Árpád-házi Szent Margitról a nyelvmúzeumban

Nyiri Péter - A..., sze, 12/12/2012 - 00:06

 

 

 

Ars Sacra – Szakrális Művészetek Hete

Árpád-házi Szent Margitról a nyelvmúzeumban

 

2012-ben A Magyar Nyelv Múzeuma is csatlakozott az Ars Sacra – Szakrális Művészetek Hete című országos rendezvénysorozathoz. Szeptember 19-én a sátoraljaújhelyi V. István Katolikus Szakközépiskola, Gimnázium, Árpád-házi Szent Margit Általános Iskola diákjai adták elő Szent Margit életét bemutató műsorukat, majd a diákok múzeumpedagógiai foglalkozáson vettek részt – a téma szintén az Árpád-házi szent királylány élete volt.

Ma, amikor a kultúrából (művészetből, irodalomból) mintha kiveszőben lenne a szakralitás, az örök értékek megragadásának vágya, a nyelvmúzeum fontosnak tartja, hogy e témára felhívja a figyelmet. Ez volt a célja ennek a rendezvénynek is. De mit tanulhatunk Szent Margit életből?

IV. Béla lányának élete a mai ember számára talán idegen, s akár a vallási fanatizmus, a vallási őrültség képzeteit idézi. Nehéz azonosulni egy önmagát sanyargató, az aszkézisbe átlényegülő alakkal, ugyanakkor vennünk kell a fáradságot, hogy megértsük e szent életének lényegét. Margit elrendeltetett a szentségre… Szülei a tatároktól való félelem és a megmenekülés vágya miatt felajánlották őt Istennek, s minthogy a tatárok elhagyták az országot, úgy érezhették, imádságuk meghallgattatott, felajánlásuk elfogadtatott. Csodás kezdete ez egy szent sorsnak. É a név, Margit neve, Antiochiai Szent Margit, a keresztény hitvallás szentjének neve után nem e különleges sorsra utal-e? Vagy az, hogy Margit nevelője a veszprémi domonkosok kolostorában a ma boldogként tisztelt Ilona volt, maga is szentéletű apáca, a stigmatizált, akin Krisztus sebei is megjelentek? És a családi hagyomány, a dicső ősök nem hívták-e Margitot a szentséges életvezetésre? Árpád-házi őse volt Szent László, a lovagkirály, ki oltárra emelte Istvánt és Imrét (s Gellért püspököt is); s testvére volt Margitnak Szent Kinga és Boldog Jolán. Veszprémben és a Nyulak-szigetén is a beginizmus szokásrendjébe illeszkedve-szervesülve élte életét Margit – hagyomány volt ott a mások segítése, a betegek ápolása. Nem előzmény nélkül támadt fel Margit, a szent királylány, szent sors folytatója volt ő, s egy hagyományé, melyet életében és a kolostorokban is megtalált.

            Margit igen összetett személyiség volt, az aszkézis, az önsanyargatás, a túlzásba vitt szolgálat és imádkozás ténye csupán részben világítja meg az ő rendkívüli lényét. A szükséghely takarítása, a legsúlyosabb, másokat elborzasztó és másokban undort keltő betegek ápolása, a karácsony estéjén végzett ezer Miatyánk és ezer leborulás, az évtizedes nem fürdés, a szakadozott ruha viselése, a sündisznótüskés öv és a folyamatos vezeklés, önsanyargatás különös, már-már öngyilkos életmódnak tűnik fel előttünk, de ne feledkezzünk meg egyéb cselekedeteiről sem! Margit szívesen mesélt szent elődjeiről, Lászlóról, Imréről, imádkozott a nemzetéért, védelmezte egyházát, a szakralitást, a szentet a mindennapokban; olykor diplomáciai segítséget adott: apját-bátyját kibékítette, s adományokat vitt-küldött a rászorulóknak. Hasznos és teljes életet élt, de önmagáról lemondó életet. Miből fakadt ez? Margit egyfelől szívéből-lelkéből Istennek szentelte életét, magáról megfeledkezett, lemondott, testi szükségleteit figyelmen kívül hagyta. Gondolkodása középpontjában a szenvedő Krisztus állt, akinek gyötrelmét ő maga is át akarta élni. Ha arra gondolunk, hogy Margit tudatosan elfelejtette, mintegy megtagadta és Krisztus vezeklő szolgájává változtatta önmagát, valamit megsejthetünk önemésztő életének ihlető eszméjéből. Ugyanígy érthető s némiképp jelképesen is értelmezhető Oszlopos Simeon, a negyven évig oszlopon élő szent élete: ő volt ez ember, aki elfelejti önmagát, s csak Istenének él. Másrészt Margit úgy hitte, hogy az Isten büntetésként küldte a magyarokra a tatárokat, s ő, a király leánya áldozatos életével átvállalhatja népe bűneit, s kiengesztelheti Urát. Egész életét engesztelő áldozatként fogta fel… Istent szeretni, magamat megvetni, senkit meg nem utálni, senkit meg nem ítélni – így hangzik Margit életmottója, s ő e szavakat nemcsak vallotta, hanem élte is. Margit története és általában a szentek története párbeszédre hív minket, arra biztat, hogy kitárt szívvel és elmével közeledjünk hozzájuk, fogadjuk el, amit kínálnak, s gazdagítsuk velük saját sorsunkat. A Margit-legenda (Ráskai Leától, 1510-ből), Gárdonyi Géza Isten rabjai, Kodolányi János Boldog Margit és Krúdy Gyula Szent Margit című regénye segít ebben.

A szentek életében csodálatos erények fénylenek fel, a szeretet, a mások iránti felelősség, a hitünk melletti szilárd kiállás, a példamutatás, a közösségépítés erénye. Nem a szentek életének minden részletben pontos követésére van szükség, nem Margit vezeklését kell folytatnunk, hanem az általa megcselekedett erényeket kell a saját mindennapjainkba beleszervesítenünk. Margittól a másokkal való törődést, a mélységes hitet, a betegek ápolását, a feltétel nélküli felebaráti szeretetet, a nemzet sorsáért való aggodalmat, a szegények iránti jóindulatot tanulhatjuk meg; s ha mindezt hétköznapjainkban mi is megcselekedjük, bizonyosan a társadalom hasznos és boldog tagjai leszünk. A ma gyakran szóba kerülő erkölcstan tanításának, az erkölcsi nevelésnek nagyon hasznos eszköze lehet a szentek életének megismertetése – felekezeti elkötelezettségtől, vallásosságtól függetlenül mindenki gazdagodhat általuk.

Csodálatos szentjei vannak az emberiség történelmének, csupán néhányat említek meg. Ma, a Gyűrűk ura és a Trónok harca „korában” a lovagkirály Szent Lászlóról is érdemes lenne mesélni… Árpád-házi szent Margit nagynénje, Erzsébet is, aki csodálatos életében az Isten iránti szeretetét és férje iránti szerelmét harmóniában tudta tartani. Szépséges az állatokkal társalgó, a teremtett világ egységét felismerő Assisi Ferenc története. Igen szeretetreméltó szent Néri Fülöp (akit a Legyetek jók, ha tudtok című filmből is ismerhetünk), a humor szent bohóca. Példaképként áll előttünk Bosco János, Don Bosco, aki oratóriumában négyszáz fiút tanított – szelídséggel és szeretettel. Csupán két epizód az ő életéből: egy alkalommal a fiatalkorúak börtönében háromszáz ifjút gyóntatott meg, aztán elvitte őket kirándulni, egyedül, kísérők, védelmezők nélkül. Egyetlen fiú sem szökött el, és nem is bántalmazták az atyát. Gyakran az életére törtek, s a nehéz helyzetekben rendre megjelent és segítségére sietetett egy hatalmas szürke farkaskutya, akit ő csak Szürkének nevezett. S még egy adat: szeptember 19. Szent Januáriusz ünnepe, s a nápolyi vércsoda napja…

Csodálatos, lélekemelő és (a mai fiatalok fantáziáját is megmozgatóan) izgalmas történetek ezek, igazak, olykor legendák, de (a legenda szó eredeti jelentésének megfelelően) mind olvasnivalók. Forgassuk őket szeretettel, s tanuljunk belőlük erényeket!

 

 

 

 

     

 

Magyar Irodalmi Lap 

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám


 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

Inter Japán Magazin

Turcsány Péter honlapja

Jankovics Marcell honlapja

Papp Lajos

Magyar Irodalmi Lap