Astori vélemények Wass Albertről 3/4

Szerkesztő A, k, 07/26/2016 - 00:08

 

 

Ormond Powers
Tűnődések a tóparton

Astor eredetének vizsgálata a 16. századra tekint vissza
 

Czegei Wass Albert, a magyar grófi család sarja, akire én mindig úgy gondolok, mint a „száműzött grófra”, élvezetes módon írta meg választott otthona, Astor történetét. Wass, ahogy manapság magát nevezi, számos más könyvet is írt Magyarországról és erről az országról. Wass szerint, aki 1952 óta astori lakos, úgy gondolta, ideje már írni valamit Astorról is.
Kiváló fekvése miatt a ma Astor néven ismert terület már 1562-ben, röviddel Amerika felfedezése után felhívta magára a figyelmet. Jean Ribout francia admirálist tartják az első európainak, aki a Jacksonville-i területről délre hajózott a folyón. Don Pedro Menendezt, aki 1596-ban Florida kormányzója volt, tartják az első európainak, aki a mai George-tó partjára lépett.
Három indián falu feküdt a folyó partján, melyek közül az egyik Wass szerint a mai Astor területén volt. Szintén itt volt az „Upper Indian Store”, egy kereskedelmi állomás, melyet 1763 körül épített egy James Spalding nevű, Georgia állambéli üzletember, és ahová a hírneves John Bartram és fia, William is ellátogatott 1765-ben, illetve 1774-ben.
Bartram III. György király botanikusa volt, aki az Upper Store-tól 4,5 mérföldnyire északra lévő tavat királya iránti tiszteletből George névre keresztelte. Ezért Astor lett az első olyan hely az országban, amit európaiak laktak, bármilyen kevés is volt a számuk.
Várható volt, hogy egy olyan fontos vízi útvonalnak, mint a mai St. Johns folyó, az évek során több neve is lesz. A timucuan indiánok a „Welaka” nevet adták neki. Ribout „Május-folyónak” nevezte. A spanyolok uralma alatt „San Mateo” névre keresztelték át. Amikor e helyütt egy ferences missziót hoztak létre, amit „San Juan del Puerto” – magyarul a kikötő Szent Jánosa – névre kereszteltek, a folyó „St. Johns” lett, s azóta is e névre hallgat.
Wass azt írja, nagy volt a várakozás, amikor James Grant kormányzó 1779-ben ígéretet tett Spauldingnak, hogy az Upper Store területéből várost csinál: „Megjelent a folyó első hivatalos felmérése, és Grant azt jelentette Londonban, hogy ’Őfelsége alattvalói gyors ütemben népesítik be a St. Johns folyó mindkét partját, s a sors arra jelölte ki, hogy a kolónia legvirágzóbb része legyen.’ ”
Az astori terület legnagyobb földbirtokosa (az indiánoktól eltekintve) Mario Huertas volt, aki birtokadományt kapott a spanyoloktól, mely magába foglalta a St. Johns folyó mindkét partját a George-tótól délre. Pompás házat épített a mai Dexter-tó keleti partján.
A Florida néven ismert terület 1821-ben lett az Egyesült Államok része, ami jót és rosszat is hozott, legalábbis a Floridában élőknek. Branch Cabell és A.J. Hanna a St. Johns folyóról írt könyvükben megemlítik, hogy Georgia állam sok törvényszegője és zabolátlan haramiája özönlött a St. Johns és St. Mary folyók közti térségbe. Cabell és Hanna ezt „…Georgia törvényszegői bevándorlásának” nevezte. „A georgiai zsiványokkal együtt jöttek a Crackers névre hallgató csavargók, akiket úgy jellemeztek, mint nemtörődöm és törvényszegő nyomorultak, akik Virginia végvidékéről, a két Carolina államból és Georgiából érkeztek, s épp oly rosszak, vagy még rosszabbak voltak, mint az indiánok.”
Florida elsõ ingatlanfejlesztõje 1822-ben lett állampolgár. Ez a marokkói származású, Kubában élő Moses E. Levy volt. Levy, aki először 1817-ben látogatott az Egyesült Államokba, hogy fiait beírassa egy virginiai egyetemre, felismerte az új országban rejlő lehetőségeket, és 1819 visszatért, hogy hatalmas földterületet vásároljon.
Abban az évben, amikor megkapta az állampolgárságot, Levy két beruházást indított el Floridában – a „Pilgrimage”-t Gainsville-től délre és a „Hope Hill”-t azon a helyen, ahol Spaulding Upper Indian Store-ja állott.
Wass azt írja, Levy remélte, hogy a St. Johns folyó és a Pilgrimage közötti területen létrehozhat egy új Izraelt az üldözött európai zsidók számára, de ez soha nem valósult meg. Egyik terve azonban valóra vált. Astori birtokán Levy narancsligeteket telepített, és cukorfeldolgozó üzemet épített a folyóparton, ahogyan eltervezte. A dolgok jól mentek 1838-ig, amikor Hope Hill-béli ültetvényét az indiánok felgyújtották. A csüggedt Levy Virginiába költözött, ahol 1854-ben elhunyt.

(1997. április 30.)

Kovács Attila Zoltán fordításai

Forrás: Polísz, 2006. 90. szám

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap