Az Aradi Tizenhárom és vértanú társaik

Szerkesztő A, szo, 10/07/2017 - 00:14

 

 

 

 

 

 

 

 

Az Aradi Tizenhárom születési helyei

 

 

 

Az aradi vár, amely mellett 1849 október 6-án kivégezték az Aradi Tizenhárom vértanút (kilencet bitón, négyet pedig agyonlőtték).

 

 

 

A Nagyváradi Aradi 13 emlékmű (Zala György)

 

Az aradi vértanúk arcképei Zala György emlékművén találhatóak.

Az aradi vértanúk a Habsburg-bosszú áldozatai: akik egykori katonatisztjeikként magasabb beosztásban harcoltak ellenük, azokra kivégzés várt. A „golyó és por” általi kivégzés kegynek számított.

 

 

 

Aulich Lajos  (1793, Pozsony – 1849, Arad)

A pozsonyi születésű Aulich Lajos (apja fogadós volt) végig az itteni gyalogezredben szolgált és 1848-ban ennek az ezrednek alezredeseként tett esküt a magyar alkotmányra, melyhez mindvégig hű maradt. Görgey egyik hadtestének parancsnoka volt tábornoki rangban. 1849 július 14-én hadügyminiszternek nevezték ki. Ezen a helyen is jól megállta a helyét és mint katona is az egyik legjobb tábornoka volt a magyar szabadságharcnak.

 

 

 

Damjanich János   (1804, Stráza – 1849, Arad)

A magyar köztudatban Bem mellett talán ő volt a legnépszerűbb tábornok. Szerb határőrvidéken született és tudatosan vallotta, hogy népének jobb helyzete lenne Magyarországon, mint a Habsburg-birodalomban. Eleinte a Délvidéken harcolt a szerb felkelők ellen, majd központi utasításra felvezette seregrészét Szolnok környékére. A Tavaszi Hadjárat egyik sikeres parancsnoka. Lábtörése miatt 1849 júliusától Arad várának parancsnoka lett. Görgey világosi fegyverletétele után ő is megadta magát itt augusztus 17-én. Korábban Haynau tiszttársa volt, akivel a magyarok mellett kiállva súlyos vitája volt.

 

 

 

gróf Dessewffy Arisztid   (1802, Olsvacsákány – 1849, Arad)

A magát korábban nyugdíjaztató Dessewffy Arisztid nemzetőr őrnagyként kezdi meg szolgálatát. A téli hadjárat idején a felső-tiszai sereget sikerült megmenteni a vereségtől. A Tavaszi Hadjáratban már hadosztályparancsnok. Haynau „kegyelemből csak” agyonlővette.

 

 

 

Kiss Ernő   (1799, Temesvár – 1849, Arad)

Gazdag magyarországi örmény családban született. A délvidéki erők parancsnoka volt, akit azonban erélytelen vezetése miatt – Damjanich és Nagysándor – javaslatára felmentettek 1849 telén. Ekkor az országos főparancsnokság élére állították. Mivel ez elsősorban adminisztratív álláskör volt és fegyveresen osztrák csapatok ellen nem harcolt, ezért „kegyelemből csak” főbelőtték.

 

 

 

 

Knézich Károly   (1808, Veliki Grdevac – 1849, Arad)

Egy határőrvidéki horvát katonacsaládban született. Később azonban Egerben szolgált és itt is nősült meg. Honvéd szolgálatát a Délvidéken kezdte, majd a Tavaszi Hadjáratban az egyik hadosztályparancsnok lett. A Vág melletti harcokban nem bizonyult sikeresnek, ezért június végén Görgey leváltotta. Később azonban Görgey seregében tette le ő is a fegyvert Világosnál.

 

 

 

Láhner György   (1795, Necpál – 1849, Arad)

Ő irányította a honvédség hadi utánpótlásának biztosítását. A honvédség legfontosabb hadiüzemét is ő állította fel Nagyváradon.

 

 

 

Lázár Vilmos   (1815, Nagybecskerek – 1849, Arad)

Lázár Vilmos is magyarországi örmény családban született. 1849 nyarán a IX. hadtest egyik hadosztályparancsnoka. A hadosztály az ő vezetésével tette le a fegyvert az osztrákok előtt.

 

 

 

gróf Leiningen-Westerburg Károly   (1819, Hessen / Ilbenstadt – 1849, Arad)

Gróf Leiningen-Westerburg Károly egy elszegényedett német grófi családban született. Osztrák katonai szolgálatba lépett és így került Magyarországra. Felesége is magyar volt. Görgey egyik legjobb magas beosztású tisztje volt. 

 

 

 

Nagysándor József   (1804, Nagyvárad – 1849, Arad)

Eleinte a Délvidéken szolgált a szerb felkelők ellen. Damjanichcsal együtt ő javasolta az erélytelen Kiss Ernő leváltását. A Tavaszi Hadjárat idején a honvédség lovasságának főparancsnoksága. Lovastisztként nagyszerű volt, de hadtesparancsnokként nem vált be. Legnagyobb sikertelensége 1849 júliusában az oroszok elleni debrecei csata volt.

 

 

 

Poeltenberg Ernő   (1813, Bécs – 1849, Arad)

Bécsi születésű osztrák volt, aki 1848-ban kérte áthelyezését Olaszországba. Amikor ezt nem teljesítették, letette az esküt a magyar alkotmányra, amelyhez aztán mindhalálig kitartott. Később Görgey alatt hadtestparancsnok lett.

 

 

 

Schweidel József   (1796, Zombor – 1849, Arad)

1848 augusztusában ő vezette haza a Sándor huszárezredet Magyarországra. A pákozdi, majd a schwechati csatában kitűnt szereplésével, bátorságával, de azután betegállományban volt egy félévet. Görgeyvel együtt tette le a fegyvert Világosnál. Golyó általi halálra ítélték.

 

 

 

Török Ignác   (1795, Gödöllő – 1849, Arad)

Katonai mérnök, az erődítés tanára volt (Görgeyt és Klapkát is oktatta). Tudását erődökben hasznosította. Ő mentette meg Komárom erődjét a magyar ügynek.

 

 

 

gróf Vécsey Károly   (1807, Pest – 1849, Arad)

Előkelő grófi családban született: apja volt a magyar nemesi tesőrség utolsó kapitánya. (Apja egy hadbíróságnak írt levélben ítélte el a saját fiát!) Honvéd szolgálatát Délvidéken a szerbek ellen kezdte; decemberben már tábornok. Később ő vezette föl a déli sereget a Közép-Tisza vidékére, de itt csúnyán összeveszett Damjanichcsal, ezért Kossuth az Aradot ostromló sereg éléreállította. Itt jó parancsnoknak bizonyult (az ostromló sereg kisebb létszámú volt az ostromlottnál!), sikerült elfoglalnia Aradot. Temesvárt már nem sikerült elfoglalni az augusztusi 9-i temesvári csata következtében.

A Habsburg-bosszú különösen lecsapott Vécseyre – tudatosan hagyták utolsó kivégzettnek.

 

 

Még egy név hiányzik az aradi vértanúk mellett: Lenkey Jánosé, akire szintén kivégzés várt, de megőrült. Egy-két hónappal később szánalmas módon halt meg. Neve akkor vált igazán ismertté és népszerűvé, mikor lovasszázadát hazavezette Galíciából 1848 nyarán.

 

 

 

Az Aradi Tizenhárom megtalálható sírjaik

és vértanú társaik

 

 

 

 

Budapest, Báthori utca, Batthyány-örökmécses

(a kivégzés színhelyén)

 

 

 

Budapest, Fiumei utcai Nemzeti temető, Batthyány-mauzóleum

Gróf Batthyány Lajos Pozsonyban született 1807-ben. A reformországgyűléseken a főúri ellenzék egyik vezére, szervezője volt. Nagy hatással volt rá Kossuth Lajos. 1848-ban az első független magyar kormány miniszterelnöke. Jelentős szerepe volt a magyar nemzetőrség és honvédség megszervezésében. 1848 október 2-án végleg lemondott miniszterelnökségéről és nemzetőrként sebesült meg. Felépülése után Pestrte ment és részt vett az országgyűlés munkájában. Windischgrätz fogatta el. A bécsi kamarilla tudatos törvénytipró módon végeztette ki a pesti Újépületben 1849 október 6-án.

 

 

 

Széphalom, Kazinczy Lajos  (1820 – 1849)  szobra és sírja

Kazinczy Lajos, a nagy irodalmár Kazinczy Ferenc fia 1820-ban született Széphalmon. 1847-ben főhadnagyi rangban kilépett a hadseregből, de 1848 júniusában önkéntesként jelentkezett. Mint jó és tanult, gyakorlott katonatiszt gyorsan emelkedett a ranglétrán. Klapka alatt hadosztályparancsnokként harcolta végiga Tavaszi Hadjáratot. Nyáron ezredeként vezette a kárpátaljai honvéd csapatokat. Világos után Zsibónál adta meg magát az oroszoknak, akik átadták az osztrákoknak. Aradon 1849 október 25-én főbelőtték.

 

 

 

 

Zalaegerszeg, Csány László  (1790 – 1849)  szobra

 

Csány László a Zalaegerszeghez közel eső Zalacsányon született. A reformkorban a Zala vármegyei liberális ellenzék egyik vezére lett – Deák Ferenc mellett. A szabadságharc idején Kossuth híve, különböző kormánybiztosi feladatokat látott el; 1849 elejétől Erdély taljhatalmú kormánybiztosa. A Szemere-kormányban közlekedési miniszter. Világos után az oroszoknak adta meg magát, akik kiszolgáltatták Haynaunak. Pesten az Újépületben végezték ki 1849 október 10-én.

 

 

 

Nagyszőlős, báró Perényi Zsigmond  (1783 – 1849)  emléktáblája a Perényi-kastélyon

Báró Perényi Zsigmond az Ugocsa megyei (Beregszász melletti) Végardón született. 1834-től Ugocsa vármegye főispánja, a reformkori országgyűléseken a főrendi ellenzék tagja. 1849-ben a népképviseleti országgyűálés felsőházának elnöke. 1848 októbere és 1849 áprilisa között az Országos Honvédelmi Bizottmány tagja. 1849 április 19-én Szacsvay Imrével és Almásy Pállal együtt ő írta alá a Függetlenségi Nyilatkozatot. Ezért végezték ki az osztrákok Pesten 1849 október 24-én, miután az oroszok átadták nekik.

 

 

 

Nagyvárad, Szacsvay Imre  (1818 – 1849) szobra

Szacsvay Imre jogász a Nagyváradtól délre nem messze eső Biharsályiban született 1818-ban. 1849-ben a képviselőház jegyzője és mint ilyen 1849 április 19-én Perényi Zsigmonddal és Almásy Pállal együtt ő írta alá a Függetlenségi Nyilatkozatot. Ezért végezték ki az osztrákok Pesten 1849 október 24-én, ugynazon a napon, mint aláírótársát Perényi Zsigmond bárót.

 

 

 

Gróf Dessewffy Arisztid sírja a családi sírboltban a margonyai erdőben.

 

 

 

Láhner György emlékműve szülőhelyén, Necpálon (sajnos, a kerítés mögé nehezen lehet bejutni és ott is a park eldugottabb részén található)

 

 

 

Kiss Ernő emléktáblája Eleméren (Nagybecskerek szomszédságában) a katolikus templom falán, ahol a tábornok örök álmát alussza.

 

 

 

Az eleméri katolikus templom

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap