Ekkor már az ifi válogatottban is bemutatkozott a gyors és jól cselező játékos.

 

Budai Lászlót 1948-ban igazolta le a Fradi. Egy év múlva Sebes Gusztáv szövetségi kapitány meghívta a válogatottba. Klubcsapatával mindjárt az első szezonban bajnoki címet, a következő évben ezüstérmet szerzett. Itt lettek Kocsis Sándorral a pálya jobboldalának elválaszthatatlan és halhatatlan párosa. Budai alacsony, de szélsebes játékos volt, mindig lendületesen, bátran húzott el a jobb szélen. Az alapvonaltól aztán olyan pontosan adott középre, hogy Kocsisnak vagy más játékostársnak csak a hálóba kellett juttatnia a labdát. Kocsissal a pályán kívül is összetartottak, barátok voltak. Budai hallatlan munkabírással segítette a védelmet is. A Ferencvárosban 84 mérkőzésen (60 bajnokin) szerepelt, ezeken 37 gólt (25) ért el.

 

1950-ben a „politika” átvitte a sztárokat a Honvédhoz, így került oda Budai is, Kocsissal és Cziborral egyetemben. Így a sorkötelezettséget is egyből letudhatták. Budai tíz szezonon keresztül viselte a Honvéd szerelését. Ekkor kapta a II. jelzést neve mellé, mert klubjának már volt egy ilyen nevű játékosa, akivel ezután négy éven keresztül együtt játszottak. 1950-59 között négy bajnoki címet, három ezüstöt és egy bronzérmet szerzett. Az 1956-os dél-amerikai szereplésről hazatért, pedig Kocsissal együtt neki is lehetősége lett volna a Barcelonában szerepelni. 1959-ben a Honvéddal Közép-Európa Kupa győztese lett. Még két évig maradt a csapat tagja, amikor balesetet szenvedett (egy motoros ütötte el sétálás közben), és a visszavonulás mellett döntött. Összesen 282 első osztályú találkozón játszott és 73-szor talált a kapuba.

 

Budai II., azaz Púpos 1949. május 8-án mutatkozott be a magyar válogatottban, az osztrákokat páholtuk el 6:1-re. Kiemelkedően, és igen gólerősen játszott 1950. szeptember 24-én Albánia ellen (12: 0), amikor szélső létére négy gólt szerzett. Tagja volt az 1952-es Helsinki olimpián aranyérmet nyert labdarúgó-válogatottnak, de a torna döntőjében nem játszhatott. 1953-ban pályán volt az évszázad mérkőzésén Londonban, ahol 6:3 eredménnyel alaposan megtépáztuk a brit oroszlán bajszát. Ott volt az 1954-es svájci világbajnokságon is, ahol két meccsen szerepelt, a Dél-Korea elleni 9-0, és az Uruguay elleni 4-2-es elődöntő alkalmával. A balszerencsés döntőben Sebes Gusztávtól nem kapott játéklehetőséget, a döntőre a csatársor újra meg lett bolygatva.

A rendkívül lelkiismeretes játékos mindig hasznos tagja volt a válogatottnak. Kiválóan „szolgálta” az Aranycsapat "futballkirályait". Robbanékony volt, jól kezelte a labdát és mesteri passzain felül erős, pontos lövésekre is vállalkozott. Csendes, békeszerető embernek tartották. Az 1958-as VB szereplés után, utolsó mérkőzését a következő évben Drezdában játszotta NDK ellen. Meggypiros mezben összesen 39 alkalommal futhatott ki a gyepre, ezeken tíz gólig jutott.

 

Visszavonulása után edzőként dolgozott. 1962-1967 között az Egyesített Tiszti Iskola, utána tizenhárom évig a Kossuth KFSE, majd rövid ideig a Fóti TSZ csapatát vezette. 1979-ben alezredesként ment nyugdíjba.

 

1983. július 2-án halt meg Budapesten, agyvérzésben, sírja Rákospalotán a temetőben található. Több állami kitüntetést kapott: a MNK Kiváló sportolója, Munka érdemrend, MNK Érdemes Sportolója. 

Rákospalotán 1999 óta viseli nevét a REAC - stadion. Réti Anna már 1967-ben megjelent Mi lett velük című kötetében szerepelteti a kiváló jobbszélsőt.

 

Budai II László az olimpiai bajnok és világbajnoki ezüstérmes Aranycsapat jobbszélsője volt. A csapat azon tagjainak egyike, akit a legenda nem őrzött meg olyan fényesen, mint Puskást, Kocsist vagy Bozsikot. Kocsis Sándorral együtt azonban a világ legkiválóbb jobbszárnyát alkották. Pontos beadásaiból rengeteg gólt ért el a válogatott. Budai címeres mezben sokat tett azért, hogy Hazánkat szerte a világban meg- és elismerjék. Emlékét hűen őrizzük.

 

 

Felber Zsolt

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap