Arccal a vasút felé! - vasutascsokor 15.Vasutas kultúr

Bodó János, p, 04/21/2017 - 00:11

 

A vasutas kultúrház egy nagy hodály volt. Az épületben volt még néhány kisebb helyiség, öltözők meg effélék, de 90 százalékát a nagyterem tette ki. Itt tartották az iskolai bálokat, különféle mulatságokat. Ritka alkalom volt, hogy tele lett volna a terem, igaz, egyszer az egész város itt szilveszterezett, akkor zsúfolásig megtelt. Egyéb alkalmakkor igencsak szellősen volt. De a bélyeggyűjtő kör pár embere, a nyugdíjas  búcsúztatók pár tucat vendége meg sem látszott jóformán a hatalmas teremben. Volt még néhány mondvacsinált program, ezek papíron jól mutattak, látszatra pezsgő kulturális élet folyt itt. Valójában pár embert érintett a galambászkör is, meg az eszperantó klub és hasonlók. 
Csak a büfé forgalma volt jó közepesnek mondható. Délelőtt kóbor vendégek, a zugivók, néhány nyugdíjas korú törzsvendég jelentette a közönséget. Délután, nagyjából a munkaidő befejezésekor viszont ellepték a kuncsaftok a vasutast, de még ilyenkor is bőven volt üres asztal. A legtöbben ugyanis, akik csak egy-két fröccsre, korsó sörre szomjaztak, ők állva fogyasztottak. Hamar belökték a napi penzumot, és máris tovább mentek. Ki haza, ki tovább, a szokásos vándorútra.
A bejárattól üvegajtó, üvegfal választotta el a termet, ennek egyik sarkában volt a büfé kialakítva. A büfé függönnyel volt elválasztva a többi résztől, ahol a már említett rendezvények folytak. Külön bejáratot is vágtak, így egy légtérben, egy időben, de mégis külön lehetett a galambászok fontos ügyeit megtárgyalni és a szomjas vendégeket kiszolgálni.
El is fért a kultúra és a köznapi iddogálás egymás mellett.
Ritkán adódott gubanc, bár ilyen is volt.
Amikor Zölderdei Szilveszter, a fővárosból jött okleveles tánc és illemtanár meghírdette első kurzusát, élénk érdeklődés kísérte. A fogllkozások színhelye a vasutas kultúr volt, csekély díjazás ellenében lehetett beiratkozni. A tanítás délután 3-tól 5-ig volt, egy héten kétszer, szombaton pedig ötórai tea néven össztánc este kilencig. A teára a lányokat elkísérte a mamájuk, mint általában a bálban szokás volt. A fiatalok ropták a táncot, az újonnan tanultakat és a már tudottakat, vegyesen. Élő zenére, melyet egy helybeli zenekar szolgáltatott.
Az egész rendezvényt maga a kultúrház igazgatója szervezte. A tánctanár szerződtetését a városi pátbizottság javaslata alapján, a kultúrház keretéből intézték.Valakinek a valakije volt ugyanis Zölderdei. Akkoriban az ilyen ügyek elintéződtek egy pillanat alatt, elég volt egy K-vonalas telefon fentről és ment minden, mint a karikacsapás. Egy darabig el is mentek a foglalkozásokra az ifjak, azonban hamar uncsi lett az egész, viszont az ötórai tea életképes volt, egyre többen jártak "csörögni". Az okleveles tánc és illemtanár közben összeszűrte a levet egyik diákjával, bizonyos Stubán Mariettával, akinek a terhességét fű alatt szakították meg. Mindenféle mendemondák keringtek a városban, de végül el lett boronálva az ügy. A városi pártbizottság jótékony közreműködése kellett csak hozzá. Az okleveles tánc és illemtanár kámforként tűnt el.
Nem létezett olyan dolog, amit a pártbizottság nem tudott elintézni.Kettévágták a csomót, ha nem lehetett kibogozni. Persze az volt a legjobb, ha nem is keletkezett csomó, vagy ahogy népiesen mondják, gubanc. Erre szolgált a titkosszolgálat, a kisváros a besúgók számát illetően nagyvárosnak számított. A vasutas kultúrban szinte példátlan volt az ilyen jellegű népsűrűség.
A hétköznapok csendesen folydogáltak, mint a vizezett bor.
Aztán később lett itt minden: zsákos krumpli, hagyma árusítás, bálás ruhák turija és hasonlók.
A vasutas kultúr túlélte a forradalmat, aztán az ellenkezőjét, a rendszerváltást, az ezredfordulót. Aztán jött egy kapitalista ajánlat: üzletközpontot akart létesíteni egy világcég. Ez erősebb volt, mint a megszokott kultúra: néhány hónap alatt lebontották, és most csillog-villog a bevásárló központ. Hamar megszokták az emberek ezt is.
/Folyt.köv./

 

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám


 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

Inter Japán Magazin

Turcsány Péter honlapja

Jankovics Marcell honlapja

Papp Lajos

Magyar Irodalmi Lap