Az együttlét 30/34

Jókai Anna, k, 03/20/2012 - 00:04

 

 

 

 

 

– Bajcsy-Zsilinszky Kórház

– mondja, szinte agitálva; mint a sleppet, az utazóközönséget vonná magával, de csak a szegény ember követi, a gondosan elbliccelt jeggyel a markában. Az öregasszonynak utat enged; az oldalazva lemászik a lépcsőn, ő pedig fürgén követi. A szegény ember mindig siet. Kórházba be, kórházból ki. És a kórházon belül. A szegény embernek nincs ideje. Mert a szegény emberre sincs idő.

A fekete ruhás, barna cipős özvegy átsurran az öregasszony által sokáig bitorolt helyre. Ez már a harmadik cseréje, az utolsó variáció, körülbelül.

– Mégis inkább az ablak mellett…

A szánalmas anyó, néhány másodpercig egyedül, kísérletet sem tesz, hogy terjeszkedjen. Így is csak az ülés negyedét takarja. Kórházi megállóknál a társaság cserélődik. Erre bizton lehet számítani. Pedig a környék látszatra élettelen. Szétdobált szerszámok, feltépett kráterek. Finom por a hirtelen széltölcsérben. Egy idegen bolygóról közeli részfelvétel.

Már közel a végcél; a szánalmas anyó mellé leülni nem érdemes. De a kicsi lény – aki hipp-hopp, egyszerre csak itt van – átbújik a kekizekés zordon férfi karja alatt, és hipp-hopp, melléül mégis. A kicsi lény nem törpe. Magassága a gyermek és a felnőtt között. Nadrágot visel, valószínűleg férfi. A neme elhanyagolható. Ráncai inkább veleszülettek, semmint szerzett ráncok. A kicsi lényen minden szürke – a haja is, de a szürke legpuhább árnyalata. Mintha az összes szín ott lenne mögötte. A tekintet ebbe a szürkébe belesüpped, nem pedig lepattan róla. Furcsa. Ladár elábrándozik.

A FÖLDÖVKÍVÜLI

az űrből, egyenesen… Fantasztikus! „Í-ti” feje van. A teste nem torz. Csak lapos. Így szemből. Oldalról meg keskeny. Talán valami hormonzavar. De mégsem. Nincs benne semmi visszamaradott. Ez nem fejlődési rendellenesség. Alig foglal el teret. Még egy kis igyekezet, és átlátszó lesz egészen. Fantasztikus… A tudomány már engedékeny. Talán a naprendszeren kívül is vannak civilizációk. Olyan fejlettségi fokon, ami minket megsemmisítene pusztán azzal, hogy a kapcsolat létrejön. Még nem vagyunk rá elég érettek. „Civilizációk.” Rossz szó. Elrontott szó. Magasabb szerveződések. Így talán helyesebb. A föld forog egy ember alatti és egy ember fölötti mindenségben. Más tartalom, más formációk. És ez az arc… Ez az „Í-ti”-s fej. Az a kedves, naiv figura. A filmbeli. Hasonlít. A szeme. A két hatalmas szem, egymástól távol. Mintha körbelátna. A dagadt szemhéj, közvetlenül a homlokcsont alatt. Akár a középkori festményeken. De ott a szemrés még csak félig nyitott. Ez a szem, itt, már uralja az egész arcot. Az egész lényt. Mintha csak erre lenne szüksége. Orr, fül, száj szinte elhanyagolható. Kéz, láb mellékes. Az arc alsó része elsorvadt. A felső rész virágzik – a szem és a homlok. Argilnak is gyönyörű szeme volt, de még külön életet éltek, túlságosan is biológiai életet azok a vastag húsú ajkak… Ez a kis koma” itt, vagy hogy is kéne nevezni., fantasztikus… Nem a jelen, nem a múlt, talán a jövő, ha író volnék, engedném most a fantáziámat szabadjára, ha nem volna ez a hülye gátlás, megkérdezném, kikérdezném, de a szemébe belebukni, ez is jó, megnyugodott a gyomrom, gyönyörű ez a mindent uraló szem a háromszögarcon… gyönyörű, gyönyörű ez a részlet…

A kicsi lény Ladáit szeme sugarába fonja. A szeme sugara mosolyog – nem a vonásai változnak. Azután a sugár összeszűkül, s mint a stoplámpa – ahogy a kocsi ringatózik – ritmikusan jelez.

 

SZOMORÚ FIÚ

költő vagy afféle csupa megíratlan vers csupa apokrif ima

Segíts Istenem

újraellenem

mindeddig ellenem

felhasznált életem

ne a félelem

Te légy az élelem

egyetlen lételem

amelyben létezem

dadog a kérelem

embernek vére lent

embernek bére fent

ahol kihagy az értelem

ott az a sérelem

légy végre énvelem

Te idelenn

Én odafenn

költő vagy affélefordítsd le a Miatyánkota Miatyánkot fordítsd

lefordítsd lefordítsdlefordítsdlevilágnyelvekbőlavilág

nyelvérefordítsd vissza fordítsd visszafordítsd vissza

 

 

  Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap