Bimbóhalál

Jókai Anna, p, 12/07/2018 - 00:06

 

Nagy Karoláról

 

Nagy Karola még nem volt igazán Nagy Karola, amikor huszonhét éves korában meghalt. Bimbóhalál az ilyen, még akkor is, ha a bimbó éppen nyílni kezd, és a finoman fodrosodó szirmok sejtetni engedik már az egyéni illatot és a kehely belső színpompáját. Aki ennyire korán elmegy, annál valójában sose tudhatjuk biztosan, a tehetség olykor önpusztító ereje vitte-e ki a világból, vagy éppen ez a tragikus előérzet sürgette ki belőle, sűrítette művészetté keserves létérzéseit? Nagy Karola gyakran hívta a halált, mondhatnám, szerelmes kacérsággal, szinte élvezettel emlegette, hogy ennek bizony így kell lennie… Ha megérte volna, és ötvenéves korában újraolvasta volna ifjúkori jegyzeteit, maga is egy nyugtalan fiatal nő önmarcangoló képzelgésévé fokozta volna le tulajdon sorait; s ha bekövetkezik ez a kiteljesedés, a feladat utáni természetes elvonulás kegyelme, jogos lett volna ez az ítélet. De nem így történt: a tény tehát hitelesítette a szót. A szöveg más megvilágítást kap: a feltételezésből igazság lesz, az érzelmességből megszenvedettség, a nyughatatlanságból célkeresés. Ma már csak találgatjuk, mekkora író nő ki ebből a veszedelmesen szép asszonykából, ha van ideje az őt formáló szellemnek megcsontosodnia. Drámaíró, novellista, költő, esszéista? Ki tudja?

Veszedelmes szépséget emlegettem. A külső csillogása csak ideig-óráig s csak látszatra segít az írónak. Eltereli a környezet figyelmét, félreorientál. A szemlélő hajlamos, amit lát, legfelső értékként elfogadni. S egyúttal valami halvány irigység is támad: van csinos pofikája, ropogós minden porcikája, hát akkor az írás minek neki?… Nagy Karola négyes ketrecbe született: elszigetelt kevesek nyelve az övé, de még ebben a drága kis magyarságában is kitaszítottnak érezheti magát, ott, ahol él – ráadásul nő, előítéletek között –, végül pedig olyan nő, akit a felületes vágy rögtön ölelésre s nem eszmecserére jelöl ki.

Ránk maradt csonka életműve csupa háborgás. Még nagyon is nő – de a tisztán emberi elemek már törekszenek az uralomra. Saját „emancipálása” nagyon is lefoglalja, de rálát már az egyetemes emberi szenvedésre. Van szeme a jogtalanságot is meglátni. Sokfelé keresgél, merre talál valami abszolút értelmet az ingoványos világban? Istenhite, részvétképessége jófelé tereli – s nem engedi, hogy unatkozó Bovarynéként élje meg az egyébként ellentmondásosan viselt házasságot. Szerelmi szenvedélye tipikusan nőies – lázadozása a „rabság” ellen már férfias vonás. Azt hiszem, valójában soha nem tudott volna olyan kegyetlen lenni, mint az általa megrajzolt Claire A lány című drámában. Kiírta magából az önmegvalósításhoz olykor szükséges kegyetlenséget, de a megélt életben másokat nem tudott bántani: önmagát ostorozta szüntelen. Sok mindent tudott, amiből a nagy irodalmak születnek: tudta, hogy az ember olyan társas lény, aki lényegével végül is mindig magára marad; tudta, hogy az otthontalanság elpusztít; tudta, hogy a változó nem fontos igazán, s az örökre kell törekedni. Tudta (vagy inkább csak ösztöneiben érezte), hogy ködképekbe fogódzunk, hogy gyakran csaljuk magunkat. Tudta és hirdette: az a valódi nyomorult, aki a másikat taszítja nyomorúságba. Látszatra belemerült az életbe: látszatra diadalmasan forgolódott benne, mégis volt egy hártya, egy áttéphetetlen hártya közte és a mindennapi valóság közt. Alapélménye a kitaszítottság volt: „Mindennap egyformán. Mert itt nem változik az élet. Itt nem halványul el a gond. Itt csak sötét kétségbeesés van, kenyérvárás és halál… Súlyosabban már nem nyomhat az élet, nehezebb nem lehet a hullaszag, hangosabb a nyöszörgésnél a jaj…”

Nagy Karolából hiányzott Árva Bethlen Kata kemény eltökéltsége – a kalitka fémrácsai közt az ő vergődése esendőbb. S talán ezért is közelibb hozzánk, jelenünkhöz a sorsa. A tehetetlenség szégyenében osztozhatunk vele, ma is.

 

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap