„Apád tanította…”

Anonymous, cs, 03/03/2011 - 15:17

 

 

 

 

„Apád tanította…”

 

Mámor útján talált rám a hajnal,
táncolt, dalolt az éj, s a reggel törött tükörként érkezett.
Összeszedtem darabjait, s a szilánkokban egy régi kép sejlett,
s benne az embert láttam Uram ki megint vétkezett.
Törvények jöttek- mentek, s gyilkos eszmék hullottak a porba,
s ellettek hátunkra púpnak,
élősködő, bélpoklos lényeket,
még „foglyaik” vagyunk!
A „sorstalanság” kísért,
s pofonokat regisztrál agyunk!
Adakozz!
Elvárnák naponta százszor, mintha jólétben élnéd életed,
„Vörösszegfűt veszel asztalodra”, s amit hazudnak elhiszed?!
Feláldoznád értük lelked és hited?!
Becsaptak! Kiáltsd világgá árulók, aljas gazemberek!
Apám azt mondta „tartsam a szám”, mert holnapra lesz ki megfizet!
Hiába nagy tanár az idő, a második évezred is itthagyott.
Tudatlan, hitvány és telhetetlen sok- sok ember,
s a „pótvizsgán” ismét megbukott!
Kicsúszik idő, s a tér kezéből,
pusztulnak állatfajok, őserdők és kéklő tengerek,
„gyilkos vírus” a GLOBALIZÁCIÓ,
miatta pusztul a FÖLDÜNK emberek?!
Állítsuk meg e szörnyet, holnap már késő, nem lehet!
Általuk jön megannyi kór, éhség, halál és könnyek,
nem lesz karácsony, béke sem, se nyár, sem szerelem,
Isten marad egyedül minékünk, ha kellünk még?
S általa talán, kegyelem!

Mindenki nem lehet milliárdos, ahogy telhetetlen sem!
Világ urai, egy más világot találtatok nekünk?

IGEN!
A MÁSVILÁGOT!!!
„ milliárdjaimat egy oxigén palackért”…

 

 

Magyar Irodalmi Lap 

 

Hozzászólás ehhez


Belépés

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap