Az Aradi Vértanúk Emléknapja

Szerkesztő A, cs, 10/06/2016 - 00:28

 

 

 

 

 

 

 

 

Az aradi vértanúkat a szabadságharc bukása után, 1849. október 6-án végezték ki, a bécsi forradalom és Theodor Baillet von Latour császári hadügyminiszter meggyilkolásának első évfordulóján. Azóta a forradalom és szabadságharc vérbefojtásának gyásznapjaként emlékezünk október 6-ára.

 

Bár a „Magyar Golgotán”, Aradon kivégzett honvédtisztek tizenhatan voltak, emlékezetünkben mégis csak az e napon vértanúhalált halt tizenhárom mártír tisztet tartjuk számon. Szabadságharcunk megindításakor valamennyien egykor császári és királyi tisztként szolgáltak, de a szabadságharc oldalára álltak és a magyar honvéd hadseregben szereztek altábornagyi, vezérőrnagyi vagy ezredesi rangot. Osztrák bíráik a szabadságharcban betöltött szerepük miatt kegyetlen leszámolással akartak példát szolgáltatni. A magyarság örökös szabadságvágya szálka minden rabtartó szemében, jöjjön az keletről vagy nyugatról. Így az általuk végrehajtott megtorlás is mindig túlzó, sőt törvénytelen is.

 

1849-ben az ítéletek már az eljárás előtt készen álltak, és messzemenően kérdéses volt ezek jogi megalapozottsága. A legnagyobb sértés az volt a császári oldal számára, hogy a honvédsereg az orosz csapatok előtt tette le a fegyvert a Világos melletti szőlősi mezőn. Ha nekik adták volna meg magukat a magyarok, annak az az üzenete lett volna, hogy az ellenük folytatott szabadságharc elbukott. Így viszont azt jelentette, hogy a nemzet, szabadságvágya ellenére két nagyhatalom fegyveres erőivel szemben már nem tud tovább harcolni. Ez volt az egyik fő oka annak, hogy az osztrákok a generálisokat megillető golyó helyett – a köztörvényeseknek kijáró - kötél általi halált írtak elő a magyar tábornokok részére. Noha kiadatásuk előtt az oroszok közben jártak a magyar hadseregben szolgáló tisztek életének biztosításáért. Paszkevics orosz tábornagy levélben szólította fel a kegyelem gyakorlására I. Ferenc József császárt, Schwarzenberg miniszterelnököt és Haynau táborszernagyot, a császári hadsereg fővezérét. Mindhiába. Az oroszoknak csak azt sikerült elérniük, hogy kegyelmet kapott a "legbűnösebb" tábornok, Görgey.

 

A szabadságharc résztvevői elleni eljárások 1849. augusztus 25-én kezdődtek meg. A vádlottaknál két határnapot vettek figyelembe. Egyrészt 1848. október 3-át, annak a királyi manifesztumnak a kibocsátását, amely feloszlatta a magyar országgyűlést, törvénytelennek minősítette Kossuth és társai ténykedését, az országot a haditörvények alá helyezte és Jellasicsot nevezte ki teljhatalmú királyi biztossá. Másrészt 1849. április 14-ét, a magyar függetlenség kimondásának és a Habsburg-Lotaringiai uralkodóház trónfosztásának napját. Azok a tisztek, akik ezt követően szolgáltak, felségsértés bűntettében voltak elmarasztalhatók.

 

Az október 3-i királyi manifesztum törvénytelen volt magyar közjogi szempontból. Formailag azért, mert nem szerepelt rajta a felelős magyar miniszter ellenjegyzése. Tartalmilag pedig azért, mert az uralkodónak az éves költségvetés elfogadása előtt nem volt joga feloszlatni a parlamentet.

 

A második manifesztumban megállapított felségsértés vádja is kétes alapokra épült. I. Ferenc József ugyanis nem volt magyar király, hiszen nem koronáztatta meg magát, nem esküdött meg az ország törvényeire. V. Ferdinánd 1848. december 2-ai lemondása után a magyar trón jogilag üres volt. A meg nem koronázott uralkodó trónbitorlónak minősült, s így a tábornokok - ha voltak is kételyeik a trónfosztás célszerűségével kapcsolatban - jogi szempontból indokoltnak tekinthették azt, hogy továbbra is a magyar oldalon harcoljanak.

 

Az ítéletekben nemcsak a győztes hatalom kíméletlensége fejeződött ki. Kifejeződött bennük az alkotmányosság két eltérő értelmezése is. A birodalmi logika szerint az alkotmány az uralkodó adománya, amelyet az bármikor visszavehet. Tehát: az Isten kegyelméből uralkodó személy nincs alávetve az alkotmányosság földi játékszabályainak. A magyar értelmezés az alkotmányt szerződésként fogta fel: olyan okmányként, amely mindkét felet kötelezi, s amely csak a két fél kölcsönös beleegyezésével módosítható. A tábornokok hiába érveltek azzal, hogy ők az uralkodó akaratából esküdtek fel a magyar alkotmányra. A hadbíróság - a birodalmi logikát követve - azt kérte számon rajtuk, hogy konfliktushelyzetben miért nem a szerződésszegő oldalára álltak. Az aradi vértanúk pöre tehát nem csupán jogi megalapozottságát tekintve volt koncepciósnak tekinthető per: az eltérő alkotmányértelmezési koncepciók pöre is volt.

 

A hadbíróságot Karl Ernst törzshadbíró vezette, az ítéleteket Julius Jacob von Haynau, mint Magyarország teljhatalmú kormányzója erősítette meg. Valamennyi tábornokot kötél általi halálra ítélték, annak ellenére, hogy például Dessewffynek szabad elvonulást ígértek a fegyverletétele előtt. Haynau a hadbíróság felterjesztése alapján négy halálra ítélt büntetését különleges kegyelemből a tisztekhez méltó golyó- és lőpor általi halálra változtatta. Kiss Ernő altábornagy azért részesült e „kegyelemben", mert a szabadságharc alatt ténylegesen soha nem harcolt a császári haderő ellen. Dessewffy Arisztid és Lázár Vilmos a császári csapatok előtt tette le a fegyvert, Schweidel József pedig csak a Schwechati csatában harcolt a császári haderő ellen.

 

1849. október 6-án az alábbi aradi vértanúk áldozták életüket a magyar szabadság oltárán: Knezić Károly, Nagysándor József, Damjanich János, Aulich Lajos, Lahner György, Poeltenberg Ernő, Leiningen-Westerburg Károly, Török Ignác, Vécsey Károly, Kiss Ernő, Schweidel József, Dessewffy Arisztid, Lázár Vilmos.

 

Ugyanezen a napon végezték ki Pesten az első felelős magyar miniszterelnököt, Batthyány Lajost is.

 

1849 augusztusa és 1850 februárja között Aradon még további három honvédtisztet végeztek ki: augusztus 22-én Ormai Norbert honvéd ezredest; október 25-én Kazinczy Lajos honvéd ezredest, és 1850. február 19-én Ludwig Hauk alezredest, Bem tábornok hadsegédét. Lenkey János honvéd vezérőrnagy szintén az aradi várbörtönben halt meg; őt azért nem végezték ki, mert a börtönben megtébolyodott. Szintén kivégezték a cseh származású, németül beszélő, de a magyar hazáért harcoló báró Hruby Gyulát is.

 

A véres megtorlásnak összesen 157 hazafi esett áldozatul, és számosan kényszerültek hosszú évekre belső vagy külső emigrációba.

 

Az aradi vértanúk kultusza már a kivégzés napján elkezdődött, már egy-két órával a kivégzéseket követően tömegekben zarándokoltak annak helyére a gyászolók. Mindenki sírt, imádkozott, és ezen a napon minden boltot, nyilvános helyiséget bezártak. A vértanúk emlékének megörökítésére, köztéri szobor vagy emlékmű felállítására csak a kiegyezés után lehetett gondolni.

 

Kossuth Lajos Torinóban így emlékezett meg bajtársairól 1890. szeptember 20-án: A világ bírája, a történelem fog e kérdésre felelhetni. Legyenek a szentemlékű vértanúk megáldottak poraikban, szellemeikben a' hon szabadság Istenének legjobb áldásaival az örökké valóságon keresztül. Engem, ki nem borúlhatok le a magyar Golgota porába, engem Október 6.-a térdeimre borúlva fog hontalanságom remete lakában látni, amint az engem kitagadott Haza felé nyujtva agg karjaimat a hála hő érzelmével áldom a vértanúk szent emlékét hűségükért a Haza iránt, 's a magasztos példáért, melyet az utódoknak adtanak; 's buzgó imával kérem a magyarok Istenét hogy tegye diadalmassá a velőkig ható szózatot, mely Hungária ajkairól a magyar nemzethez zeng. Úgy legyen. Amen!

 

Bár az aradi vértanúk többségének ereiben nem folyt magyar vér, mégis e legdrágábbat adták egy igaz ügyért: a szabadságért. Légyen az egy kis nemzet igaz szabadság vágya, független élet utáni óhaja. Örök például szolgáljon áldozatosságuk minden magyar - és idegen - szívnek és léleknek! Ilyen dicső hősökre van szüksége a Hazának, hogy szabadon tudjon élni, és biztos jövője legyen.

 

Felhasznált irodalom: Rácz Sándor József - Koncepciós elemek az aradi vértanúk pörében

 

Felber Zsolt

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap