Arcok a Panaszfal mellől - Szennyes pusztán (1)

Turcsány Péter, h, 06/27/2011 - 05:30

 

 

 

 

 

Szennyes pusztán (1.)

(három putri-lakó)

 

Autóbusszal a nyírlugasi tanácsháztól 10 perc sem kell, hogy kiérjünk a közigazgatásilag hozzátartozó Szabadság telepre. Még Szabolcs-Szatmár megyében vagyunk. Néhány kilométerre van a Hajdu-Bihar megyét jelző országúti tábla. A község földterületén húzódik a megyehatár. Pár éve még idáig jött Debrecenből az erdei kisvasút, de már megszüntették. A valamikor társadalmi összefogásból épült vasútvonal talpfáit és sínjeit fölszedték. Nyírlugason volt a végállomása. /A teleptől a faluközpont 6-7 km-re van./

A forgalomtól, vonatcsatlakozástól nagyon elzárt vidék volt itt. Debrecen irányában csak az elmúlt évben építették ki az autóutat. Már van buszcsatlakozás.

Egy alkalommal, vidám társasággal kártyázott a távolsági busz jegykezelője. Mikor a Telep széléhez ért a busz, a sofőr hahotázva jelezte a buszmegállót:

 

„Szabadságszennyes, megállóhely!...”

 

Szennyes puszta! Ez ennek a környéknek a közszájon forgó neve. Cigányok laknak a Telep határában.

Domboldal és erdő takarja el a tizenhárom putrit, a földbevájt lakásokat.

Több gyerek arcán és karján nagy, vörös harapás árulkodik az itt lakók fő dézsmaszedőiről, a patkányokról. A 2-4-6 m2 alapterületű helyiségek 50-60 cm-re vannak a földbe mélyítve.

A tartófákkal megerősített tetők – szalmával és sárral tapasztva – mint valamely vakondtúrások emelkednek a domb keletre néző oldalán.

Ezekben a tákolmányokban négy generáció él összezsúfolódva. Közel 90 ember-gyerek és felnőtt – a tizenhárom kunyhóban. Több családfő jár Pestre dolgozni, kubikosmunkára. A középkorú férfiaknál gyakran lépnek fel betegségek, 8-9-12 gyerek mellett nehezen gyűlik össze a 14 000 Ft a Cs-lakáskölcsön befizetésére.

Néhány éve három kétszobás épületet emelt a Tanács a nagyon nagy családosok /12 gyerekes!/ és a magára maradt idősek számára. Ezek tanácsi bérlakások. A három épület már a Szabadság-telep Magyari utcájának legszélére épült. 30-40 cigány jutott ki ilyen módon a földbunkerokból, de ezzel csak a fal, az ablak, az alapozás minősége változott meg, de nőtt a zsúfoltság, az egymással ellentétbe kerülő szomszédság közelsége, sőt a lakást nem kapott családtagok és a beköltözők feszültsége is napirendre került. Egy-egy család csak egy szobát kapott.

Természetesen az ott lakók is a négy generációs szennyes-pusztai családokhoz tartoznak. Baloghok, Jónások és Horváthok egymással keresztbe házasodó generációi élnek itt. Sem Nyírlugasról, sem a környék falvaiból még a cigányok sem kívánnak ide házasodni. Nagyon kis kivétellel az elszigeteltségnek ezt a tendenciája érvényesül a családalapításoknál.

A nővé serdült lányok közül néhányan Pestre mennek, és csak a gyereket küldik vissza a szülők, ill. nagyszülők putri lakásába, ha azok befogadják, és nem kell intézetbe küldeni a kicsit. Az itt maradt lányok pedig egy-egy gondosabb, munkába járó fiút választanak férjnek többnyire a másod unokatestvéreik közül. A fiatalok megvesznek egy rozzant kunyhót, helyrehozzák; bekerül a fekete sparhelt: a csikóvas. Születnek a gyerekek. Tapasztják a falakat a patkány elől. Mikor semmi pénz nincs, akkor vesszőt szednek az erdőről, és éjszaka összesodorják a seprűt, másnap darabját eladják 20-30 Ft-ért.

A család, amelyhez legelőször mentem be, 788 Ft egy főre jutó átlagjövedelemből él. A férfi Pestre jár dolgozni. Még csak négy gyerek van, egy korábban tüdőgyulladásban meghalt. A fiatalasszony 27 éves. Ételre, ruházkodásra hitványul ugyan, de jut. Egyedül az ő kunyhójuk előtt van vesszőkerítés. Rendben tartott, belülről kimeszelt szoba. Két ágy van. Falba vert szögeken csüngnek a ruhák.

A barna bőrű asszony blúzán a gomb gyakran megnyílik. Látszanak erős, szoptatós mellei. Ezzel mit sem törődve magyarázza a családdal kapcsolatos eseményeket. Néhány éve feltörtek Debrecenben egy lakást, és csak négy év után tudták kirakni őket, csak azért jöttek ide vissza.

A fiatalasszony gyermekkora szebb eseményeire is emlékezik. Édesapja bőgőzni tudott, muzsikálni járt. Megszerezte a ruhát és élelmet, néha a cukorkát is a tizenkét gyereknek – ebből kettő halt meg –. Tehenet is tartottak itt kint a dombon! Csak aztán hat éve elváltak a szülei. Édesapja bejárt Debrecenbe dolgozni, azóta részletre vett egy lakást bent a buszmegállónál, új felesége van. A fiatalasszonynak kilenc testvére és édesanyja itt maradt a földkunyhóban. A szülők vitájában édesapjának ad igazat, mert anyját tartja a hibásnak.

Férje is gyakran betegállományban van, nehezen tud a család kiszabadulni a nyomorból. Vannak már új, szép, színes lepedőik, de addig nem ezt terítik az ágyra, amíg nem sikerül új Cs-lakásba kerülniük. Azt szeretnék, ha nem kellene a 14.000 Ft előleget letenni az asztalra. A havi részleteket tudnák fizetni.

A fiatalasszony édesanyjához is átmentem. Egy rozogább kunyhóban él a gyerekekkel, már csak hattal a tíz közül. Azért vált el, mert elsőszülött fiának feleségével – egy heti házasságuk után – szerelmeskedésen kapta saját férjét. Ezt itt a pusztán a cigányok nem tartották olyan dolognak, amiért el kellett volna válni. A tartásdíjat természetesen kapja a gyerekek után, abból élnek. Téli tüzelőt nemigen tud venni a TÜZÉP-nél, csak innen az erdőből hozza a gallyakat, lop a fiaival egy-egy nagyobb ágat. A gyerekeket még fel fogja nevelni – mondja az ősz hajú asszony –, hiszen egér az asztagban nem hal éhen. 

 

Folytatás (befejező rész) következik

 

 

Magyar Irodalmi Lap  

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap