Az '56-os forradalom mártírjainak emléknapja

Szerkesztő A, szo, 06/16/2018 - 00:19

 

 

 

 

 

 

 

1956-os forradalmunk az újkori történelmünk egyik legnagyobb harca. A belső ellenségen kívül a külső, idegen elnyomás ellen is fegyveresen küzdöttünk, ezért szabadságharcaink közé soroljuk. Forradalmunk során a magyar nemzet számot adott példa nélküli szabadságvágyáról, halálmegvető bátorságáról. Bár harcunk elbukott, halálos sebet ejtett a pusztító eszmét képviselő elnyomón. Június 16.-án emlékezünk a forradalom leverését követő kegyetlen megtorlás áldozataira.

 

1956. október 23-án a sztálinista, kommunista önkény alatt szenvedő nemzet szabadulni akart az őt rabigában tartó vezetőitől. Tömegtüntetések törtek ki. Az ÁVH, a pártvezetés parancsára figyelmeztetés nélkül lőni kezdte a tüntetőket, így fegyveres forradalom felé sodorta az eseményeket. A néphatalom nyomásra a kommunista vezetés meghátrált és lemondott. Hazánk a demokratikus átalakulás útjára léphetett. Az új kormány a korábbi elkötelezettségek felmondására (Varsói Szerződés, szovjet csapatok kivonása), illetve az ország semlegességére tett kísérletet. Válaszul a szovjet vezetés hadüzenet nélküli háborút indított Hazánk ellen. Magunkra hagyatva vívtuk elkeseredett harcunkat a hatalmas szovjet haderővel szemben. Nyugat-Európa, amit mi, magyarok számtalanszor megmentettünk a gyilkos keleti hordáktól, nem adott katonai segítséget. A hatalmas szovjet túlerő csak elkeseredett harcok árán tudta vérbe fojtani a szabadságunkért folyó küzdelmet.

 

A forradalom és szabadságharc leverése után nem maradt el a megtorlás. Az új magyar bábkormány statáriumot hirdetett, és megkezdődött a magyar történelem egyik legsúlyosabb politikai leszámolása. Koncepciós perek során mintegy négyszáz embert kivégeztek, húszezret bebörtönöztek, tizenhét-ezret internáltak. A forradalom aktív résztvevői közül 200 ezer ember külföldre menekült. Az új bábkormány a börtönökbe vetetteket (köztük számos nőt és kiskorút) brutálisan vallattatta, kínoztatta. A 16 év feletti fiatalkorúak esetében is lehetővé tette a halálbüntetés kiszabását (ez alapján végezték ki Mansfeld Péter). A szovjet hadsereg által elfogottak közül több száz főt szovjet hadbírósági eljárás során végeztek ki, 860 magyart pedig a Szovjetunió kényszermunkatáboraiba deportáltak.

A magyar forradalmi kormány miniszterelnökét és legfőbb vezetőit is felelősségre vonták. 1958 júniusában zajlott az úgynevezett Nagy Imre-per. Ennek során a volt miniszterelnököt, valamint Gimes Miklóst és Maléter Pált halálra ítélték. 1958. június 16.-án hajnalban a budapesti Gyűjtőfogház udvarán az ítéleteket végrehajtották. Holttesteiket a fogház udvarán elföldelték. 1961-ben titokban kihantolták, és kátránypapírba tekerve, drótozva, a szomszédos Újköztemető 301-es parcellájában hamis név alatt újratemették.

 

1989-ben politikai változások történtek Európában és Magyarországon. Lehullott a vasfüggöny, leomlott a berlini fal is, Magyarország új államformája köztársaság lett. Június 16-án, a kivégzés évfordulóján ünnepélyesen újratemették Nagy Imrét és társait (Gimes Miklóst, Losonczy Gézát, Maléter Pált és Szilágyi Józsefet), valamint szimbolikusan 1956 többi mártírját, a  névtelen hősöket is, akik közül sokan még ma is jeltelen sírokban nyugszanak.

A Hősök terén tartott gyászszertartás, a rákoskeresztúri temetés a rendszerváltás felemelő eseménye volt, a kommunizmus magyarországi bukásának egyik legemlékezetesebb mementója. 

'56-os mártírjaink hazaszeretetéből, bátorságából és önfeláldozásából mindeig erőt meríthetünk, ha veszélyben a haza!

 

 

Felber Zsolt

 

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap