1931. szeptember 9-án született Latinovits Zoltán színész

Szerkesztő B, p, 09/09/2016 - 00:11

 

 

Latinovits Zoltán

 Latinovits Zoltán (Budapest, 1931. szeptember 9.Balatonszemes, 1976. június 4.) Kossuth-díjas és Jászai Mari-díjas magyar színész. A nemzet legnépszerűbb színészeinek egyikeként tartják számon, s sokan úgy ís nevezik: „a színészkirály” [1] [2].

 

 

Életrajz

A színésszé válás útján

1931. szeptember 9-én, Budapesten született, saját bevallása szerint nagyapja, Gundel Károly éttermében, "éppen Krúdy Gyula bácsi asztala fölött". Édesapja Latinovits Oszkár földbirtokos, édesanyja Gundel Katalin, a legendás vendéglátós família sarja. Az édesapa gyermeke születése után nem sokkal elhagyta a családot, ami élete végéig fájdalommal töltötte el Latinovitsot. Édesanyja 1941-ben férjhez ment Frenreisz István orvoshoz, akitől még két gyermeke született: István (1942), aki Bujtor István néven színész, és Károly (1946), aki Frenreisz Károly néven zenész lett. A konyhaművész Gundel unokájaként a tizenhárom nagybácsi, a gyermeklélek számára csodás-misztikus állatkert, és a nevezetes étterem alkotta hangulatos légkörben nevelkedett. „Tört fényű kagylókkal érkeztem a világra, babonás füvekkel, virágszirmokkal, ördögfintorral, gömbölyű boszorkánykavicsokkal. Felhők, napok, csillagok szikráinak barlanghomályos rajzát hurcoltam magammal, elkezdett kanyaros vonalakat, kis görcsös köröket, befejezetlen görbéket.""- vallja. Hatévesen iratkozott be a Damjanich utcai elemi iskolába, majd 1949-ben érettségizett a budapesti Szent Imre Gimnáziumban. 1952-ig "bizonyos koráramlat" folytán asztalostanonc, majd hídépítő munkás lesz, de hamarosan beiratkozik a Budapesti Műszaki Egyetemre, és 1956-ban építészmérnöki diplomát szerez. Mindeközben 1951-től már NBI-es (tartalék) játékos a Haladás SE kosárlabdacsapatában, ezenkívül nagyon jó vitorlásversenyző. Az egyetemi évek alatt is folyamatosan szaval, Lehotay Árpád és Galamb Sándor tanítványaként, valamint tbk. a MÁVAG színjátszó csoportjának tagjaként ismerkedik a színészmesterség fortélyaival, s mint később bevallja: igencsak nehezen ment neki. 1956-ban mégis szerződtetik Debrecenbe segédszínésznek, és már Márkus László mellett dolgozhat. A Csokonai Színházban Molnár Ferenc: Játék a kastélyban című darabjával kezdi munkásságát.

1976. június 4-én a balatonszemesi vasúti átjáróban veszítette életét, máig vitatott, hogy öngyilkossági szándék, vagy véletlen baleset következtében, erre még Szigethy Gábor Anatómiai vázlat c. értekezése[3] sem nyújtott megbízható választ.

Tragikus halála

1976-ban egy alkalommal bement a Mikroszkóp Színházba, hogy megnézzen egy előadást. Akkor Komlós János volt ott az igazgató.

Komlós így szólt Latinovitshoz: "Nem tudom, miként üdvözöljem itt Önt: Latinovits Zoltánt, a híres színészt, a Latinovits földbirtokos fiát vagy a legidősebb Gundel unokát?" Latinovits válaszolt: "Én sem tudom, kinek köszönjem meg: Komlós Jánosnak, a Mikroszkóp Színház igazgatójának, az egykori ÁVO-s tisztnek vagy a szegedi rabbi fiának?!"

Sokat viaskodott az akkori hatalom képviselőivel, szeretett volna másfajta színházat létrehozni a hozzá hasonló szemléletű színészek, színházi szakemberek részvételével. Harcait, igazságkeresését, jobbító szándékát írásban is megfogalmazta a Ködszurkáló című (1973) önéletrajzi kötetében. Azonban a kortársak meg nem értése felőrölte idegeit, bár máig vitatott, hogy a balatonszemesi vasútállomáson "véletlen" baleset történt-e vele, vagy öngyilkos lett.

1976. június 6-án vasárnap - akkor még vasárnap is megjelentek a napilapok - mind a négy újságban megjelent a hír Latinovits Zoltán haláláról. Mind a négy napilapban (Magyar Hírlap, Magyar Nemzet, Népszava, Népszabadság) megjelent a Kulturális Minisztérium és a Színházművészeti Szövetség kommünikéje. Nem címoldalon, nem feltűnően nagy betűkkel, gyászkeretben is csak a Népszabadságban. Az egyenszöveg ez volt: "Latinovits Zoltán érdemes művész 45 éves korában - hosszan tartó, súlyos betegség után - véget vetett életének. A mai magyar színházművészet kiemelkedő egyénisége volt. Halála kulturális életünknek súlyos vesztesége. Temetéséről később történik intézkedés."[4]

Sírfelirata: “Vándor, ki erre jársz, Sírj vagy nevess, Zokogó víz Balatonszemes Fái görcsben a tóra hajolnak, Hatalmas nagy fia holtán Ki voltál Latinovits Zoltán. Pünkösdi lángnyelv júniusi szélben Lecsap a habokra, parányi vakokra Boldog vagonokra. Napfogyatkozás egy júniusi éjben.”

Pályájának alakulása

Ezután gyakorlatilag pesti bojkottra ítélték. Haláláig már csak vidéken játszhatott a Veszprémi Petőfi Színházban.

Szerepei

Latinovits Zoltán modern játékstílusát intellektuális szerepértelmezés, az indulatok aprólékos ábrázolása, kivételes ironizáló hajlam jellemezte. Művészi pályáján elsősorban klasszikus hősöket, valamint torz lelkű gonoszokat formált meg kivételes találékonysággal, alázatos, tiszta alakításokkal. Színházi munkáinak sorából kiemelkedik a Rómeó és Júlia címszerepe (Júlia Ruttkai Éva volt), a Játék a kastélyban (Ádám), a Mario és a varázsló (Cipolla), a Tóték (Őrnagy), Az ügynök halála(Willy Loman). Jelentős kései alakítása fűződik a Ványa bácsi c. Csehov-darabhoz, amelynek címszerepét játszotta. Veszprémben megvalósíthatta régi álmát: rendezhetett. Németh László Győzelem c. drámáját valósíthatta meg. Első rendezése az év nagy színházi eseménye volt. Bár a színházi színész-létet sokkal előbbre sorolta, a magyar filmművészet számára is maradandót alkotott: először Krisztyán Tódorként az 1962-es Aranyember-feldolgozásban, majd a Pacsirta, a Szegénylegények, az Alfa Rómeó és Júlia, a Szindbád, A Pendragon-legenda, Az ötödik pecsét szerepeiben. Az Utazás a koponyám körül filmadaptációjáért a San Sebastian Nemzetközi Filmfesztivál legjobb férfiszínésznek járó díját vihette haza.

Latinovits, az előadóművész

Már 3 éves kora óta szavalt, majd az egyetem évei alatt folyamatosan mondott verset. Színészként a magyar előadóművészet talán legnagyobb alakjává vált. Ady Endre, József Attila, Illyés Gyula, Kosztolányi Dezső és más költők verseinek ihletett előadójaként összetéveszthetetlen, fülsimogató baritonján senki máshoz sem fogható művészi elevenséggel élte meg a magyar sors minden aspektusát. "Gondolatom az, hogy az előadóművésznek magát a költőt kell megjátszania, vagyis az alkotás hosszú folyamatát kell olyan röviden összefoglalnia, mint maga a vers, a költőt kell életre keltenie úgy, ahogy ő a költőt a mű első élményében, az alkotás küzdelmében elképzeli." - vallotta. Újfajta látásmódjával szakított az egyoldalú, távolságtartó versmondói stílussal, és ezerárnyalatú, hajlékony előadóművészetével hű folytatója lett Ascher Oszkár és Egressy Gábor versmondói munkásságának. Szavalatainak hangulata, csengő-bongó rímei előre kimunkált hangsúlyozással és artikulációval párosultak.

Latinovits, a magánember

 

Búcsú L. Z.-tól

Rendjén úgy lett volna, hogy amikor
szembe szöktél, düh-köpésként, a vonatnak:
az hátrál meg. A bűn! Az: a konok vak

világ fröccsen szét: a pokol!

S nem ami lett. Hogy a sakál dalol

s a pacsírták vonítnak.

S fölkél a nap vad ragyogással ismét
magyarázva (nekünk megalkuvóknak):
mért nem lett, nem is lehetett segítség.

S a tegnap az úr, nem a holnap!

– Illyés Gyula verse

Összeférhetetlennek, "rendszerellenesnek" tartották egyéni véleménye, meg nem alkuvó életszemlélete, nehéz természete miatt. Mindenkinek az igazat mondta, ha néha kíméletlenül és túlzottan szigorúan is, de mindenképpen találóan és bátran. Alkatából kifolyólag élete utolsó éveiben alig kapott szerepeket, és folytonos zaklatásoknak volt kitéve. Latinovits azonban - a néha-néha felbukkanó, de mindenképpen pejoratív ítéletekkel ellentétben - nem volt botrányhős, csupán tudatos, felelősségteljes művész, aki színészi érzékenysége, kompromisszumoktól való irtózása folytán került összetűzésbe "ellenfeleivel." Ellenkezőleg: az örök idealisták és meg nem alkuvók nagy családjának tagja volt. Alázatos, nem csak a színpadon becsületes, elvhű ember, aki életérzéssé merte és kívánta artikulálni a korabeli színházi és politikai viszonyok ellen meggyőződésből lázadó ember (jobbító szándékú) haragját.

Latinovits Zoltán Balatonszemesen hunyt el; késő délutáni sétája alkalmával a megérkező személyvonat kerekei halálra gázolták. Halálát - a médiában megjelent szenzációhajhász cikksorozatok álközleményeit cáfolandó - baleset okozta, amint azt igen nyomós bizonyítékok is alátámaszthatják. A Kossuth Rádióban napjainkban megszólaltatott masiniszta, akinek vonata elgázolta - viszont szintén az öngyilkosságot bizonyította: "Föltartott kezekkel, szemben velem lépett a mozdony elé, jóval féktávolságon belül..." Halála után Pilinszky János, Illyés Gyula, Örkény István és a magyar irodalom számos jeles alakja búcsúztatta. Illyés Gyula Búcsú L.Z.-tól c. expresszionista versében emlékezik a magyar nemzet színészóriására. A hatvanas években Latinovits igazi ikercsillagra lelt Ruttkai Éva személyében. Regényesen nagy, szenvedélyes szerelmük számos, közös filmalkotásukba és színházi produkciójukba átviharzott.

Filmszerepek

Számos filmben szerepelt, először 1959-ben a Gyalog a mennyországban.

  • Ki látott engem? (1977)
  • Az ötödik pecsét (1976)
  • Ballagó idő (1976) ….
  • 141 perc a befejezetlen mondatból (1975)
  • Amerikai anzix (1975)
  • A Pendragon-legenda (1974)
  • A dunai hajós (1974)
  • A magyar ugaron (1973)
  • "Les Évasions célèbres" (1972) TV-sorozat
  • Volt egyszer egy család (1972)
  • Csárdáskirálynő (1971)
  • Szindbád (1971)
  • A legszebb férfikor (1971)
  • Szerelmi álmok (1970)
  • Utazás a koponyám körül (1970)
  • Isten hozta őrnagy úr! (1969)
  • Az alvilág professzora (1969)
  • Alfa Rómeó és Júlia (1969)
  • Az örökös (1969)
  • Hazai pálya (1969)
  • Komédia a tetőn (1969) (TV)
  • A Nagy kék jelzés (1969)
  • Régi nyár (1969) (TV)
  • Keresztelő (1968)
  • Falak (1968)
  • Egri csillagok (1968)
  • Kártyavár (1968)

Csend és kiáltás (1967)

  • Csend és kiáltás (1967)
  • Egy szerelem három éjszakája (1967)
  • Fiúk a térről (1967)
  • Tanulmány a nőkről (1967)
  • Kárpáthy Zoltán (1966)
  • Aranysárkány (1966)
  • És akkor a pasas… (1966)
  • Hideg napok (1966)
  • Egy magyar nábob (1966)
  • Minden kezdet nehéz (1966)
  • Az orvos halála (1966)
  • Sok hűség semmiért (1966)
  • Fény a redőny mögött (1965)
  • Iszony (1965)
  • Sellő a pecsétgyűrűn I (1965)
  • Szegénylegények (1965)
  • Karambol (1964)
  • Aranyfej (1963)
  • Fotó Háber (1963)
  • Oldás és kötés (1963)
  • Pacsirta (1963)
  • Az aranyember (1962)
  • Kertes házak utcája (1962)
  • Gyalog a mennyországba (1959)

Hanglemez - rádiófelvétel

  • Krúdy - Fantázia Török Tamás rádiókompozíciója Magyar Rádió 1974. Hungaroton 1978. 2005.
  • Karinthy Frigyes: Utazás a koponyám körül
  • Hangosversek
  • A rádióban közölt utolsó interjú Baló Júlia közreműködésével (Baló Júlia: Utolsó interjú Latinovits Zoltánnal. Retro media 2008)

Könyvek

  • 1973. Ködszurkáló[1]
  • 1985. Emlékszem a röpülés boldogságára (összegyűjtött írások)

Kitüntetései

Egyéb

A Gundel családból származott, ennek kapcsán megérte a rendszer származás szerinti diszkriminatív politikáját. Személyes tragédiája az volt, hogy apja még születése előtt elhagyta a családot. Emiatt egész életében e méltatlan sorssal szemben a „szeretetre érdemesség” bizonyítási kényszere fűtötte.[forrás?]

Sok vetélytársa, irigye volt, akik ott próbálták kikezdeni, ahol lehetett és ahol abban az időszakban szokás volt.Ruttkai Évával való együttléte mellett, egyszer azt mondta: „az összes díjamat, szerepet és sikeremet elcserélném két kisgyerekre”. [forrás?]

Ezt nem adta meg neki a sors. Élete vége felé még Bagó nevű pulikutyájában találhatott barátot, és halála után hirtelenül sok-sok „barátja”, noha életében tehetetlen volt a politikai köntösbe bújtatott vagy egyéb módon álságos rágalmazássokkal szemben, melyek gyakran érték.[forrás?]

Latinovits Zoltán családja és testvérei véleménye szerint Molnár Gál Péter színikritikus jelentései – aki III./3-as ügynökként megfigyelte Latinovitsot – hozzájárulhattak a színész halálához. Molnár G. Péter ezeket a vádakat, miközben Latinovitsról szóló könyvét dedikálta, „marhaságnak” nevezte. Korábban ő jelentette ki: „csak önmaga lelkiismeretével kell elszámolnia, a 90 besúgott színésszel szemben nem”. A Latinovits és Gundel család tagjai mélységesen felháborodtak e nyilatkozaton. [2][forrás?]

2002-ben kisbolygót neveztek el róla ("132874 Latinovits").[5]

Származása

 

Latinovits Zoltán családfája[6][7]

 
Latinovits Zoltán
(Budapest, 1931. szept. 9.–
Balatonszemes, 1976. jún. 4.)
színész
Apja:
Latinovits Oszkár
(Zombor, 1905. ápr. 19.–
Budapest, ?)
földbirtokos
Apai nagyapja:
Latinovits Pál[8]
(Zombor, 1880. márc. 29.–
Kolozsvár, 1911. okt. 28.)
Apai nagyapai dédapja:
borsódi és katymári Latinovits Pál[9]
(Borsod (Bács vm.), 1856. okt. 29.–
Budapest, 1914. nov. 28.)
bácsi főispán
Apai nagyapai dédanyja:
Stiborszky Janka[10]
(1858 körül–
Budapest, 1907. máj. 7.)
Apai nagyanyja:
Nirnsee Szidónia
Apai nagyanyai dédapja:
n.a.
Apai nagyanyai dédanyja:
n.a.
Anyja:
Gundel Katalin
(Budapest, 1910. máj. 2.–
Balatonszemes, 2010. jún.)
Anyai nagyapja:
Gundel Károly
(Budapest, 1883. szept. 23.–
Budapest, 1956. nov. 28.)
vendéglős
Anyai nagyapai dédapja:
Gundel János
(Ansbach, 1844. márc. 3.–
Budapest, 1915. dec. 28.)
vendéglős
Anyai nagyapai dédanyja:
Kommer Anna
(Pest-Buda, 1851. dec. 24.–
Budapest, 1920. dec. 12.)
Anyai nagyanyja:
Blasutigh Margit
(Veszprém, 1885. máj. 30.–
Budapest, 1961. júl. 5.)
Anyai nagyanyai dédapja:
Blasutigh Mátyás
(San Pietro al Natisone, 1840.–
Budapest, ?)
kereskedő
Anyai nagyanyai dédanyja:
Gerlits Ilona
(Veszprém, 1851.–
Gölle, 1919.)

Külső hivatkozások

Irodalom

  • Hegyi Béla: Latinovits. Legenda, valóság, emlékezet. Gondolat, Budapest, 1983. ISBN 9632812719 373. old. illusztr.
  • Abody Béla: Emlékezetem pályája, Gondolat, 1981.
  • Bános Tibor: Pályák és sorsok. Kozmosz könyvek, 1981.
  • Kelecsényi lászló: Latinovits Zoltán. Filmbarátok kiskönyvtára, 1981.
  • Koltai Tamás: Színházfaggató. Gondolat, 1978.
  • Latinovits Zoltán: Ködszurkáló. Magvető, 1973.
  • Latinovits Zoltán: Verset mondok. Tanulmányok, niylatkozatok, műsorok. A dokumentumokat összegyűjtötte és a kötetet összeállította: Surányi Ibolya. Budapest, Népművelési Propaganda Iroda
  • Latinovits Zoltán: Bagó story. Vigilia, 1976. 2-3. szám
  • Latinovits Zoltán: Verset mondok. Népművelési Propaganda Iroda, 1978.
  • Latinovits Zoltán (A színész arca, 4. MOKÉP kiadvány, 1978)
  • Mezei Mária: Vallomástöredékek. A Magyarországi Református Egyház zsinati irodájának kiadása 1981.
  • Beke Albert: Magasból a mélybe - Latinovits Zoltán levelei Beke Alberthez. Mundus Magyar Egyetemi Kiadó 1996.
  • Szigethy Gábor: Latinovits. Gabo 1999.
  • Ruttkai Éva: Parancsolj, Tündérkirálynőm. Zeneműkiadó Vállalat 1989.
  • Latinovits Zoltán: Drága Jó Mamikám - Levelei Édesanyjához. Kairosz Kiadó 2003.
  • Latinovits Zoltán: Emlékszem a röpülés boldogságára Magvető Könyvkiadó 1985.
  • Baló Júlia: Utolsó interjú Latinovits Zoltánnal. Retro Media 2008.
  • Kányádi Sándor: Prométheusz

Hivatkozások

  1. A színészkirály
  2. A színészkirály gyásza
  3. Szigethy Gábor (1998.). „1976. június 4. 19.40 – Anatómiai vázlat” (magyar nyelven). Beszélő 3 (07-08).  
  4. Szigethy Gábor: Anatómiai vázlat
  5. Sárneczky Krisztián: Újabb magyar kisbolygók. Csillagászat.hu, 2008. december 23. (Hozzáférés: 2010. augusztus 21.)
  6. Gundel Imre: Gasztronómiáról és Gundelekről. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1987.
  7. Szluha Márton: Bács-Bodrog vármegye nemes családjai. Heraldika Kiadó, Budapest, 2002. 210. o. ISBN 963-856-457-1
  8. Latinovits Pál (1880–1911) gyászjelentése
  9. Latinovits Pál (1856–1914) gyászjelentése
  10. Latinovits Pálné, Stiborszky Janka gyászjelentése

 

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám


 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

Inter Japán Magazin

Turcsány Péter honlapja

Jankovics Marcell honlapja

Papp Lajos

Magyar Irodalmi Lap