Az Éden helye, a semmi

Lászlóffy Csaba, h, 11/12/2012 - 00:01

 

 

 

Már csak a képzelt hely, mely – – –
(betöltve, betöltetlen).
Izzó erővel, csellel?
Már csak a bútor reccsen;
dúlt fiók, fedezetlen
kéziratroncs; a hellyel
küszködő emlék rezzen.
Az idő mindent elnyel.
Mire magadra leltél,
magadra vagy – a tárgyak
titkait őrző rend és
rendetlenség: a csendért
kiáltó számla vár csak –
s a végtelen derengés.

* * *

A semmi, amit feldúlt
a gyűlölet hívatlan.
Arcod már régen elmúlt,
csak fintorodra pattan
a késdobáló este
fénye, a kifenetlen.
A lélek-e, a test-e,
ki részletekért retten
a nemtudás előtt, mert
tökély (a szellemé), vagy
ami ölelget jöttment-
bárkit: a meg nem élt, nagy
eksztázis addig várat,
míg végül csak halálgat.

 

Megjelent: Napkút, 1999. június

 

 

Magyar Irodalmi Lap 

 

Hozzászólás ehhez


Belépés

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap