Arany Sas Hírek: A legnagyobb áldozatot hozó pályázó

Szerkesztő A, h, 10/01/2012 - 02:27

 

 

 

 

Az Arany Sas Történelmi Novellapályázat mély vizeket kavart. Reménytelenségben fiókok mélyére süllyesztett művek kerültek elő, de olyan pályázó is akadt, akik most döbbentek rá, hogy írásra született. Mások évek óta kavargó emlékeket, vagy képzelt történéseket vetettek papírra. Rejtett tehetségek és emberi sorsok kerültek szerkesztőségünk látómezejébe.

Az Arany Sas Hírekben már írtunk legfiatalabb pályázónkról, a 12 éves Bagó Brendonról. Most egy vak pályázónkról emlékezünk meg. Az egyszerűség miatt közzé tesszük Erzsébet néni és Doma-Mikó István zsűritag levelezését:

 

Tokió, 2012. augusztus

Kedves Erzsébet néni!

      Az Arany Sas Díj Történelmi Novellapályázat zsűritagjaként olvastam a művét. Megható, hogy Ön, akit a látás örömétől megfosztott a Jóisten, benevezett egy írásbeli pályázatra.

      Aligha akad, aki a látás hiányának fájdalmát jobban átérezné, mint egy festő. Elképzelni is rettenet, mennyi nehézség és szenvedés közepette születhet egy írásmű látás nélkül, amikor az alkotót nem segíti olvasott könyvek garmada, megtekintett filmek élménye és az internet adatbázisa. Alkotás közben nem jegyzetelhet, nem javítgathatja fogalmazványát, csupán hallására és emlékezetére hagyatkozhat.

      Éppen ezért nagy eredmény, hogy a pályázatunkra novellát alkotott. Hemingway írta: „Sok van, mi csodálatos, de az embernél nincs semmi csodálatosabb.” Illetve: "De hát az ember nem arra született, hogy legyőzzék. Az embert el lehet pusztítani, de nem lehet legyőzni."

      Novelláját – az emberi akaraterő példáját – tisztelettel megköszönjük. Kérjük, adja át köszönetünket azoknak a jólelkű embereknek is, akik a diktálásból a szöveget gépelték. Javaslom, folytassa az alkotást. A magyar kultúrában minden új gondolat közkincs.  

      A nagy nyári melegben óvja az egészségét!

További alkotást kívánva,

Üdvözlettel:
 

Doma-Mikó István
Királyi Udvari Festőművész
MIL zsűritag

Ui.: Szerettem volna emléktárgyat küldeni, de mit kezdhetne egy rajzzal? Megbízottam felad a nevemben egy kisrádiót. Remélem, a zenét szereti.
Üdvözlettel: D.-M. I.

 

 

 

Tisztelt Doma-Mikó István

Királyi Udvari Festőművész Úr!                                                                                  Budapest, 2012. szeptember 3.

 

Nagy volt a meglepetés és az öröm, amikor megkaptam küldeményét!

Érzéseimet nem is tudom szavakkal eléggé kifejezni. Hosszú percekig csak az öröm és a meghatódás érzése élt bennem. Azután elözönlöttek a gondolatok: …egy ismeretlen, ...a távolból, …ez nem is hivatalos díj, …csak ő maga… egy művész, …egy ember!

Végül pedig elméláztam a kisrádió fölött, hogy majd milyen jó lesz, milyen szépek lesznek az órák, amikor kiülök vele a kertbe, vagy csak a szobámban hallgatom egyedül. Ám ez a tárgy, ez a rádió mindig több lesz annál, mint ami. Számomra örökre megtartja plusz jelentését: Valaki gondolt rám, valaki együtt érzett velem.

 

Áldja meg az Isten!

Hálás szívvel köszönöm ezt a csodát.                                 Őszinte tisztelettel:

                                                                                            B. Haraszin Erzsébet

 

Erzsébet néninek mi is további sikeres alkotást kívánunk!
Rövidesen induló pályázatunkon számítunk rá!

 

a Magyar Irodalmi Lap
Szerkesztősége

 .

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap