Az ősz lassan

Kiss Dénes, szo, 10/11/2014 - 00:08

 

 

 

 

 

 

 

Az ősz lassan fölém hajol

A haja felhőlebbenés

A rétek virágszirma forr

rozsdásodik habzó fehér

szirmok röpte a lanyha szélben

Véget ért a fióka röptetés

Talán az utolsó öröm ez

mielőtt minden sötét lesz

s magam is becsukódok

mint a füvek fák virágok

rezzenetlen és észrevétlen

tűnődök magamra hagyva

nincsen aki velem maradna

Az ég is mintha elrepülne

és nesztelen szitál arcomba

az idő mint az elmúlás hamva

A világ itt áll bénultan árván

minden testrésze kitakarva

illeg-billeg cédán paráznán

Üdvözülésre nincsen szentség

se túlvilági mennyország éden

Becsapottan kerengünk csak

az évszakok szédületében

 

(Hódoltság,2008)

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap