Bajna György: Isten háta mögött, de a tenyerén

Szerkesztő B, v, 10/11/2015 - 00:07

 

 

 

 

 
 

 

(VII. Kárpát-medencei Keresztkötődések Konferencián elhangzott előadás szerkesztett változata)

 

Ha azzal kezdeném, hogy mi történt a határokon belül rekedt országban, a mai Magyarországon, akkor a politizálás selymékes, ingoványos talaján találnám magam, amit már csak azért is kerülök, mert a napi politikától függő, attól mégis igen távol álló, a nemzeti kultúra hajtásainak egyik fenntartási lehetőségéről szeretnék szólni.
Egy olyan Isten háta mögötti vidék, mint Gyergyó, néhány sikeres közművelődési, illetve hagyományőrző szervezetének példájával próbálom bemutatni, mit jelent most és ott, Magyarország és Európa rólunk történt, leszakadása után megőrizni az őrizendőt. Nem mi távolodunk. Mi ott vagyunk, ahol eddig is. Isten tenyerén. Hűségesen.
Isten tenyerén, hiszen értékeink bástyáit a keresztény, s ha valakit zavarna: a keresztyén értékek tégláiból, köveiből és oltott meszével emelték eleink, reánk bízva őrzésüket. De nem csak annyit, a felelősséget is, az omlások alól kikaparni, kikotorni mindazt, amire szükségünk lesz, mert egyre több ilyen kincsünkre lesz égető szükség, miközben az Európa Express nyitott vagonjaiban sorra tépi le a huzat az utazókról a pártát, a mentét, a lajbit, a gatyát, a blúzt, lesuvasztja még a csizmát is, pepitásítja a nyelvet, az édesanyait a nagy légnyomás, az arcot is nemegyszer piszokkal szeplősítő, a csak a gerinccsigolya nélküli testet szerető.
Amit most kell elviselnünk – kint rekedtekül – nem mai keletű.
Ám hamis lenne a kép, ha elhallgatnám: 2002-től, majd 2003 tavaszától felénk nem az üde zöld, inkább a sárgába hajló mogyoróbarna a tavaszi szín. Legalábbis művelődési szerveződéseink magyarországi támogatása felé sandításunk közben.
Nem magam miatt, a még reménykedők miatt hallgatom el a panasz-forrásokat, az adatközlőket, de olyan is van köztük, amelyiknek a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma még a 2004-re elfogadott pályázatára sem folyósította ez idáig a jóváhagyott összeget.
Van ellenpélda is. A Magyar Kultúra Alapítvány, a Magyar Néprajzi Társaság csinnadratta nélkül teszi, amit megtehet. Utóbbi támogatásával képezheti magát a székelyföldi néprajzkutató is rendezvényein, s vele az is, aki már-már elfelejtett táncot támaszt életre, nem kutatóként, csak a népi tánc szerelmeseként.
Ezzel bele is kezdenék a gyergyóalfalvi Domokos Pál Péter Hagyományőrző Egyesület terebélyesedésének történetébe.
2000-ben segítség nélkül, de Gálné Kovács Irma nyugdíjas tanítónő és helyi néprajzkutató ösztönzésére, Hunyadi Irén és Iszlai Katalin megalakították egyesületüket. Megismerkedtek a Székelyudvarhelyi Közösségfejlesztők Egyesületével (SZEKE), amely magyarországi kapcsolatainak köszönhetően a térségben elől járt a pályázatírásban.
Az alfalviak nem csak festőművészeikről híresek, hamar tanultak. 2003 augusztusában már – az MNT támogatásával – Kunbábonyban folytatják a képzést. Ezalatt Magyarország több mint 20 egyesületét felkeresve, ismerkedhetnek a legéletképesebb civil szervezetek életével, s azok jó szívvel osztják meg tapasztalataikat velük, ismertetve, hogy ki milyen módon szervezkedik.
Már azon az őszön az alfalviak szerveznek pályázatírási tanfolyamot a SZEKE segítségével. A résztvevők száma 30. Ez azért is fontos, mert a később alakult helyi és gyergyói civil szervezetek közül többnek itt keresendő a kovásza.
Az alfalviak elsősorban az Illyés Közalapítvány és a Communitas Alapítvány támogatását kamatoztatják, de a Magyar Néprajzi Társaság által felkínált minden képzési vagy más természetű támogatásra is rendszeresen számíthatnak. (Minden augusztus 20-án bérmentve biztosítanak helyet a néprajzi kiállításon az egyesület számára).
Közben Hunyadi Irénék azt is megtanulták, hogy mindössze 70000 lejért hogyan lehet hivatalosan kivinni ezekre az alkalmakra leltár alapján a tárgyakat, népművészeti alkotásokat.)
2004-ben, 200 millió lejes költségvetés jelzi tevékenységüket, s azt, hogy más irányba is tájékozódtak. A román néprajzosok felé. Bukarestben a Falu Múzeum rendezvényein ma már állandó és sikeres vendégek. A kultúrák közeledésének szorgalmazói – Romániában is – hamar találnak támogatást, bár ezt még ritkán használják ki magyar részről. Talán azért, mert támogatásukat attól a nemzettől remélik elsősorban, amelyikkel minden közös, még a szívverésük is, bár december 5. is jelezte, hogy közvetlen az EU-ba lépés előtt, majd azóta, mintha össze-vissza verne e szív, mintha ritmuszavara lenne.
Az alfalviaknak az önkormányzatot is sikerült megnyerniük. Az idén már 40 millió lejjel és fával is támogatták az egyesületet, amely a pártoló tagokkal több, mint 220 személyt tart nyilván (cselekvő tagja, táncosok, zenészek, szövő asszonyok, fafaragók stb., mintegy 200 tevékenykedik). Az idén három kiadvány, (Kultúrák egymás mellett és egymás között – ez román nyelven is, illetve a Szivárvány Havasán című, a 25 éves citerazenekarról) szórólapok nyomtatása, egy kanadai utat eredményező bukaresti szereplés, az elmúlt héten megtartott falunapokon szervezett kitűnő előadások gazdagítják eddigi tevékenységüket. Ősszel özv. Madarász Dávidné, Teréz néni szőttes mintakincséről, az 50 eredeti mintáról készülnek füzetet kiadni özv. Gál Ernőné Kovács Irma irányításával.
Az egyesület fontosnak tartja az oktató-képzést, 6 táncosnak tették lehetővé az oktatói felkészülést a Hargita Székely Nemzeti Népi Együttesnél. Legfiatalabb közülük VII. osztályos.
18 tagú gyermek-citerazenekar tanul a 7 öreg citerástól. Együttesük tánccsoportjának ugyanis citerazenekar húzza a talpalávalót.
Alfaluban még két sikeres alapítvány működik: a Sövér Elek Alapítvány, fő tevékenysége a képzőművészettel kapcsolatos, de vásárolt már épületet tanító családok számára. A Helikon Egyesület a fúvószenekar tevékenységét szervezi.
Gyergyócsomafalván a Borsos Miklós Művészetéért Alapítvány vállalt és folytat figyelemre méltó tevékenységet. Az EU-ba lépett magyarországi támogatások helyzetéről így vallanak: 2003-tól, bár több mint 20 pályázatot nyújtottak be évente az Illyés Közalapítványhoz, valamennyi eredménytelen maradt. Az IKA már nem a régi.
És nem Erdélyt és gondjait ismerő elnöke miatt!
(Gond az is, hogy a Communitas Alapítvány az RMDSZ kénye-kedvére van bízva. Sajnos, érdeklődésemre olyan válaszokat kaptam, hogy első és utolsó szavával is a hozzá hűségeseket támogatja.)
Gyergyóremetén a Cseres Tibor Közművelődési Egyesület minden művelődési (irodalmi, képzőművészeti) rendezvény fő patrónusa. A Cseres Napok szervezője, kiadványok és helytörténeti munkák, néprajzi, sőt környezetvédelmi jellegű tevékenység gerjesztője és segítője. Ugyancsak jól jönne számukra is legalább az eddigi, 2004-től végképp elszállt magyarországi pályázási lehetőség. Itt ellenben egy igen figyelemre méltó törekvés is gyökeret vert. Évről–évre a helyi önkormányzatnál is lehet pályázni. 2005-ben 200 millió lejt különítettek el erre a célra, ami az önkormányzat költségvetését véve alapul igen dicséretes.
Gyergyószentmiklóson a település méreteihez képest talán soknak is tűnhet a közel nyolcvan bejegyzett alapítvány és a több mint száz egyesület. Annál is inkább, mert mintegy 80%-uk, ha nem is naponta, de ma is hallat magáról. Ellenben elgondolni is az álom határát súrolja, hogy mi mindent tehetnének ezek, ha célkitűzéseik közül legalább annak felét megfelelő támogatással megvalósíthatnák.
A Harmónia Alapítvány jelenleg is pályázni tanít, de állandó csoportokat működtet, rendezvényeket szervez, főleg gyermekek számára próbál hasznos lenni.
A Pro Libris Könyvbarátok Egyesülete jól tapintotta ki, hogy mire kaphat az idén támogatást, nem is panaszkodik. A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma tavaly is, idén is elfogadta a Magyar Költészet Napja megrendezésére benyújtott pályázatát. Az idén ellenben a Nemzeti Kulturális Alapprogramhoz küldött pályázat eredménytelen kopogtatás maradt.
A Figura Alapítványt a négy székelyföldi színház egyike, a Figura Stúdió Színház biztonságos működése érdekében hozták létre, s tavalyig minden alkalommal sikeresen pályázott mind a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma kiírásain, mind az Illyés Közalapítványnál. Az idén az épp holnap (május 28-án) véget érő Románia Kisebbségi Színházak Kollokviuma rendezőjeként el tudott volna költeni néhány forintot is, főleg azért, mert a szatmári Harag György és a nagyváradi Kis Színház kivételével valamennyi romániai magyar színház – szám szerint 8 – és a két színművészeti egyetem színtársulata mutatkozott be a 9 napos, színvonalas fesztiválon.
Nem fellegajtó nyitogatóként hangsúlyozom, nem is csak úgy képszemélyből, ahogy Csomafalván mondanák, bizonyossá vált, hogy számunkra a biztonságot a magyarországi testvértelepülések szervezetei között létező, vagy feltételezhető kapcsolatok mélyítése jelenthetné. A közös pályázások több reménnyel kecsegtetnek, mint várni a továbbra is megosztó rendszerváltásokat, az eszmék meghatározta közeledés vagy távolodás görcsoldó, illetve bénító hatásait.
Azt ellenben tudomásul kellett vennünk, hogy a kultúra mást-mást jelent a “világfi-hazafinak” és mást az elsősorban nemzeti jegyeink, népi, illetve nemzeti kincsestárunk delejétől szabadulni nem szándékozó politikusoknak és kormányoknak.
Ezért lenne üdvös a közös magyar-magyar pályázás, az EU-s lehetőségek jobb kihasználása. Akkor tompulhatna a támogatások ma még igen káros politikai éle. Nem vethetné senki alkalom adtán a szemünkre, nem gerjeszthetne indulatokat senki ellenünk azzal, hogy vérét szívjuk az amúgy is vérszegény országnak, hogy egyesek túlszeretnek bennünket. Akkor esély maradna arra, hogy annak is jusson levegő, aki konzervatív elveket vall. (Gyergyó szinte valamennyi, de a kultúra terén ténykedő alapítvány talán 2 kivétellel ilyen.)
Jutna levegő azoknak, akik fontosnak tekintik a hagyományok ápolását, a nemzeti kultúra sajátos színezetének megőrzését, népi kultúránk minden ága-bogának megismerését, összegyűjtését és bemutatását. Gondos és felelős munkájukért csak az ügy támogatását kérve, mert úgy érzik, ennyivel tartoznak annak, amire olyan büszkék, magyarságuknak. Azt ugyanis már megtanulták, hogy megfelelő figyelem felkeltés nélkül senki nem fordítja feléjük orcáját. A figyelem magukra tereléséhez az első lépéseknél nélkülözhetetlen a támogatás. Kiadványt, szórólapot mi mással lehetne nyomtatni?
E közös pályázásoknak ösvényt kellene verni, mert csaknem járhatatlan bozót még, gondolom nem csak a gyergyói civil szervezetek számára. Bár vannak biztató eredmények vajdasági és székelyföldi alapítványok között – példának a csomafalvi Borsos Miklós Művészetéért Alapítványt említhetnénk – ezek eredményeként székelyföldi gyermekek ismerkedhettek a délvidéki értékekkel, és viszont.
Pályázni nem a mai magyarországi kormány ösztönzésére tanultak meg azok, akik lépéselőnyben voltak addig, ameddig a szakmaiság, illetve a pályázat értéke döntötte el a támogatást, s nem az, hogy RMDSZ párti-e a pályázó, vagy sem. (Sajnos, erről is panaszkodott az RMDSZ-t ma már kritikus szemmel néző, mindeddig sikeresen pályázó, valóban figyelemre méltó eredményességgel dolgozó, mára támogatás szempontjából partvonalon kívülre taszított, figyelmen kívül hagyott egyesületvezető.) A vég kezdete lenne ez, hiszen a jó cél érdekében számos derék ember kellene szemforgató, magát is megvető, megalkuvóvá váljon.
A mindenkori magyar hatalom tehát az EU-s elvárások szerinti pályázatírással, a lehetőségek megmutatásával, a gyors ismerettovábbítással segíthetné hathatósan a Magyarország határain kívül élő nemzetrészeket, a közös pályázás lehetőségének megteremtésével.
A többit nyugodtan az érintettekre bízhatja. Élhetetlen ember nem maradhat a határokon kívül talpon. Élhetetlen nemzetrész sem.
Az alamizsnát pedig osztogassák ezek után is a koldusoknak.
A gyergyói civil szerveződések szegények ugyan, de tartásuk a régi. Olyan maradt, amit néhány évig olyan jó érzékkel erősítettek – Budapestről is!
Nem titkolták, nem titkolják: Isten háta mögött lehetünk, de a tenyerén vagyunk. S ha olykor testvéri simogatás tenné derűsé homlokunk, akkor már angyal csengetne.

Forrás: Polísz, 2006. 86. szám

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap