Az erdő hangja*

Csata Ernő, szo, 11/28/2015 - 00:11

 

 

 

 

                                             

                                           

Szeretnék újra belesüppedni
puha mohába, erdő csendjébe,
találgatni, a magas égen gomolygó
felhők változó képeivel,
mit üzen Isten.

 

Szeretném újra megérteni
a suhogó fenyők vitáját a széllel,
örök harcukat a zimankós téllel,
fenyőszajkók rikácsolását
a surranó veszélyben.

 

Szeretnék újra a zendülő tavasz
pitypangos aranyában hemperegni,
figyelve némán a teremtés fényét,
döngicsélő méhek lágy zsongásában
az élet zenéjét.

 

Szeretnék újra boglyák tövében
friss szénaillattól elkábulni,
álmomban virágok puha selymén,
csalogány crescendójával tündérországot
bejárni.

 

Szeretnék újra lebegni, mezítláb
fák hegyén óvatosan járni,
hogy ki ne loccsanjon istenek itala,
rigófüttyre várva, búbos banka hangjával
elaludni.

 

Szeretném újra, ha csobogó források
ringó, kristályvizét innám,
s tévelygő lelkemmel - megszomjazva -,
istenek ösvényén, örök sötétben,
azokat megtalálnám.

 

Szeretném újra meghallani
az ég zenéjét, a néma csend dalát,
kiszűrve fájó mellékzöngék zaját,
ahogy a teremtő megalkotta önmagában
az isteni harmóniát.

 

(2015)
*A Muzsikál az erdő 2015-ös irodalmi
pályázatán 3-ik díjat kapott.

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap