Astori vélemények Wass Albertről 2/4

Szerkesztő A, h, 07/25/2016 - 00:08

 

 

 

 

 

Krys Fiuker
A számkivetett
politikus író mindent elmond

 

Bár Czegei Wass Albert otthona tele van zsúfolva emlékekkel, nem olyan ember, aki a múlnak él.
„Az egésznek vége”, – mondja életéről, melynek során fél évszázadon át száműzetésben élt távol szülőföldjétől, Magyarországtól, megírt 42 könyvet és rövid ideig azzal is gyanúsították, hogy náci háborús bűnös. Czegei Wass Albert, avagy egyszerűen Wass 83 éves. Amikor az Egyesült Államokba érkezett, beleszeretett a floridai vadonba; 1951-ben telepedett le Astorban.
Wass pénteken megkapta az elfogadást egy olyan kormánytól, mely egykoron a halálát kívánta. Az állami televízió néhány újságírója jött el, hogy interjút készítsenek vele a könyveiről, melyek többsége ma már bestseller Magyarországon. Egy magyar filmgyártó vállalat pedig azt tervezi, hogy megfilmesíti egyik könyvét, a Halálos köd című krimit.
Wass könyvei Magyarországon be voltak tiltva politikai szókimondásuk miatt, ugyancsak ez volt az oka száműzetésének is. A könyvek csak az elmúlt néhány évben jelenhettek meg. Azóta művei – a bűnügyi történettől a politikai esszékig – népszerűsége az egekbe szökött.
Wass nem ült ölbe tett kézzel azután sem, hogy letelepedett Astorban. A floridai egyetemen dolgozott professzorként 1977-ig, közben írta és megjelentette újabb könyveit és pamfletjeit. Még a politikai életben is részt vett a Republikánus párt aktív tagjaként és azzal, hogy Lake megye volt sheriffjének, Willis McCall „jó barátjának” vallja magát.
Wass akkor találkozott McCall-lal, amikor Astorba költözött. Akkoriban az illegális szeszfőzdék gyakoriak voltak azokban az erdőkben, ahol Wass sétálni szeretett. Újdonsült szomszédjai, gyanúsnak találván azt, hogy a szeszfőzdék körül járkál, leadtak egy pár figyelmeztető lövést. Wass felhívta a seriff irodáját és így ismerkedett meg McCall-lal.
Legtöbb honfitársához hasonlóan, a magyar viszályért Wass is a románokat hibáztatja, akik nagyon hosszú ideje vannak ellenséges viszonyban a magyarokkal. Azt állítja, hogy a románok terjesztették azt a pletykát, miszerint ő náci háborús bűnös, mert írásainak bizonyos részeit náci propagandaként használták fel. Wass elmondta, hogy az amerikai kormány az összes vád alól felmentette.
Wass szerint az, hogy a magyar kormány elfogadta, „fabatkát sem ér”, de nevelt lánya, Anne Atzel más véleményen van.
– Nézzenek rá – mondta azt az ember figyelve, akit „Papinak” titulál, s akivel éppen Szabó Márta bemondónő készített interjút. – Ez élete nagy pillanata.
Míg Wasst nem igazán hatotta meg a magyar újságírók érdeklődése, őket az író szemmel láthatóan lenyűgözte. Szabó tolmács segítségével elmondta, még álmodni sem mert arról, hogy egyszer lehetősége lesz interjút készíteni Wass-sal, és hogy az író könyvei igen népszerűek az ő hazájában.
Atzel azt mondta, nem tudja, hogy a Halálos köd miért oly népszerű Magyarországon, mert ez apja egyik legkevésbé jelentős könyve. Wass más művei a magyarok helyzetét ábrázolták. A közös szál, amely könyvei legtöbbjét összeköti, a magyarok és a szomszédos románok közötti ellenségeskedés. Még a Halálos ködben is, ami a St. Johns folyó környékén játszódik, a hősök magyarok, a rosszak pedig románok.
Szabó, szavait gondosan megválogatva, angolul magyarázta el, mit jelentett neki, hogy Wass-sal beszélgethetett. „Ez… életem legnagyobb élménye” mondta.
A kimerítő interjú után – „Mindent tudni akartak az életemről”, – morgott Wass – elvitte vendégeit egy kirándulásra a St. Johns folyón. Mintha ő lenne a gazda, úgy mutogatta a parton sütkérező alligátorokat, és a sásban gázoló fenséges, kék kócsagokat.
– Azt akartam, hogy lássák az igazi helyet – mondta Wass. A folyó partján burjánzó vastag aljnövényzetet „dzsungelnek” nevezi.
– Ilyet Magyarországon sosem látnak – mondta.
Wass azt mondta, egy nap talán újra ellátogat Magyarországra, de nem vágyódik arra, hogy visszatérjen.
– Amikor az ember egy városban nő fel, aztán fél évszázadra elhagyja, tudja, hogy nem ugyanúgy néz majd ki… Az ember szeretné megőrizni emlékeit arról, ahogy akkor kinézett – mondta.
Gyanítja, hogy legtöbb barátja már nem él, de inkább úgy szeretne rájuk gondolni, mint az emlékezetébe élő nevető, reményekkel teli ifjú emberekre – mondta.
„Vannak dolgok, amiről jobb, ha nem tudok.”

(1990. május 15.)

Kovács Attila Zoltán fordításai

Forrás: Polísz, 2005. 90. szám.

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap