Bel-Ár (XXV/XXV)

Bilecz Ferenc, h, 09/23/2013 - 00:08

            Az emberek hajlamosak megbélyegezni egymást. Ez a skatulyázás szokása. Általában nem törődnek azzal, hogy ezzel többet veszítenek, mint nyernek. Elmulasztanak olyan dolgokat, amelyekről eddig azt hitték, hogy fekete-fehérek, pedig azoknak valójában rengeteg árnyalatuk van. Aki a magyar őstörténettel foglalkozik, az óhatatlanul bekerül egy dobozba és onnantól kezdve, vagy finnugorista, vagy törökös, vagy sumérista lesz, hogy a legismertebbeket említsem. (Az alternatív nyelvelméletekről elég részletes tájékoztatást ad az Alternatív elméletek a magyar nyelv rokonságáról című honlap). Szélsőséges esetben maga a kutató is elismeri, hogy melyik irányzathoz tartozik. Én, nem tartozom ezek közé. Állítom, hogy mindegyik elméletben van valami hasznos, bizonyítható, és a valósághoz közel álló elem. Sokszor a körülmények kényszerítik az egyes irányzatok képviselőit arra, hogy ne merjenek színt vallani, még akkor sem, ha érzik, hogy „az igazság odaát van”. Az „aranyközépút” buddhista elve, vagy a Gauss-eloszlás nem azonos a kompromisszum elvével. Az előbbiek a természet -- mindentől független -- törvényei, akár ismerjük azokat, akár nem. Kétezer év magyar történelem-megítélése önmagában kitermeli a valósághoz közel álló hipotézist a magyarok származásáról, főleg akkor, ha a magyarság egyik legfőbb kritériumának a magyar nyelv ismeretét és használatát vesszük. Minden szélsőséges írott, íratlan krónika, régészeti leletértékelés, tanulmány – a Gauss-görbe jobb, vagy baloldalán, alul foglal helyet, míg a törzsek, nyelvek, kultúrák keveredését fő szempontnak elfogadó elméletek, az optimumhoz közelítenek. Bizonyára lesznek olyanok, akik azt mondják, hogy „keverem a szezont a fazonnal”. Hogy jön a történelemhez a matematika, vagy filozófia? Egy irodalmi mű mai megítélésével próbálom álláspontomat megvilágítani. Ma is indexen van nálunk Lion Feuchtwanger (1884 - 1958) „A herceg és zsidaja" című regényéből készült német „Jud Süss" c. film. Ez az alkotás a Harmadik Birodalom egyik legfontosabb propagandafilmje lett, holott az író, a XVIII. században játszódó történetet éppen az antiszemiták gyűlöletének megfékezésére szánta. A két szélsőséges megítélés között van a mai valóság, ami a Gauss-görbe csúcspontja. Az, aki érti ezt a példámat, megérti a magyar őstörténet szemléletemet is. Bármi legyen a történelemírók szándéka, a valóság, a mindennapok történéseiben vissza fogja tükrözni a múltat. És erre, a ma is létező nevek elemzése során jöttem rá. Én egyetlen történetet, eseményt sem találtam ki. Korábban a kirakós legó[1] és a puzzle[2] játékhoz hasonlítottam elméletemet. Itt minden apró részlet adott, csak össze kell rakni a képet, vagy az alkotást. Igen ám, de a puzzle-kép előre el van készítve. A jó játékos előtt végül összeáll az a kép, amit a puzzle-tervező kiötlött. Ez a mai hivatalos oktatás-nevelési célja, és ami távol áll tőlem. Az én elméletemben a színes mozaiklapocskák, legókockák szintén adottak, számuk meghatározott. Én egyetlen egyet sem teszek hozzájuk, csak a meglévőket rakom össze, illetve egymás mellé. De a mű, amelyet végül majd bemutatok, az egyedi, és a szemlélő fogja megítélni, hogy hol a helye. Talán még a mandala készítése hasonlítható ehhez a tevékenységhez. (Itt a fantázia, korlátok közé van szorítva, ugyanis a mandalánál a színeknek, a pozícióknak kiforrott jelentése van, de végtelen a lehetőség). Az építő-, vagy mozaikkockák mennyisége, változatossága adott. Ezek felelnek meg a krónikák, mondák, régészeti leletek, szokások stb. adta tényeknek, eseményeknek. A korlátok, a szabályok, pedig a népre jellemző viselkedésmód, a kultúra. Elítélem az alaptalan képzelgést, a fantázia szülte hamisításokat, ami mögött általában mindig valamiféle hátsó szándék rejlik. A nép alkotta mese és mondavilágnak, névadásoknak, népszokásoknak, mindig voltak valós gyökerei. Erre bátran lehet építeni). Az alábbiakban azokról a kapcsolatokról szólok, amelyek az egyes elméleteket összekötik, illetve megerősítik a másik, esetleg merőben ellentétes, elmélet koncepcióját.

            A finnugor magyar őshaza elmélet – alapvetően nyelvész megközelítésből -- feltételezi finnugor és szamojéd nyelvű népek közös őshazáját valahol az Urál környékén. Egy másik nyelvész csoport az őshazát Belső-Ázsiába, az Altaj-Szaján vidékére helyezte. László Gyula antropológiai és nyelvészeti érvekkel a finnugor őshazát a Baltikum területén kereste. Erkki Itkonen finn nyelvész, pedig az Urál hegységtől a Baltikumig terjedő nagy (finnugor) őshazára tippelt. „Elméletét bizonyítják régészeti leletek is, azonban nyelvészeti tények cáfolják: hogyan juthattak el iráni eredetű szavak Finnországba?” – írja erről a Wikipédia. Az őshaza elméletet, pedig így összegzi: „Az uráli őshazakutatások eredményéből úgy tűnik, hogy az uráli ősnépesség Kr. e. 4000 körül a Volga déli folyásvidékéről vándorolhatott három irányba észak felé, a mindenkori jéghatárt követve:

  • Északkelet felé Nyugat-Szibériába a Kaszpi-tenger északi partvidékén, és az Aral-tó vidékén keresztül
  • A Volga mentén észak felé Közép-Oroszországba
  • A mai Ukrajna területéről a Baltikum felé”

Írásaimból kitűnik, hogy névelemzéseim alapján én arra a következtetésre jutottam, hogy protomagyar törzsek egy része valóban feljuthatott délről a Derbenti kapun keresztül a fentebb említett őshazákba (a nagy erdőn és talán az üveghegyeken túlra[3] is), ahol finn-szamojéd törzsek éltek, akik nyelvükbe olvasztottak ebből az előmagyar nyelvkincsből néhány szót, majd az évezredes szkíta-szarmata-hun-magyar-bolgár uralom (szomszédság) i. u. 9-13. századi fennállásáig használt nyelv emlékei nagyszámban fennmaradtak a földrajzi helynevekben, illetve nép és személynevek formájában. Ezeket elemzik a mai nyelvészek, mint „közös ősnyelvet”. A népet pedig „ugor” gyűjtőnévvel illették, és hol a magyarok, hol a finnek őseinek tartották őket, attól függően, hogy hol és mikor kerültek a krónikaírók látóterébe, illetve ki voltak, akik szóltak róluk. A mai magyar és finn nyelv ősét létrehozó törzsek, pedig nagy valószínűséggel sohasem találkoztak egymással, így genetikailag nem is keveredhettek.

            Nézzük, továbbá Heribert Illig ellopott 300 évét. Az alapgondolattal, miszerint az időkiesés azzal indokolható, hogy Julius Caesar Kr. e. 45-ban – bevezetett naptára és a Gergely-naptár 1582-ben való elfogadása között 13 nap korrekcióra lett volna szükség, de a pápa csak 10 napot korrigált – sohasem értettem egyet. (Október 4. után azonnal október 15.-e következett). Ez csak úgy lett volna lehetséges – állítja Illig, ha „a két naptárreformer között lévő 1627 év 2,7-szer 128, azaz kb 345 évvel kevesebb lenne.” [4] (Magyarázat: 128 évente 1 nap csúszás volt a naptárban). Véleményem szerint, a csaknem 3 nap eltérés korrekciója már a 325-ös niceai zsinaton valójában megtörtént, amikor márc. 21-et tették meg a tavaszi napéjegyenlőség dátumának, a Julianus korabeli márc. 25. helyett. De a „fantomidő-hipotézisnek” mégis lehetnek valóságos alapjai. Vannak támogatói – például Hans-Ulrich Niemitz, Christoph Marx, Angelika Müller, Uwe Topper, és Manfred Zeller, (Wikipédia) és ellenzői is. Nekem nem feladatom ennek az elméletnek a kritikája, csupán a magyar mondakörben vélek néhány – elképzelésemmel ütköző – kérdésre választ találni, az időeltolás elfogadásának segítségével. Mint látható, vizsgálati módszerem alapja a nevek elemzése. Vajon mennyi idő telhetett el a csodaszarvas legendájának és Emese álmának eseményei között? És e mondák keletkezése között? Itt az időt nem napokban, de nem is években számítják. (Hullatja levelét az idő vén fája.) Lényeg a szereplők nevei és az események leírásában van. Ha ezeket kielemeztük, akkor más források időmeghatározása segítségével elhelyezhetjük a magyarok történetét térben és időben is. Ehhez vessük össze két származásmondánk szereplőinek neveit. Az első a csodaszarvas legendája, a második Emese álmáról szóló mondánk. Ezek szerint:

            A magyarok ősapja Nimród (Ménrót) király, ősanyja pedig felesége, Enéh volt. Gyermekeik Hunor és Magor, akiktől a hunok és a magyarok származnak. A csodaszarvas történetben Hunor és Magor, az alán Dul királynak a leányait veszik feleségül, míg a többi vitéz, Belár király fiainak feleségeit rabolja el, és veszi feleségül. Nimródot tartják a Bábel torony építtetőjének is, aki a nyelvek összezavarása után Havilah földjére (Perzsia országába) költözött és elvette feleségül Enéht. Hunor és Magor pedig felkerekedett népével és meghódította Szkítiát. A monda, Kézai Simon Gesta Hunnorum et Hungarorum, (A hunok és a magyarok cselekedetei) című művében maradt fenn, de a Képes krónikában is megtalálható. Balassa István és Ortutay Gyula vélekedése szerint, a Csodaszarvas-monda eredete egy 11. századi ősgeszta lehetett.

            Az Árpád-házi uralkodócsalád ősanyja, pedig Emese volt, de ez már a Turul monda része. A monda keletkezését 860–870 körülire, de mindenképpen 820 és 997 (Álmos születése és a kereszténység felvétele) közé teszik. (Wikipédia). A Képes krónikában (1360 körül), és Anonymus Gesta Hungarorumában (12-13. század) is megtalálható a történet. Emese, Ögyek (Ügek, Ügyek) vezér felesége, Álmos vezér anyja volt, és a Turul madártól esett teherbe.

            Nos, miről árulkodnak ezek a nevek, események és helyek? Kezdjük ősanyánk nevével. Általában úgy tartják, hogy Enéh török eredetű régi magyar személynév. Jelentése szarvasünő, szarvastehén. (Ené = ünő). Véleményem szerint a jelentés és a népi logikus gondolkodás, amely a mai magyar nyelvvel összevethető, meghatározó volt a név keletkezésében. A -né toldat ma is a nőre, a feleségre utal a magyar nyelvben. Ené az ana (anya) elődje lehetett. (Lásd Anahitát, az ős anyaistennőt). A történet a babiloni időkben és területen játszódik. De a Kaukázustól északra, az alánok és a bolgárok területén folytatódik. Ki lehetett Belár király? Elfogadott tényként kezelik, hogy Kuvrat a Fekete-tengertől és a Meotisztól északra eső területen 630 körül hozta létre az onogur-bolgár birodalmat. Halála után az egyik fia észak-keletre ment és létrehozták a Volgai Bulgáriát, „Ár földön”. (Lásd a Történelmi háttér című írásomban!) „A Belár vagy Bulár név eredeti alakja a Bilar volt és szorosabban Nagy-Bolgárország egyik részét értették alatta; emlékét az orosz Bilarszk város tartotta fenn” (Pallas Nagylexikon). És ahogyan már szó esett róla, itt is volt egy Álmos nevű uralkodó, Ibn Fadlán idejében, 922-ben. Ezért feltételezhető, hogy a magyar álom szón kívűl a név eredete visszavezethető Él istenre, mint Él-más(a). De az összefüggés nyilvánvaló, hiszen az álom, az él(ő) mása! Szentkatolnai tamil szótárában az ál-om az al-, alu- (tamil éj) alak nyújtása. Itt az al- gyöknek az élést, a világosságot tagadó jelentése van. (Az él mélyhangzású párja az al). Elgondolkodtató, hogy lehet e kapcsolat az álom és az alma szavak között. Az alma ótörökül: elma, üzbégül: olma, azeriül: alma. Mielőtt a zsidó-keresztény hitvilágban az alma a kísértés és a csábítás gyümölcsévé, a bűn jelképévé lett volna, az ősi pogány (kelta) világban az élet fáját, az örök életet jelképezték vele.

És ki lehetett Dul király? Kuvrat a a Dulo-klánból származott. A Dul nevű apa gyermekeit ma is Dulevnek hívnák Bulgáriában. Dulev >Duleb. A dulebek pedig a szlávok elődei voltak, akik a 6-7 században jelentek meg Nyugat-Volhynia területén. És vajon Hunor és Magyar utódai mikor özönlhették el Szittyaországot? A történelem ezt az európai hunok 4. századi beáramlásának ismeri! Thuróczy krónikája (1488) szerint ez 373-ban történt:[5] „Elhatározták, hogy megrohanják a nyugati vidékeket, és ezért vezérekül kapitányokat választottak, tudniillik Bélát, Csele fiát a Zemén nemzetségből...”[6] – nem sorolom fel a további kapitányok neveit, Bélát is csak azért említem, mert a Belár névvel szoros kapcsolata van, a „bel” gyök miatt. Viszont megemlíteném ugyanitt azt, hogy „egy Kádár nevű bírát is választottak maguk közül...”. (Unu pterea rectore noie kadar viru sapiente...). Ez a „bölcs vezető” nem véletlenül van „kádárnak” nevezve! Tudjuk, hogy a kádi -- iszlám bíró; az iszlám jog szerinti igazságszolgáltatásban működő, tárgyaló és ítéletet hozó személy. Kádár, arabul: qaday (eldönt). Valószínűleg ebből van az orosz gádáty (jósol, gyanít, találgat) szó is. Az arab „kadar” (الْقَدْر‎‎) jelentése: előre elrendeltetés, határozat, mérce, nagyság, sors. Krónikáink szóhasználata eleve cáfolja azt a tudós nyelvi állítást, hogy a „kádár” szavunk „szláv szóvendég: szerb-horvát, szlovén, szlovák kadar (‘hordókészítő’). A szláv szavak a kad (‘kád’) származékai a mesterséget jelölő -ar képzővel. A magyar szó előzménye a szlovén lehetett”. A kádár által készített dézsa, hordó, kád, „mérő”, nem csak tároló, hanem mérőeszköz is volt. Így az arab értelmezésből az -ár képzővel ellátott „kád(i)”, mércét adó (készítő) ember volt. Mielőtt nyelvtudósaink állást foglalnának, illene utánajárni, hogy honnan van a szláv nyelvekben a „kád” szó! És, hogy összekapcsoljam Kádárt Emesével, gondolatébresztőnek ott van (viszonylag közel egymáshoz) Kádes és Emesa városa... (Lásd az Aradról és Árpádról szóló esszémben).

            A bolgárok és a magyarok egyaránt Atilla örököseinek tartják magukat. És ez így is van! Hiszen krónikáink is írják, hogy 819-ben Ügyek vezér feleségül veszi Eunedubélia vezér lányát, Emesét. (Anonymus). A hangcsere a duleb és dubel szavaknál teljesen természetesnek tűnik. Az Eune pedig igencsak emlékeztet Enéh ősanyánk nevére. Az anyai név szóösszetételben való feltűnése nem ismeretlen a férfineveknél sem. Emese név, pedig Enese formában is íródott. Az Emese nevet az „anya” szóval hozzák kapcsolatba a finnugor és a sumer vonalon is. Talán a sumér „Káin és Ábel történet” Emesh neve a kivétel ez alól. (Emesh és Enten). Gyanítom, hogy itt Emesh mégis csak nő lehetett, hiszen ő felelt a bőségért, a termékenységért! Pető Imre Hun és szkíta szavak tárában -- eme, meme jelentése: feleség. (Lásd, még a szíriai Emesa város nevét!) Tehát Enéh és Emese egy kultúrkörből, közel azonos jelentéssel származhat. Kuvrat másik fia, Asparuh pedig – nagy valószínűséggel – duleb feleségekkel egészíti ki népét és így jön létre a szláv nyelvű Duna menti Bulgária. (Lásd a Történelmi háttér című írásomban!)

            A fentieket összegezve úgy tűnik, hogy a magyar mitológiában a magyar-bolgár összefonódás erősen benne van. Ha az időeltolódást figyelembe vennénk, akkor a Hunor-Magor monda Atilla visszavonuló hun-magyarjainak történelme is lehetne – a névelemzések alapján! De nem csak az én vizsgálataim mutatnak ebbe az irányba. Dümmerth Dezső hasonló gondolatokat fogalmazott meg Az Árpádok Nyomában[7] című könyvében. Azt írja, hogy az Irnik dinasztiában – Mundot követően, 534 körül – szerepel egy testvérpár, görög írás szerint: Gordasz és Maugerisz (Moger). Tehát a Moger/Magor történelmi személy lehetett ebben az időben.

 


[1] A Lego egy sikeres építőjáték védjegyzett neve. A Lego termékek egymással minden esetben kombinálható és összekapcsolható építőelemekből állnak.

[2] Jigsaw puzzle, „lombfűrészrejtvény”. Egy türelemjáték, ahol a játékos megpróbál a játék apró darabjaiból egy nagyobb képet összeállítani.

[3] Komjáthy István: Mondák könyve. Móra Ferenc Könyvkiadó, 1987. 125. o.

[4] Heribert Illig: Kitalált középkor. Allprint Kiadó, 2002. 27. o.

[5] A Képes Krónika alapján.

[6] Thuróczi János: Magyarok krónikája. Helikon Kiadó, 1986. 29. o.

[7] Dümmerth Dezső: Az Árpádok Nyomában, Panoráma kiadó, Bp. 1977.

 

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap