Arcok a Panaszfal mellől - Szennyes pusztán (2)

Turcsány Péter, k, 06/28/2011 - 05:50

 

 

 

 

Szennyes pusztán

Folytatás

 

A nagycsaládosok esetében jobban érvényesül a helyhez kötöttség. A feleségre marad a háztartás és a gyerekek gondviselése. A férjek járnak csak el és hozzák a nagyon alacsony 2000 – 2800 Ft-os fizetést és a családi pótlékot. Sajnos a nagyon rossz életkörülmények között gyakoriak a táppénzes hónapok.

A fiatalok összekerülésük után még itt maradnak a szülők és testvérek közelében. Itt kezdik el az életüket. Kilátásaik, reményeik jelentősebbek. A szabadulás vágya, a faluba költözés vágya is erősebb.

De nem sok munkaalkalom várja itt a fiatal férfit. Többnyire a házasság első éveiben nem vállalkoznak a pesti ingázásra, könnyen megbomolna a hosszú távollét miatt a házasság.

A fiatal testek egymásnak gyönyört okozó apró örömein és a szereteten kívül nemigen köti semmi érdek vagy elhatározás össze az új házasokat, esetleg a hamar érkező gyermek indítja el az egymásra utalt nyomor hétköznapjai felé.

Most egy fiatalemberrel beszélgettem, aki ritka kivételként a szomszéd faluból, Vámospércsről költözött ide a feleségéhez. A helybeli lánynak már született korábban gyermeke, de Állami Gondozásba adta.

A fiatalember szülei Vámospércsen már kiszabadultak a Cigánysorról és OTP-re csináltattak házat. Mégsem kívánt ott maradni a sok veszekedés miatt, édesapja részegeskedései miatt, no és jelenleg még hat testvére lakik a szüleinél.

Tizenhat éves korában apja munkahelyére ment Debrecenbe a Takarító Vállalathoz. Vékony, törékeny fiú. Kezelték már szív- és vesebántalmakkal. Nem neki való nehéz munka. De csak ilyen van! Pakolni kellett a PVC-kötegeket, sokat cipekedni – ez volt a munka Debrecenben. Fiatal feleségével is ott ismerkedett meg, aki az átadásra kerülő házaknál takarította a WC-ket, délben csak rókázni tudott, nem evett semmit, csak cigarettázott egyre-másra; nagyon lefogyott.

Mint két kókadozó levél a cigányság fáján, így kerültek össze és így állnak a jövő előtt. Mindketten kiléptek a debreceni vállalattól. A fiú Vámospércsre ment a tanácsi építkezésekre dolgozni. Reggel még könnyű a munkája, elsepri a szemetet a buszmegállótól és a községi orvosi rendelő elől, majd következnek a cementes zsákok és a teherautók… 2300 Ft-ért. A télen csak kihúzza itt, de tovább fog állni, hogy többet kereshessen, esetleg rakodó lesz a Léta-i Tsz-nél.

Még csak 17 éves. Nagykorúsága után, ha bírja a folyamatos munkába járást, talán sikerül félretenni a lakáskölcsön beugró pénzére. Tavasszal a feleség is munkát fog keresni.

Apósa és anyósa kilenc gyerekkel él itt kint a „Szennyesen” egy kunyhóban. Nem örültek a fiatal férjnek, de már megszokták. Csendesek, nem verekedősek, szinte még gyerekembernek tartják.

Külön kunyhójuk van. Sógorával készítették. Kihordták a fát az erdőből, megásták a gödröt, hat ágasfát cölöpöltek le a négy sarokra meg oldalra, középre emelték az un. Folyó-gerendát, a tetejére pedig vékonyabb ágakat helyeztek. Ezt szalmával beborították, leföldelték. Belül kitapasztották, bemeszelték. Csak a patkány jár rajta ki-be…

Vágyaik? Szépen öltözködni és lakást venni a faluban.

Télen hideg van, rossz dolgozni. Jó behúzódni kettesben a kunyhóba. Egyetlen bútoruk a maguk készítette széles ágy. A sparheltnek, a csikóvasnak elég 4-5 hasábfa egy napra és befűti a helyiséget. Úgy élnének, mint a hosszú tél alatt az eszkimók, a hóba vájt otthonukban; csak az lehetetlen, hogy annyi élelmiszert halmozzanak fel, amennyivel ki tudjanak telelni. Így hát marad a napról-napra való tengődés a kis pénzből és a vékony ruhában, rossz cipőben baktatás a sáron, havon át a napi munkahelyre. Feleségének még olyan ruhája sincs, amelyben télen ne kellene szégyenkeznie egy bármilyen munkahelyen. Emiatt marad otthon tavaszig.

A feleség 19 éves. A nőnek van döntő szerepe, ill. szava a kunyhóban. Ő küldi munkába a fiút is. Az ő akaraterejétől függ, hogy ki fogják-e vakarni magukat a nem embernek való szegénységből. A fiatal házasok néha-néha esténként összekapnak valami apróságon. Az asszony még pofont is ad urának. A fiú szomorú lesz. Kimegy a kunyhó elé, olykor-olykor sír is. Ilyenkor átmegy az anyósékhoz és ott alszik. Másnap már újra keresik egymás kedvét.

Bizonnyal kicsit kedvesebbek lesznek egymáshoz. A fiú a szerint, ha a felesége vele akar maradni, ő szívesen leéli az életét együtt. Lennének gyerekeik, esetleg a felesége korábbi gyerekét is kivennék az Állami Gondozásból és lenne egészséges új lakás, még bútorokra, Tv-re és lemezjátszóra is telne.

III.

 

Beszélgettem egy fiatalemberrel, aki itt született, itt a domboldali putrik között nőtt fel. Huszonkét éves. Anyját soha nem ismerte. Édesapja egy hetes korában hozta haza a „Szennyesre”. Nagyanyja vette gondozásba. tetszhalottan született. A helyi doktor vitette be a kórházba, ahol csak több hónap után indult meg a szervezetének egészséges életműködése. Nagyanyja másodmagával nevelte. A két unokával édesapjuk nemigen törődött, Pesten dolgozott, évente csak egyszer-egyszer járt vissza. A fiú gyermekkorában egy súlyos sárgaságot is átvészelt.

Nagyanyja makacsul és nagy szeretettel nevelte. /Igényes özvegyasszony, férje azelőtt cigányként csordása volt a Telepnek/. Elvégeztette a gyerekkel mind a nyolc osztályt. A fiú megszerette a könyveket, gyakran olvas azóta is. Tizenöt éves korában elindult a nagyvilágba, Komáromba, Lábatlanba, majd Budapesten dolgozott. Nagy ez a távolság, elég, ha havonta, kéthavonta hazajutott. Munkásszálláson lakott. Züllött a többiekkel, mégis terveket forgatott a fejében, szakmát akart tanulni, kőműves szakmát.

Véleménye a jövőről határozott. Látja helyzetét: „Fejlődni kellene – mondja –, nagyon le vannak maradva a cigányok a magyarokhoz képest. Az itteni cigányság nem bír fejlődni, mert a Tanács nem segít”! Szilárd meggyőződése van a kiemelkedés belső normáiról: „1. a verekedést kerülni kell. 2. nem szabad zülleni. 3. a jó magatartási szabályokat be kell tartani”.

Ha nem sikerül gyökeret verni itt, ahonnan évekkel ezelőtt messzi munkába szökött, ha tervei nem sikerülnek, ha új normái szerint sem sikerül boldogulnia, új asszonyával vinni valamire, akkor nehezen fog utólag is megbirkózni eddigi hányattatásaival és könnyen válhat – itt ritka módon – akár öngyilkossá is.

Látja a domboldal nagycsaládosainak sorsát. Nem akar már Pestre menni. Az utazás, az ivás miatt alig jut pénz a gyerekek, a család megélhetésére. A kunyhók között gyakran szaladgálnak még télen is meztelenül a kölykök. A Tanács büntet, ha nem jár be az iskoláskorú az órákra, de az összes segítség csak annyi, hogy egy családból 4-5 tanuló közül évente egyszer, karácsonykor, csak egy-egy kap meleg tréningruhát. A gyerekek többször megbuknak és gyakorta a túlkorosság miatt maradnak ki az iskolából.

Villany hogy is lehetne ilyen telepen?

Belvíz károsodási segéllyel, előleg nélkül itt nem lehet lakáshoz jutni, a Tanács ragaszkodik a 14000 Ft letételéhez. Ezt sokan nem tudják összespórolni.

Belvíz valóban nincs, csak a nyomor kényszere, az ide nem nősülés következtében létrejövő keresztházasságok beltenyészete. Nyomor-beltenyészet. Még csak 1-2 idióta gyerek gügyög a Telepen, még kevés szellemi fogyatékos került ki innen az Állami Intézetekbe, de tíz év múlva már felnőnek a ma még egészségesek és jönnek az új összeházasodási hullámok.

A falurendezés során bent Nyírlugason lebontották az országúthoz közeli utcák putri lakásait, kijjebb húzódtak a cigányok. Ez a puszta úgy látszik, oly távol van a Tanács-központtól, hogy itt még nem rontja a látványt az embertelen nyomor. Ott még van elég fa az erdőn és gyarapodnak a földkunyhók és dézsmálják a patkányok a parasztoktól ilyen-olyan munkáért kapott kevéske krumplit.

Édesapja nem tudta anyagilag támogatni, mert 76 óta négy és félévi börtönbüntetését tölti. A fiú maradt a kubikus munkánál. Volt egy jó barátja, de súlyosan összeverekedtek és a bíróság őt ítélte el egy évre /77-78-ig/, jogosnak tartja az ítéletet. A börtön óta kevésbé barátkozik az emberekkel. Még korábban 76-ban megnősült, pár hónappal az esküvő után megszületett első gyermekük, akit nyolc hónapos korában Állami Gondozásba adott a felesége. A szabadulás után veszekedések jöttek, a feleségnek nem tetszett a nyomor, nem tetszett a férje. Született még egy gyerekük, de azt már a szüleihez visszaköltözve hordta ki az asszony. A fiatalember szeretné, ha legalább az egyik gyermekét magához vehetné, de ehhez egészséges lakásra volna szükség.

Egy hónapja új élettársa van. Együtt fognak-e maradni? Az új nő idősebb öt évvel, szép, erős, nem megtört, de újrakezdésre képes cigánynő, szép a hangja, kulturáltan beszél.

A fiatalember csak az elmúlt héten költözött végleg vissza Szabadság- Telepre. Nemcsak az új ismeretség, hanem a nagymama gondozása végett is. A nagymama 72 éves, a Tanács utalt ki a részére egy szobát a Cs- bérlakásban; de unokája férje és férje anyja kiutálták onnan; volt Öregek Otthonában is, de nem bírta ott, távol volt az ismert környezettől. A fiatalember kivette, de nem volt hol lakniuk. Ki akarják járni, hogy visszakapják a szobát! 500 Ft-ért tudnak venni egy rozzant gerendájú veszélyesen romlott állapotban lévő kunyhót. Itt laknak hárman.

A fiú leszámolt a vállalatnál és most keres új munkahelyet. Télen nincs nagy munka az építkezéseken, de majd próbálkozik Debrecenben is. Nem csavargó-féle, nem részeges, hét éve egyfolytában volt munkahelye, sőt börtön után is visszavette a budapesti Építőipari Vállalat. Új élettársa is gyári munkás. Az, az idő lesz nehéz, amíg ki kell húzniuk ebben a kunyhóban. Lassan fog összegyűlni a lakáskölcsön kezdő összege.[1]

 

 


[1]Ennek a falunak a bemutatása indította arra Demszky Gábort és Solt Ottiliát, hogy a telep felszámolására pénzt gyűjtsön egy ellenzéki kiállítás bevételéből. /T.P./ 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap  

Hozzászólás ehhez


Belépés

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap