Barnabás, a királlyá lett juhász 7/9

Adorján András, cs, 04/12/2012 - 00:02

 

 

 

 

Folytatás

 

7. A győztes jogán

Szóval, hogy a mese fonalát tovább gombolyítsam, pam - para, megszólaltak a fanfárok egész Közép-Kelet-Kietlen területén. Mit gondoltok, milyen napot hirdettek, elmondjam? Közép-Kelet-Kietlen Össznépi Sakkbajnokságának a napját. Hű, gyerekek, nagy volt ám a jövés-menés, az izgalom, mert a tét – mint tudjátok – nem volt kevesebb, mint az, hogy melyik nép legyen mindenek felett való. Akinek a bajnoka megnyeri Közép-Kelet-Kietlen Bajnokságát, az fog attól kezdve dirigálni. Hát szó, ami szó, a pár év alatt, ami azóta eltelt, hogy a koronás fők ott összegyűltek, nem múlt el hiába. Az emberek nemcsak sakkozni tanultak meg – mert nemcsak a sakkban lettek okosabbak – hanem bizony különben is csiszolódott az elméjük, meg a jellemük is nemesebb lett tőle. Valahogy ezért aztán sokan voltak ám, akik már nem is bánták volna az egész Bajnokság kiírásának megváltoztatását, mert játszhattak volna a maguk örömére és mulatságára. Dehát ezt nem lehetett megtenni. Ez egy nagyon régi – pár évvel ezelőtti – megállapodás volt, úgyhogy maradt úgy, aki a bajnok lesz, azé lesz a hatalom mindörökre.
Nem csekély tét ez, ugye?
Mit gondoltok, Barnabásék országát ki képviselte? Barnabás – mondta Mártuska. Nem! Sándor volt! Nem azért, mintha Barnabás úgy fennhordta volna az orrát, hogy koronás fő létére nem akart volna leereszkedni az emberekhez, hiszen az országért még nagyobb dolgokra is képes volt már idáig. Hanem mert úgy állt a dolog, gyerekek, hogy a Sándor, a csikós addigra már őnála jobb sakkozó lett. Mitévők legyünk? Egyszóval ő, Sándor képviselte Barnabásék királyságát. Nem is akárhogyan! Jaj, gyerekek, én azt nem is akarom elmondani, mert rettenetes sok izgalom volt, valóságos élet-halál harc folyt ottan. Ha én elmondanám minden egyes partit, és minden fordulatot, ami a versenyen történt, hát rögtön elállna még a szívverésem is. Még most is, csak hogy belegondolok! Mert nagyon sokat csatáztak, a Sándor is vitézkedett. És ész is kellett hozzá, nem pedig mindenféle lovagi tudás – mondjad tovább Annuska, nagyon aranyos vagy, hogy segítettél nekem.
Szóval ment-ment ez az egész verseny, szörnyű izgalmak, feszültség volt. Hogy egyik szavamat a másikba ne öltsem, az történt hogy a Sándor győzött végül.
Hanem én azt gondolom, hogy amikor majd több időnk lesz, összedugjuk az okos fejünket, akkor majd jobban meg kell írni ezt a mesét, meg ki kell találni a másik küzdő feleknek egy nevet, arcot, talán partikat is kitalálunk, amikor ők egymással játszottak.. De most érjük be annyival, hogy Sándor győzött. Ott voltak az összes uralkodók a döntő partin, rettenetesen izgultak. Végül is arról volt szó, hogy holnaptól kinek a szava lesz a döntő, és melyik nép lesz az úr, kit fognak szolgálni, mint a rabszolgák, a többiek.
Bánták azok, akiknek nem is volt esélyük, de hát mit volt tenni, egy nagyon fordulatos, izgalmas csetepaté végén a Sándor került ki győztesen, kelt fel az asztaltól. Fáradt volt, de azért kihúzta magát, jelentette Barnabásnak: „Uram, királyom, a versenyt megnyertem, miénk a dicsőség, miénk a hatalom” – és hozzátette büszkén – „mostantól mindenki nekünk fog szolgálni”. Bizony megszeppentek az uralkodók. Mit gondoltok, mit szólt erre Barnabás? Elmondjam? Elmondom.
Felállt – a légy zümmögését is meg lehetett volna hallani – és azt mondta: „Kedves fiam, Sándor! Én neked őszintén gratulálok ezért a szép győzelemért. Hanem pajtás, nem úgy lesz az, ahogy gondolod. Ti is nyugodjatok meg, kedves uralkodótársaim! Mert én nem tartok igényt arra, hogy engem bárki szolgáljon, meg a népem is meglesz szépen, békességben a határaink között. Mi nem vágyunk senkinek a földjére, pénzére, csak elismerésére. Az elismerést pedig, azt gondolom, hogy a Sándor megszerezte nekünk. A győztes jogán én csak azt szabom feltételnek” – Na, mit gondoltok, mit szabott feltételnek?
Attól a naptól kezdve minden évben kiírták, de legkésőbb 5 évente biztosan a bajnokságot. Hanem az volt a szabály – először is azt mondta Barnabás, ha ezt nem teljesítitek, szolgálhattok tényleg ítéletnapig. Minden uralkodó a pecsétgyűrűjével, a neve aláírásával, méghozzá a kisujját megszúrva, pár csepp vérével írta alá – hogy attól kezdve örök időkre békesség legyen Közép-Kelet-Kietlenben. Úgy bizony, és úgy is lett. Nem találtátok volna ki, pupákok! Márpedig ez így szép, és így jó, bár mindig így lenne! Hát ez a volt Közép-Kelet-Kietlen Bajnoksága, azaz az Első Közép-Kelet-Kietleni Sakkbajnokság hiteles története.
Ami persze nem azt jelenti, hogy ennél sokkal szebben majd nem tudjuk együtt megírni. Igaz, Mártuska? És ha vége már ennek a történetnek, akkor adok egy puszit Annusnak, és ő is ad Neked, és egyet a Papának, Mamának és mindenkinek. El fogunk aludni, mert olyan álmosak vagyunk, hogy percek alatt elalszom én is.
- . -
Puszit mindenesetre akkor is dobhattok, hogyha én nem leszek itthon, mert akármilyen messze vagyok, az a puszi, amit innen eldobtok, el fog hozzám jutni.
És olyankor, itt különbözik ám az idő, amikor itt a lefekvés ideje elérkezik, akkor én is mindig rátok fogok gondolni, szép álmokat, jó éjszakát, good bye!
Ancsurka, Mártuska, amikor ezt a kazettát hallgatjátok, akkor én nagyon messze leszek tőletek. Kanada nagyon messze van ám, de azért ez nem jelenti azt, hogy valahogy ne lennék mindig veletek. Sohasem feledkezem meg rólatok, sokat gondolok rátok és akkor nekem is könnyebb lesz. Remélem, hogy jó kisleányok lesztek, mint általában szoktatok. Fogadjatok szót a Mamának, szeressétek őt, azt már mondani sem kell, tudom úgyis, hogy nagyon szeretitek és ő meg is érdemli, gondotokat viseli, babusgat benneteket, pupákok.
Hanem azt akarom mondani, hogy most egy kicsit soká leszek távol, mert a dolog így alakult, és higgyétek el, nem valami könnyű ám ez nekem sem.
Még az a szerencse, hogy Kevin, tudjátok az a Fanyűvő, nekem jó barátom, és úgy néz ki, hogy az idő legnagyobb részében vele leszek együtt. De azt megígérem nektek, hogy megpróbálok nagyon derekasan helytállni, másodszor pedig igyekszem majd vissza hozzátok. Aztán még egyszer fogok egy pár hétre elutazni New Yorkba, aztán, ha onnan is hazajöttem, akkor aztán nem igen fogok én sehova sem elmenni, nagyon szeretném, ha az egész nyarat együtt töltenénk. Jó, hát gyerekek, szervusztok, nagyon sokat gondolok rátok, legyetek jó testvérkék, jó kisleányok, tanuljatok szorgalmasan. Legyetek aranyosak, mert énnekem is nagyon jó az, hogyha gondolhatok rátok, és biztos vagyok benne, hogy a Mama kotlóstyúk szárnyai alatt jól érzitek magatokat. Legyetek szívesek nekem egy kazettát telemajomkodni, írhattok, rajzokat is küldhettek nekem, én telefonálni is fogok. Sok-sok puszit küldök nektek, még-még százszor ennyit, és osszátok be, hogy minden napra jusson belőle egy csomó. És ha elfogyna, akkor csak jelentkezzetek, és küldök megint, jó?
Gondoltam, hogy még beszélek egy kicsit, van még hely a kazettán, és szeretném a segítségeteket kérni ezzel a Barnabás-mesével kapcsolatban. Mert mi is úgy beszéltük meg, hogy nem az én mesém, hanem ez a mi mesénk, úgyhogy szükségem lenne a ti segítségetekre, jó ötletekre. És már jó előre gondolkodjatok rajta, mert megmondom, nektek, még egy csomó dolgot lehetne elmondani.
Elmondtam az országos bajnokságot ugyebár, az egyiket is és a másikat is. De nem beszéltem ám még arról, hogy például a királyné sem volt akármilyen sakkozó, ő is nagyon jól megtanult. Aztán lesz egy olyan mese is, aminek az a címe, hogy Barnuska. Ti már biztosan sejtitek, hogy az egy kis Barnabás lesz, vagyis a királyi párnak az elsőszülött kisfia, aki szintén Barnabás névre fog hallgatni. Azért addig, amíg csak hátulgombolós, leginkább csak Barnuskának emlegetik családi körökben. És még annyi minden van hátra, ezt a mesét nekünk együtt kell gombolyítanunk, a meseszekéren csak együtt lehet utazni.
Idáig kaptam tőletek egy pár kitűnő ötletet, nagyon szeretném, hogyha a jövőben sem hagynátok cserben. 

 

 

Folytatjuk

 

 

Magyar Irodalmi Lap
 

Hozzászólás ehhez


Belépés

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap