Az eltűnő idő

Kiss Dénes, sze, 09/10/2014 - 00:03

 

 

 

 

 

 

Az idő elmúlva hova tűnik

hova pereg le? Miféle homokórán

hull át a másik világba?

Az idő elmúlva el is pusztul?

Vagy összegyűlik odatúlban

s valahol újra sűrűn egybe rakódik

heggyé hegycsúcsokká emelkedve

érinthető lesz? Gyúrható anyag?

Színe támad vagy se színe se hamva

mert megsemmisül? S végleg?

 

Ami örökre megszűnhet az soha sem volt

Arra nem lehet se szó se tapasztalás

Csak félrevezeti a lelket és elmét

köddé válik benne kép és esendőség

s a köd is eloszlik fölpárolog

s miként a pára elenyészik levegővé

vagy az idő másfajta minőség?

nincs benne anyag csak a tiszta

eszme s a lélek párlata? Fénylő

és sötét erő? Amiben tágan ring

a csillagi-földi világ kakukkfészke

benne irdatlan tejutakkal?

 

Az időnek nincsen folyása sehol

az időben nincsen fő irány

de nem áll mégsem – örökös mozgás

minden irányban s így tölti be

a lehető űrt minden térben

nesztelen loccsan akár a víz

kemény és kegyetlen hullámütése

s nemcsak kívül a tárgyakon

hanem belül is minden dologban

az idő zúz mindent ízzé-porrá

Átjár tüzet-vizet hitet és álmot

és fölemészti vasak fémek

mindenféle halmazállapotát.

 

Az idő vak lüktetése

amit nem a szemünkkel látunk

de az egész test nézi keserűn

figyeli bennünk a mész a foszfor

a vas a só a tengerből való

és minden féle ásványi anyag

s jóllakat hűvös másodperceket

táplálja a könyörtelen múlást

az idősödés szüntelen lemondás

az ember arcán keserű mosoly

visszatérés az öntudatlanság

vak és keserű anyaméhébe

 

2009

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap