Bolyai iskola a kárpátaljai szórványban

Fedák Anita, sze, 01/27/2016 - 00:03

A máramarosi hegyekből Magyarország belseje felé vezető hajdani híres Só-út kiindulópontjában működik Kárpátalja legkeletibb magyar tannyelvű középiskolája, a Bolyai János Középiskola. Aknaszlatina a szórványmagyarság legnagyobb magyarlakta települése, ahol már 1778-tól folyt magyar oktatás. Az első oktatási intézmény az Aknaszlatinai Magyar Kincstári Római Katolikus Elemi Népiskola néven jött létre. Kovács Sándor, volt iskolaigazgató "Verejtékekből fakadó sóvirágok" c. könyvében, amely egyébként a jelenlegi iskola könyvtárának egyik legértékesebb példánya, részletesen leírja a magyar oktatás történetét a sóbányájáról, allergiólógiai kórházáról és sóstavairól híres településen.

Mi most azonban az utód, a Bolyai János Középiskola oktatási helyzetébe szeretnénk bepillantást nyújtani, erről beszélgettünk Benedek Imre iskolaigazgatóval.

„Semmiből egy új, más világot teremtettem” olvasom belépve a tanintézet ajtaján. S persze első kérdésem is ehhez kapcsolódik. Hogyan kell értelmeznünk Bólyai szavait itt, a magyar szórványvidék kapujában?

– Az 1900-as évek elején bekövetkezett államosításig az iskolának - a mindenkori helybeli plébános volt az igazgatója. A tanintézet a cseh érában polgári, a második világháborút követően pedig hosszú ideig általános iskolaként működött, 1968-ban azután a szovjethatalom beolvasztotta az orosz-ukrán tannyelvű középiskolába, s a '80-as évek végén már hét tantárgyat orosz vagy ukrán nyelven oktattak a magyar osztályokban, ennek következtében pedig rohamosan csökkent a tanulók létszáma. Ezt a tűrhetetlen állapotot megszüntetve, 1989-ben az ukrán vagy orosz tannyelvű oktatási intézményekbe beolvasztott kárpátaljai magyar iskolák közül elsőként visszanyertük az önállóságunkat. A semmiből kezdtünk építkezni. Megkaptuk egy régi balesetveszélyessé nyilvánított épületet, amit a szülőkel közösen önerőből, szinte a semmiből, újra építettünk. Tanintézetünk 1992. május 25-én vette fel a nagy matematikus, Bolyai János nevét. Nem véletlenül – indítja beszélgetésünket az igazgató. – Iskolánkban ugyanis a tudományok királynője, a matematika kapott hangsúlyos szerepet, de emellett a számítástechnika oktatása is intenzívebben folyik. Jelenleg egy jól felszerelt, modern számítógépterem áll a rendelkezésünkre, amely nemrég hat új komputerrel bővült.

- Úgy tudom, hogy a tanintézet évek óta tagja a Bolyai Iskolák Nemzetközi Szervezetének, s néhány éve önök szervezték meg a nevezett oktatási intézmények találkozóját.

- 2004-ben beléptünk a Bolyai Iskolák Nemzetközi Szervezetébe, melynek - rajtunk kívül - hat magyarországi, egy-egy erdélyi és vajdasági tagja van, s azóta részt veszünk a minden esztendőben különböző helyszíneken megtartott Bolyai Találkozókon, melyeken a magyar gyerekek találkoznak határok nélkül és a matematikavetélkedők mellyett a hagyományok tiszteletére és a magyarság tudat ápolására is nagy hangsúlyt fektetünk.  Amikor mi bonyolítottuk le a négynapos rendezvénysorozatot, mi is nyertük meg a Bolyai-iskolák versenyét. Kirándulásokat szerveztünk a résztvevők számára a Vereckei- és a Tatár-hágóra, a munkácsi várba, a bukoveli síparadicsomba, Tatarivban megkoszorúztuk az első világháborúban hősi halált halt magyar katonák emlékoszlopát, végezetül pedig gálaműsort rendeztünk.

Az iskolában az elmúlt tanévben 254 diák tanult, ebből 23-an érettségiztek. Örvendetes tény, hogy az iskola kineveli saját pedagógus-utánpótlását, a végzősök jelentős hányada visszatér alma materébe. És az sem mellékes, hogy sok diák ér el kitűnő eredményeket a járási és megyei tantárgyi vetélkedőkön, ezzel is öregbítve a bolyaisok hírnevét.

– Tizenöt éve működik a tanintézetben a Nefelejcs tánccsoport, amely már számtalan díjat nyert megyei fesztiválokon és sikeresen vendégszerepelt külföldön, többek között fellépett Németországban is – folytatja Benedek Imre. – Évek óta működik a Suli-rádió, és az évekkel ezelőtt útjára indítotottunk egy diáklapot Bolyai Napló címmel. A havi rendszerességgel megjelenő időszaki kiadványt színesebbé teszik a kezdő tollforgatók munkái. Ezek zömében versek, de található köztük kroki és publicisztikai írás is. – A diákok nagy lelkesedéssel készítik a Bolyai Naplót – hangsúlyozza ki az igazgató. – A hozzáállásuk is példaértékű, hiszen szorgalmasan gyűjtik az anyagokat, írják, rendszerezik és beviszik őket a számítógépbe. Tanácsot is kérnek a tanároktól, ha egy-két dologban nem biztosak. Számunkra öröm látni, hogy valóban szívvel-lélekkel csinálják a dolgukat.

Az aknaszlatinai iskola több magyarországi iskolával alakított ki testvériskolai kapcsolatot, köztük a Pécsi Babits Mihály Gimnáziummal és persze a bólyais határon túli iskolákkal.

Évente decemberben megrendezik a hagyományos Bolyai-estet, szeptemberben virágkiállítás, októberben tematikus rajzkiállítás és nemzeti ünnepeinkhez fűződő emlékestek, decemberben Mikulás-ünnep, karácsonyi ünnepi műsor és egyéb rendezvények színesítik a palettát.

– Az idén szeptember 1-én nagyszabású ünnepség keretében méltattuk az aknaszlatinai magyar oktatás évfordulóját. Az első csengő tehát nagyobb hangsúllyal, ünnepélyesebben csendült fel. Azt szokták mondani mi vagyunk az utolsó magyar középiskola a szórványban. Én ilyenkor mindig hozzá teszem, hogy igen, a térképen az utolsó, de ha Magyarország felé tekintünk, akkor az első – mondja búcsúzóul Benedek Imre.

Az, hogy Aknaszlatinán a magyar oktatás nem szűnt meg, hogy magyar középiskola működik, jelzésértékű. Arra is érdemes odafigyelni, hogy ebben a nagyközségben ukrán, román és magyar nyelven szerezhetnek érettségit a diákok. Ilyen közegben a tolerancia a harmonikus együttélés garanciája.

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap