Átokbolygó

Szerkesztő A, sze, 11/23/2016 - 00:02

 

 

 

 

 

 

ÁTOKBOLYGÓ

 

Könyörgés összeomlás ellen –

a Földanya gyermekeiért

 

 

Mi lesz a milliókkal,

kik elhagyták leégett

házaikat, fölperzselt

kunyhóikat, kik éhezés

elől tengerekre kelnek,

kik utolsó pénzüket

kufárokra bízzák

és belevágnak egy kétesnél

bizonytalanabb jövőbe

és biztos talaj nincsen

alattuk és biztos fedél

nincs felettük, de izmuk ép

és erejük erőben,

miért, miért jönnek felénk,

kiktől rettegnek és

mire is vágynak ők? Csak

erdők, mocsarak homálya,

csak vizesárkok sora,

határőrök gépfegyvere

fogadja őket és szögesdrót,

csak kufárok, kufárok,

vámszedők, mint hiénák

csapatban körülöttük,

csak tengeri betegség és

cunami, parti rendőrség,

s értük a Pápa távoli

könyörgése, ez a kétes

ringás, a hajóé, esetleg

gyermeké anyja karján,

a jövendő kétes ringása,

mindannyiunké, fegyvereseké

és a fegyverteleneké,

uzsorásoké és a pénz-

teleneké – Délről Észak

felé és Nyugat felé

szakadatlan áramlás,

megfeketült gyászidő,

káromlás-vörös harapások

az égen, fulladásos sápadt

hullámok a kikötőkben, jaj,

szakadatlan felfordulás,

embercsomagok sínek mellett,

pályaudvarok, aluljárók

megszállása, politikus-had

hangos kapkodása, az ember

alászállása gyűlöletbe,

kétes megaláztatásba,

mi lesz ebből, te Föld,

egyenlítő fölötti pezsgés,

felszálló embermilliók

buboréka, nincs Isten ajkán

annyi szó, ami ennyi ember

megtérésére elég lenne,

emberben annyi lelemény,

hogy csapdájából a jövőbe

kilépjen, nincs népekben

annyi összetartozás,

hogy földrészek ne essenek szét,

egymásba összemocskoltan

belegabalyodva, össze-

keverve, nincs Pokol,

mely földre törve a mainál

nagyobb kínt okádna,

kínok, mint korallzátonyok

napról-napra elképesztő

sebességgel alakítják

bevándorlók szigetcsoportjait,

Átokbolygó lett ismét a neved,

te Föld, ó „átokföldje",

megfogantak az elátkozottak

átkai, egymásra nézve

fél az ember, ki-kit szorít ki

otthonából, hogy kire omlik

rá a maga építette fal,

és milyen zátonyon

zúzódnak szét az emberfaj

jövőt remélő álmai!

 

Lesz-e még élet az új

népvándorlás után, népek

keveredésében elvész-e minden

nemzet, vallások keveredésében

elvész-e maga az Isten,

Jézus áldása, ha az Óceán

mélyéről emelkedik föl,

elegendő lesz-e, hogy a békesség

magvait vesse el újra közénk,

 

ó, választásaink terhe alatt

görnyed ma, aki ember,

görnyed a lenézett lélek,

de lesznek-e lelkek, kik

vállaikra helyezett terheinket

egyetlen mozdulattal

a tengerbe hajítják,

hogy szabad lépésekkel

táncolni kezdjük újra

a Megváltó táncát,

hogy ringásnak indult

gyönyörű lépteinkkel

körtáncba virágozzuk újra

a meggyötört Földanyát.

 

(Florida állam, Islamorada-Tavernier, 2015. augusztus 25.)

 

 

 

 

PARTJAIDRA LÉPÜNK, HAZÁNK

 

 

Visszahódítja szívünkben

helyét a haza,

egy hullám, egy réceraj, a Balaton mintha

velünk hullámzana,

 

párnájára hív bakonyi dombok

lankája,

az öblöt az Apátság őrtornya

vigyázza,

 

fűzfák sora az est testéből hosszú

árnyakat hasogat,

szelíden visszafogad a part

világjáró utasokat,

 

így vágyik a táj téli fagyok után

tavaszi melegre,

így a tékozló fiú anyai-apai

szeretetre,

 

visszatanulja a lélek ábécéit

az elme,

 

fészkére tér így vadászó útjairól

nagyszárnyú sas,

így ölel a Haza, sosem feledve,

a hatalmas.

 

Nem törtünk össze átjáróidban, lélek,

bár szívünk szavai olykor

csak letört deszkái voltak

szirteknek ütköző hajónknak,

 

mégis karjainkkal szeljük

keresztbe,

Balaton, megőrző

hullámaidat,

 

testünkben boldogan feszülnek

izmok, inak,

és földedre lépünk, hazánk, újra

és újra beléd veszve.

 

(2015. szeptember 4–6., Balatonfüred)

 

Magyar Irodalmi Lap

 

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap